Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 255 be volt fejezve az élete. Mint egész ember halt meg. Mi többiek tudhattunk még kettévágva, felnégyelve, darabokra tépve is élni, de a Petőfi számára nem volt való ez az élet, az a küzdés, hol a lánczra vert kéz börtön falára karczolja keserű gondolatait. Neki meg kellett halni. Dicsőséget annyit szerzett, hogy nevét ott hagyta az égen fényszikrákban megörökítve, amelyek soha le nem hulla­nak. Nem is halt meg! Hányszor feltámadott! Ott él min­den magyar szivében, házában. Mentői tovább távozik az időben, annál nagyobbra nő az alakja. Félszázad múlt el azóta. Más embert eltemet az idő, Petőfit magasra emelte. Mig magyar él, a haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete! Ragyogja be a hazát és világot! Azután több jogász szavalt s Rákosi Jenő budapesti iró mondott egy szép beszédet. Majd sorba hozták a szebbnél szebb koszorúkat, minek se hossza, se vége nem akart lenni. A hol eltűnt. Segesváron szép idő volt, a város lobogó dísz­ben várta az ünnepelni jövő nagy számú lakossá­got. Hét külön vonat hozta az ünneplőket, négyen a székelyek jöttek. Ezek a vonatok fel voltak virá­gozva s zászlókkal díszítve. A lokomotivokon Petőfi arczképe volt s nagy betűkkel »Talpra magyar!« vagy »Csak. nem fajult el még a székely vér!« fel­írással. A székelyek zeneszóval vonultak a szoborhoz. Valamennyi székely asszony, leány kezében virág­bokréta volt. A székelyek másik része, borvizes szekereken és gyalog érkezett meg, Ugrón Gábor vezette őket. Az emlék-oszlop körül a sok ezerre menő néptömeg a sokféle viseletben szingazdag pompás képet mutatott. A kolozsvári dalegylet éneke után Bartók Lajos mondott hosszabb gyújtó hatású be­szédet. Óriási hatású beszédének az a része, a mely­ben rámutatott, hogy a költő feltámadásának ünne­pén az egész hazának ünnepelnie kell. E. Kovács Gyula hatalmas erővel szavalta Jókai költeményét. Ezután Bartha Miklós beszéde következett, a me­lyet folytonos éljenzéssel fogadtak. Bársony István Petőfiről és nejéről szólt. Utána Endrődi Sándor költeményét szavalta Somló Sándor. Szász Gerő sa­ját gyújtó költeményét adta elő folytonos tetszés és éljenzés közepette. Végül a kolozsvári dalkör Áb­rányi Kornél alkalmi Petőfi dalait adta elő. Az ün­nep végeztével nagy figyelem és később zajos tet­szés mellett szólalt fel Tallián Béla a képviselőház nevében. Miután a képviselőház koszorúját elhe­lyezték, Zeyk József báró nehány lelkes szó kísé­retében a főrendiház koszorúját tette le. Ezután óriási lelkesedés folytonos tetszésnyilatkozatok és óváczió közepette Zsilinszky Mihály tett koszorút a szoborra a magyar kormány és az akadémi nevében. A vidéken. Alig van város vagy község, hol a nagy nem­zeti ünnepnek nyoma ne volt volna. Különösen a nagy költő szülőhelyén ünnepeltek. Aztán E r d ő d ö n. honnan feleségét vette el, Szatmáron, hol a költő sokszor tartózkodott és Mez ő Béré ny b e n, honnan utolsó útjára ment. * * * Az ünnep elmúlt, de a magyar nemzet szive mindig kegyeletes hálával emlékezik meg és örökké áldani fogja azokat a férfiakat, kik a magyar nem­zetet a szolgaságból felszabadították, kik vérüket ontották a szabadságért. És ezek között első helyet Petőfi Sárdor foglalta el, ki őket lelkesítette, buzdí­totta ........... Is ten áldd meg a mi jó hazánkat, melyen nincs egy talpalatnyi hely sem, melyet honfivér ne áztatott volna, melyen minden domb egy-egv sirha­lom, melyben elesett honfiak névtelen félistenek aluszszák örök álmukat. Mig a szőke Tisza habjai magyarföldön szökel- lenek alá, élni fog nevűd emlékezeted: Petőfi. — Ő felsége egézségi állapota a lehető leg­jobb. Ischlben van még mindig. — Lapunk zártakor vesszük a szomorú hirt, hogy Br. Vécsev Sándor valóságos belső titkos tanácsos — Bodrog-Szerdahelyen 62 éves korában meghalt. A nemes báró ur leikéből szerette a ma­gyar népet; lapunk is egy igaz barátot, tanácsadót vesztett benne. — A politikai világban az aratási idő meg­érkeztével meglehetős szélcsend állott be. Hon- atáink is nagyrészt hazamentek birtokaikra Csak épen a néppárt, meg a tótok mozognak egyre- másra rendezik a népgyüléseket. — Darányi miniszter a rutének közt. Dará n y i földmivelési miniszter gr. M a i 1 á t h József, "Széchényi Imre gróf, Győri Lóránt, Bernát István társaságában a Beszkinden járt, hogy személyesen lássa, mily előhaladást tett már a havasi gazdálkodás. A fárasztó kirándulás minden tekintetben érdekes és felette hasznos volt. A nép körülvette a népszerű minisztert, ki aztán meg- magyaráztatta a papokkal a népnek, hogy az »állam nincs hivatva senkit boldoggá tenni, de igenis kötelessége a boldogulás feltételeit megadni«. Az alamizsnát a koldusok számára kell föntartani, azok rászorultak. A haza munkás polgárainak ad­juk meg a munka feltételeit, boldogulhatásának eszközeit. A miniszter utjának fontos eredményei lesznek. — Sárosvármegye legöregebb szolgáját Kanyurszky Józsefet az eperjesi róm. kath. egyház örök nyugalomra helyezte a múlt vasárnap délután­ján. Noha csak hajdú őrmestere volt a vármegyé­nek, mégis az öreg szolgának nem éppen magas- rendű rokonságánál ott állott az egész megyei magistratus, élén az alispán úrral. Egyszersmind, mint szabadságharczunk dicső bajnokának rava­talánál megjelent a még életben maradt hat baj- társa. Megilletődve nézte az ember, a midőn az öreg szolgát és honvédet elöljárói és bajtársai sírva kisérték utolsó útjára. Azonkívül tengernyi nép vett részt a temetésen, a mi azt mutatja, hogy Eperjes lakóiban még van annyi hazaflság, hogy szabadságunkért küzdő hősöket még megtudják becsülni. Vajha ugv volna mindenütt hazánkban. Maradok tisztelettel: Harkabusz Andor. — Vigyázatlanság. Szerte-szét, mindenfelé folyik a cséplési munka. Búgnak, morognak a cséplő­gépek s egymásután történnek a szerencsétlenségek. Vigyázatlan munkások, lóhajtó gyermekek sikoltása zavarja meg a gépek egyhangú bugását, s összezú­zott testrészekből csörgő vér festi pirosra a ter­mést. Csütörtökön délután Gyirmóthon hallat­szott egy kis lány sikoltása. A lovakat hajtotta Egyed Márton szérűjén a kis Gábrits Mariska. Egyszercsak közel talált lépni a járgányhoz, a fogas kerék elkapta a ruháját. Szerencsére abban a pil­lanatban sikerült megállítani a gépet s ennek kö­szönhető, hogy a kis leány éj) tagokkal menekül meg. Ruháját té|)te le a fogaskerék és arczán ej­tett könnyebb sebet. Okuljanak a gazdák, gyerme­keket ne ereszszenek közel a géphez. Az első a tiz szobrok közül. A király által ajándékozott tiz szobor egyike, Bocskai István erdélyi fejedelem szobra nemsokára elkészül. A fe­jedelem hosszú palástszerü öltözetet visel, nyugod­tan ál a talpazaton s előtte egy hajdú vitéz "kivont karddal hűséget esküszik neki. A szobormű a buda­pesti Andrássv ut egyik dísze lesz. — Nagy felleg3zakadás volt a múlt héten a Magas Tátrában. A hegyről bőszülten a szakadt a viz és sok kárt tett a nyájakban. Hir szerint több juhász is halálát lelte a zivatarban. Kolozsvá­ron is nagy égi háborúk voltak. A villám lesújtott egy katonát.

Next

/
Thumbnails
Contents