Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-20 / 34. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1899. augusztus 20. 34. szám. Szent István király. Ezelőtt nyolczszáz és hatvanegy észtén- dokkéi, Boldog asszony napján szomorú bu- songással zúgott az öreg harang. Magyarország első apostoli királya vivődött — a halállal. Előhivatta még egyszer azokat, kik nagy szivéhez közelebb állottak, mert mégegyszer, utoljára beszélni akart velük. — Kedves fiaim, — rebegte bucsuképen, az én életemnek vége. Testamentomul hagyom, hogy maradjatok igaz. hű keresztények és szeressétek mindig e drága hazát! Az árvává lett Magyarhont pedig felajánlotta pártfogó Nagyasszonyunknak! És felemelte áldott jobbját. Megáldotta népét, megáldotta bérczeinket, rónáinkat, fo- lyóinkat, megáldotta — a magyar hazát! Aztán áldó-keze visszahullott, — lelke pedig csöndesen — elszállott! És a nagy király halála gyászba borította hű magyar népét! Magyarország eziterája elnémult; az egész nép jajongott, a legények és leányok pedig három évig nem tánczoltak és ünneplő ruhát nem öltöttek magukra! Mondom, ez történt ezelőtt nyolczszáz és hatvan egy esztendőkkel! Atyámfiái, kegyetlen nagy idők folytak azóta le az örökkévalóság tengerébe, de a magyar nép nem feledhette el sohasem nagy királyát! Beirta nevét, dicsőségét, tetteit történelmébe; féltékenyen őrizte esudás módon épségben maradt, nemzetalkotó Jobbját és valahányszor buval-vérrel harmatoztak szomorú mezeink, kicsordult a nemzet könye és megszólalt panaszos ajka: „Oh dicsőséges szent jobb kéz, kire magyar óhajtva néz!“ Így volt ez mindig e magyar hazában, de elfogul a lelkem, mikor azt kell kérdeznem: j H o g y a n v a íi^jn őst? Igaz", hogy ma is ünnepe van a magyarnak Szent István napján. De vájjon minden magyarnak szivét megihleti e az ünnep szentsége, magasztossága ? Vájjon minden magyar átérzi és tudja-e, mit köszönünk mi Szent Istvánnak!? Fáj az ember lelke, mikor látnunk kell. hogy e szent, e nagy nemzeti ünnepség sem tudja egygyé forrasztani —• a magyart! Mikor veszszük észre, hogy a magvar nép inkább lelkesedik holmi „nemzetközi“ „világpolgári“ ünnepségek után, hol a meg- csufolt nemzeti lobogó helyzeti becsempészett jelvények alatt szíjjá becsületes szivébe az idegen eszméket! Szent István népe! Nem ez a te ősi testamentumod! Szent István haldokló ajkairól száll ijia is hozzád az igaz testamentum igéje: — Maradjatok igaz, h ü k e r e s z- tények, és szeressétek mindig e hazát! Ez a mi igaz, meg nem hamisított örökségünk ! Ezt kell híven megőriznünk, mo- csoktalanul átadnunk a jövő nemzedéknek is! A magyar népnek két szent könyve van: a biblia és hazájának története. A bibliát Szent István adta nemzetének kezébe, midőn kereszténynyé tette. De a nemzet ezer éves történetét is ő szerezte nekünk, midőn hazájának alkotmányát a kereszténységbe építette. Minél fogva jól jegyezzük meg, hogy Magyarország csak addig lesz ország, mig keresztény ország marad. így van ez megírva Szent István király testamentumában. Ezt a testamentumot a ki össze akarja tépni, szét akarja tépni Magyarországot is! Szent István király ótalma legyen velünk, hogy ez soha meg ne történhessék.
