Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-20 / 34. szám
266 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mi a főbaj ? Keressük, kutatjuk sokan, hogy hát mi a főhaj ? Már tudniillik abban, hogy népünk nem tud boldogulni, sőt napról-napra satnvul — már a gyermekkorban. Erre a kérdésre egy plébános oly csattanós, kézzel fogható választ adott, hogy sietünk olvasóink elé teríteni. Szól pedig a válasz emigyen. A főbaj az, hogy mig a korcsmák számát a törvény korlátozza, a kismértékben való eladás ez alól a korlátozás alól ki van véve. Ez a körülmény rendkívül káros hatású. Ez az ifjúság, sőt a gyermekek elrontója, bünfészke, mely Magyarország népét egv-két tized múlva testileg-lelkileg teljesen degenerálni fogja. A szatócskorcsma százszor veszedelmesebb, mint a valódi korcsma ! A törvény értelmében, a lakosság számarányához mérten, például egy községben van három engedélyezett rendes korcsma, de van kilencz szatócsüzlet s ez mind pálinkaeladási joggal bir, tehát e kis községben tizenkét korcsma van s az utóbbiak közül egy több romlást tesz, mint a három valódi korcsma. Meg is mondom, miért, — A jó ember munkára megyen, szántani, vetni, kapálni, a mint ideje van a szatócsüzlet előtt leugrik kocsijáról, ostort, pipát, dohányt, vagy gyufát venni s mig ezt megveszi, ott látja a pult-on a csábitólag kandikáló finom pálinkát s Csákjainak ellent nem állhatván, kér egy fityóka pálinkát, mivel ez nagyon jól Ízlett, jő a másik, harmadik, ötödik, hatodik stb. Mennyi idő, mennyi munkavesztés ez! Igen, de a gazda csak gyújtót akart venni, csak egy krajczárja volt, a 7—8 fityóka tehát rovásba ment, a mely bizton meg fog kétszereződni, mire a fizetés ideje eljő. A buzgó hivő templomba jő, meleg vagy hideg van, soká nem állhat az utczán, betér a kéznél levő szatócsboltba, elmarad az isteni tisztelet, elmarad a család, a gazda a boltban duhajkodik estig, reggelig. A korcsmák üresek, de annál népesebbek a boltok. Az apa-anya elküldi 7—8 éves fiát a boltba só- eczet-, gyertyáért, van nála 10—20 krajczár, ebből bizton 1—2 krajczárt elcsen pálinkára. Nálam szokás, folytatja plébánosunk, hogy a ministrálók pénzét, a melyet egyházi ténykedések alkalmával szereznek, én gyűjtöm össze és szombat délután adom ki. Akárhányszor meggyőződtem róla, hogy egyetlen krajczárt sem vittek haza, hanem elitták, etczrgaretázták. Mennyi bűn, mennyi romlás! Valaki azt mondhatná : »megteheti ezt a kocsmában is« Kereken tagadom. A korcsma messze van, de bolt jobbra-balra készen vár; a korcsmába nem mer menni a gyermek, mert megtudhatják, hogy ott járt s büntetés lesz a vége, de az üzletbe bátran s gyanútlan beléphet, ha rajta kapják, könynyen kivágja magát... Sehol a világon nem valósul oly híven a közmondás, mint itt: »alkalom szüli a tolvajt.« Soha anyi hülye, bamba, buta, ostoba gyermek nem volt iskoláinkban, mint 8—10 év óta és e szerencsétlenek száma évről-évre szaporodik. A gyermekek nem egyszer részegen jönnek az iskolába. És e rettenetes bajon nem segíthet ám sem pap, sem tanító, mert nincs hozzá hatalmunk és módunk a szatócskorcsmák lelketlen üzelmeit ellenőrizni, nincs erőnk azokat meggátolni. Eddig a válasz! El kell ismernünk, hogy nagyon is szegen ütötte a fejét a plébános ur. Ezt hirdetjük mi is már második esztendeje, azzal a különbséggel, hogy mi e rettenetes baj orvoslásának lehetőségét is valljuk! Igenis van — legalább a jelen körülmények közt egy hatalmunk, fegyverünk a szatócskorcsmák lelketlen iizelmei ellen és ez: A fogyasztási szövetkezet! Majd kimutatjuk mi állításunk szinigaz voltát Az 1900-iSii világkiállítás hordója. Nanczy városának hordógyára egy hordót fog kiállítani a párisi világkiállításon, a melynek átmérője 9 méter és 50 czentiméter, űrtartalma 4200 hektoliter, súlya pedig 150.000 kilogram. Száznegyven ember kényelmesen elférhet belsejében. A hordón a gyár már több hete dolgozik. A hamis alispán. Hogy menynyire kell ma a szegény embernek ügyelnie, ne hogy rászedjék, becsapják: mutatja a következő csinos kis história: Lúgoson beállított Fialka alispánhoz Dobrea Nikoláj rudarai gazda s letett az asztalra tizenkét forintot. Elhoztam a pénzt, mondta a gazda az alispánnak, de most aztán jól intézze el ám a dolgomat. Az alispán az első pillanatban nem tudta, mit akar az oláh ember. Vallatni kezdte s ekkor kiderült, hogy Dobreát ravasz csalók fonták be. Valami ügye került az alispánhoz s ezért julius 25-én bement Lúgosra, hogy kérésének kedvező elintézését megsürgesse. A megyeház kapujánál egy úri külsejű ember útját állta s rábeszélte a gazdát, hogy rábízza a dolgot. — Jó barátom az alispán, szólt az ismeretlen ur s busz forintért rendbe hozza az ügyedet. A gazda menten átadta minden pénzét, összesen nyolcz forintot. Azzal átmentek Román-Lúgosra,, ott elvezette az úri külsejű ember a gazdát az alispánhoz, persze nem az igazihoz, a ki minden jót Ígért. Csak azt kötötte ki, hogy a hátralékos tizenkét forintot rövid idő alatt küldje meg. Az oláh két nap múlva levelet kapott, a melyben a pénzt kérték tőle Mikalik János temesi lakos czimére, Dobre azonban nem erre a czimre küldte a tizenkét forintot hanem egyenest bevitte az alispánhoz. Az oláh gazda vallomása alapján a lugosi rendőrség kiderítette, hogy egy szervezett banda hasonló módon jó ideje fosztogatja azokat a szegény embereket, a kik a lugosi megyeházba akartak menni valami kéréssel. Kiderült, hogy az egyik megyei Írnok is részese a csalásnak. Az írnok beismerő vallomást tett s megnevezte bűntársait a kik ellen megindították a vizsgálatot. Apponyi gróf bérese. Az igazi magyar gazda szereti az ő hű munkásait. Ilyen gazdáink számosán vannak főuraink között is. Nem egy megkapó példát közöltünk már mi is ez irányban! Most ismét alkalmunk nyílik egy nagy földes úrról, mint a jólelki gazdák mintájáról megemlékezni; A békésmegyei Gerendásról veszszük a hirt, hogy Apponyi Albert gróf, mily atyai módon gondoskodik cselédeiről. Mindegyiknek nyugdijat ad és ezzel a munkások nem is élnek vissza, hanem addig dolgoznak, a meddig csak bírják a munkát. A minap egy béres, becsületes néven Kritkó János munkaképtelen lett. Ötvenkét évig volt az Apponyi grófok cselédje s az uradalom kiadta neki — a nyugdijat. Megtudta azonban az esetet Apponyi gróf és rögtön intézkedett, hogy a régi, hű cseléd ne csupán nyugdijat, hanem teljes fizetést kapjon, úgy, mintha még most is szolgálná földes urát! Hja, az igazi magyar gazda szereti az ő hű cselédjét! A cséplő — munkásokról uj törvény javaslat készül. A földmivelésügyi miniszter a javaslatot mcgküldötte a törvényhatóságokhoz, hogy tegyék meg észrevételeiket. E javaslat a cséplő — és mun- kásvállalkozók, úgyszintén a gazdasági segédmunkások ügyét fogja rendezni! A szív operálása. A mostani tudós orvosok csodadolgokat csinálnak operálással. Csak a szívbe nem igen mertek nyúlni. Egy olasz orvosnak azonban a szív operálása is sikerült. Egy embert szivén szúrtak, még élt, mikor az orvoshoz vitték. Az ügyes kezű orvos hirtelenében felmetszette a sebesült ember mellét és a szív sérülését selyemmel összevarta. Az operáczió sikerrel járt a beteg ma n sí Ul t um 1’gyógyult.
