Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
252 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Eg}T távoli gulya bőgését, hozza az esti szél magával a sik rónán vágtatva . . . Varga Balázs teljes erővel csapja be a szoba ajtaját s mint a prédára ugró vad toppan be a küszöbön. A molnárné meg rémülve ugrik föl székéről, urához szalad, de az ellöki magától s vérben úszó szemekkel fordul Balog Gyurihoz. — Mit keresel itt, hogy merted az én kapumon betenni a lábad? — Balázs az Istenre kérlek mit csinálsz, hallgass meg Balázs?! rimánkodik a halálra rémült asszony. — Egv szót sem! Veled majd később, előbb ezzel számolok. Felelj különben halál fia vagy! — Tudom, hogy vétettem ellened Balázs, tudom megesküdtünk, hogy kerüljük egymást, egész életünkben, de bocsáss meg. Nem Piroska, nem a feleséged miatt jöttem ide, hisz előttem, nekem rég elhalt ő már. Téged kerestelek, téged, hogy ments meg engem, ne hagyj elpusztulnom, mert üldöznek a csendőrök s ha megfognak — — — — — Hahaha! kaczagott fel rémesen Varga Balázs. ezt ugyan jól kifundáltátok. No de teszek én róla, hogy ne fogjanak el. Megvillogtatva aztán kését és a betyár felé rohant. A molnárné kétségbeesett, de csak egy pillanatra, a másikban egy gondolat czikázott kérész tiil agyában. Befutott a szobában, felragadta a bölcsőből azt a kis síró. porontyot, odafutott hozzájuk s közibük vetette magát. A megrémült gyermek visítása magához téritette Varga Balázst. Megállt eldobta magától a kést s fejéhez kapott mind a két kezével, ölébe kapta a gyermeket, letette az asztalra, ráborult, zokogni kezdett keservesen. Nehéz volt nézni a nagy erős ember zokogását. Nem is bírta ki a molnárné. oda borult le melléje s fehér darócz ruháját csókolgatva sirt együtt. Balog Gyuri sápadtan, szemlesütve nézte a jelenetet, majd eldobja kinyitott csillagos debre- czeni bicskáját s odatérdelt a molnár elé. — Balázs! esküszöm neked az élő Istenre, meghalt anyám lelki üdvére, hogy Piroska tiszta, mint a most nyílott feliér liliom! Ezzel felugrott, sarkau fordult, kirohant a szobából, felpattant lovára s elvágtatott. Varga Balázs meg nem látott, nem hallott semmit, csak ott zokogott élesen, görcsösen . . . * *-* Vasárnap délután kis karaván érkezett a dengelegi malomhoz. Négy csendőr volt, feltüzött szuronynyal, a középen pedig Balog Gyuri ballagott megvasalva, meglánczolva. Addig rimánkodott Balog Gyuri a csendőrnek, mig betértek a dengelegi malomhoz. Ott oda állt a molnár elé. — Balázs, elhiszed-e most szavamat? A molnárnak nagy tusa dúlt keblében. Végre odanvujtóttá neki kezét, megrázta azt, belenézett a betyár villogó szemébe s nyugodtan mondta: Elhiszem. Aztán keblére ölelte a siró asszonykát, szorosan ugv, mint régen szokta s hosszú forró csókot nyomott azokra az ajkakra. Balog Gyurit pedig újból közre fogták a csendőrök, lassan tova haladtak a poros utón, a molnárék meg könnyes szemekkel néztek utána, ameddig csak láthatták . . . — Hej bizony igy züllik el a szép magyar legény! ISMERETEE-TÁSA. Könyves András bácsi oktatása. Mennyibe kerül a az felleglövöldözés ? Kincses tudomány. Fegyver és eszköz az ember kezében a tudomány. Fegyver a rossz ellen, a baj és kár ellen. Eszköz is a tudomány, mert segít a jóra, gyarapítja az embernek a hasznát. Manapság sokkal jobban tudunk védekezni a pusztító betegségek és természeti csapások ellen, mint ezt atyáink tehették. Viszont a tudománynak módjaival és eszközeivel ma okosabban gazdálkodhatunk és földjeinket nagvobb termésre kéuyszerithetjük, mint ez régebben történhetett. Ámde sok egyszerűbb embernek még mindig borsódzik a háta, midőn a tudományt emlegetik előtte. Könyves András bácsi szivbéli sajnálkozással írja, bogy a józan, értelmes magyar nép körében is akadtak, sőt ma is vannak többen, akik — Isten ments! —- kolera, vagy más pusztító ragadós betegség alkalmával a kész ingyen orvosságot nem fogadták el és nem használták fel. Hanem inkább babonaságokra vetemedtek és holmi kuruzslókhoz, sepriizni való czigánv banyákhoz, meg vén szipir- tyókhoz fordultak segítségért! És a nyavalya döntötte az embereket, mint kasza éle a fűszálat. Aztán nem szégvenlitek magatokat, atyámfiai, — már akik — azt mondani, hogy az a tanulmá- nvos gazdálkodás csak hagyd maradjon ott az urak fejében! Nektek jó lesz a régi módi is, mert a het- venhetedik nagyapátok se csinálta másképen! Igaz, a megszorult ember fél az uj meg uj kiadásoktól és befektetésektől. És leginkább azért bizalmatlan a tudomány iránt, mert egv-egy változtatás a régin talán nagy költségekkel fogna járni. Meg vagyok győződve róla, hogy mikor ti, atyámfiai, olvastatok a fellegkergetésről, fejcsóválva úgy magatokban gondoltátok, hogy hiszen nagvon jó, nagyon kívánatos a dolog; de hát mégis mibe kerülne az a furcsa bábom ? Éppen az a szándéka most Könyves András bácsinak, hogy múltkori ígéretét beváltván, elétek adja a költségvetést, amint alább következik. A háború költsége. Egy hires ember mondotta, hogy a háborúhoz legfőképen három dolog kívántatik; először pénz, másodszor sok pénz és harmadszor igen sok pénz. Nojszen, akkor jól nézünk ki, ha a mi furcsa háborúnkhoz is annyi pénz fog kelleni! Lássuk hát, hogyan lehet kiegyezni a jégfellegekkel ? Egy kis német könyvecske fekszik itt előttem, amely krajczárig megmondja, hogy mibe kerül az a fel- leglövöldözés és hogy milyen lövő szerszámok szükségesek arra a czélra? Tudnunk kell, hogy ez a könyvecske Stájerországnak éppen abból a helységéből való, amelynek szőleiben 33 lövöldöző állomás (taraczktelep) van már berendezve, bíz a helység W indisch-Feistritz, melynek közelében a szőlők a Bacher hegy lejtőin vannak ültetve. A könyvecske szerint jó nagy, keményvas tarackokat használnak a fellegüzésre. Egy-egy olyan taraczk (vagy mozsár) 26 kilót nyom, 30 cm. magas és 3 cm. széles belvilággal van ellátva a puskapor számára. Ára egy mozsárnak 4 frí 16 kr. Kaphatók pedig az ilyen taraczkok P e eh a n i, L o r- ber és társa vasöntő gyárosoknál Sachsenfeld-en, Cilii mellett Stájerországban. A taraczkot goromba puskaporral töltik meg, és egy-egy töltésre 75 gramm (7 és fél deka) puskapor szükséges. Ha az olyan puskapornak kilóját — mondja a könyvecske — 38 krba számítjuk, ak
