Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 253 kor nekünk minden egyes taraczklövés nem egészen 3 krba fog kerülni. Kell azonkívül egy erős vasbádogból készült nagy tölcsér, mely 2 méter magas, a tágasabb végén átméretben 71) cm., a szükebb alján pedig 20 cm. széles, igen hasonlít az a tölcsér némely gőzkocsinak tátongó nagy kürtőjéhez, amilyent ti. atyámfiai, már bizonyosan láttatok. Ez a taraczk- töícsér pedig jó méter magas tölgyfatuskón a szélesebb szájával felfelé van odaerősítve. Még pedig úgy, hogy a taraczk a tuskónak üregében éppen a tölcsér alsó szájáig ér, és a taraczkot egy kis szánkó segítségével könnyen ki és be lehet csúsztatni a tölcsér alá. De liát mivégre lesz jó az a gőzkocsikémény az ő öblös szájacskájával ? Tudnivaló, hogy egy-egy erős lövés nagy mozgolódásokat okoz a levegőben. Hiszen csak meg kell nézni, porban, füstben egy kézlegyintés is mekkora háborgást csinál, milyen hullámokat ver! Az a tölcsér arra való, hogy azt a légmegrázkódtatást, melyet a taraczklövés okoz, ne engedje nagyon oldalvást szétterjedni, hanem irányozza fel a magasságba. Azt mondja ez a német könyvecske, bogy a tölcsér segítségével a hevesen megrázkódott levegő, mint egy forgószél, nagy zajongva és kavarogva szökken fel messze-messze a magasságba a fellegekig. De, amint a múltkor írtam, éppen ez kell nekünk ! Fent a fellegeket mi felzaklatjuk, megszabdaljuk, szétpuskázzuk, hogy aztán ne keletkezhes- sék a nagyszemü jég. Az olyan taraczktölcsért szintén gyárilag készítik már Stájerországban, és darabonkint 24 frt 50 krért lehet kapni magánál a készítőnél, Unger Móricz lakatos mesternél Ciliiben. És ennyi volna külön-külön azoknak a felleg- lövő szerszámoknak az ára, amint megírtam. De hát az egész berendezés költsége é Ha egy lövöldöző-telepre csak egy olyan irányzó tölcsért állítunk, akkor 5 taraczk is elég lesz a lövöldözéshez. Már tudniillik úgy kell érteni a dolgot, hogy gyorsabb tüzelésnél nagyon felmelegednének a taraczkok, ha csak egy-kettő volna belőlük, és igy nem lehetne egymásután mindjárt újra tölteni őket. Ellenben, ha több taraczkot tartunk, könnyebb lesz a töltés, ha kell gyorsabb a tüzelés, de eredményesebb is a harcz a fellegekkel. Mindenesetre szükségesek lesznek némi ácsmunkák is a telep felállításánál. Kelleni fog egv félszer (valami két és fél méter magas fedélzet), hogy, ha szükségesnek látszik, esőben is lehessen lövöldözni. De meg aztán a félszernek ereszében a tölcsér felső öblös része jól le van fogva, hogy a rázkódtató lövéseknél ne igen bólintgasson jobbra- balra. Mert a tölcsérnek sugár egyenest fel kell irányozni azt a levegőmegforgatást. Az említett famunkálatok pedig, amint mindnyájan tudjuk, túlságos sokba nem kerülnek. Aztán a költség nagysága attól is függ, hogy hányszor kell egy nyáron j égfel leget kergetni, meg, hogy milyen heves a zivatar, tehát egv-egv alkalommal milyen sűrűn kell lövöldözni ? Az a stájer szőlőbirtokos és különben polgár- mester, aki maga is irta azt a német könyvecskét, a múlt esztendőben aug. 8-án egy zivatar alkalmával összesen kétezer lövést tétetett szőlejéből, olyan nagy vihar fenyegetett akkor. Es az ő szőlőjét megkímélte a jég. Igaz, hogy csak ez az egy háborúja is kerek 60 írtjába került. De hát neki nagy kiterjedésű szőlője van ott. és nemcsak egy lövöldöző állomást rendezett be magának. Bizonyosan sokkal nagyobb lett volna az ő kára a jégverésből, mint a mennyit ráköltött a lövöldözésre. Elétek tártam, atyámfiai, a költségvetést, — már persze, úgy nagyjából. Annyit azonban ki lehet érteni belőle, hogy csakúgy ingyen-szeren a fellegekkel sem lehet ám megalkudni. De másrészt azt is látjuk, hogy, ha felleglövöldözésre berendezkedünk, mégsem lesz nagyobb a kiadásunk, mint a mennyi hasznot remélünk azáltal, tehát, hogy, mint mondani szoktuk, elvesztjük a vámon, a mit nyerünk a réven. Erről szó sincs. Aztán kisebb birtokosok, akiknek tudniillik együttvéve sincsenek egymás mellett nagy kiterjedésű fekvőségeik, közösen is tarthatnak fenn egy-egy lövöldöző telepet, és igy ez uttal-móddal is kevesebbe fog kerülni az a furcsa háború. Atyámfiai! Okos ember tudva és szándékosan soha sem dolgozik a maga egyenes kárára. A stájer szomszédok jó példával járnak előttünk. Közmondás lett már, hogy saját kárán tanul a magyar ember. Itt az ideje, hogy okuljunk a más hasznából! P. L. MAGYAR GAZDA. Rabló gazdálkodás az Alföldöu. Nagykun-Szolnokmegye közgazdasági előadója egy jelentést terjesztett a közigazgatási bizottság elé. Megdöbbentő képet nyújt ez a jelentés arról, hogy milyen gazdálkodás dívik a megyében. A jelentésből közöljük az alábbi részt szomorú tanulságára a magyar gazdáknak. Az előadó ezeket mondja : Az utóbbi időben számos községi és uradalmi területet jártam be a vetések állásának megállapithatása czél- jából s azt rendkívül elszomorító tapasztalatot hoztam vissza,, hogy igen sok községünket a talaj kimerülése, a rabló gazdaságnak úgyszólván bűnös folytatása következtében nagy veszedelem, talán a tönkrejutás is fenyegeti. Áll ez különösen ott, a hol a viszonyok a búza termelésre kedvezőbbek és a hol a kapás és takarmány növények termelése kötött, nehéz talaj következtében egy kis nehézségbe ütközik. A talaj kimerülése jelentkezik a gabonanemek satnya állásában, de mindinkább abban, hogy tömérdek kártékony gaz és gyom foglalja el a kultur növény helyét és hogy az állat- és növényvilág összes parazitái az ilyen kimerült határokban óriási módon terjednek. Az ilyen helyeken nem az időjárás mostohasága okozza a kisgazdák pusztulását, hanem saját magának tulajdoníthatja romlását, mert többet követelt a talajtól, mint a mennyit attól józan fölfogással kivánni lehet. Van tudomásom egyes oly esetekről, hogy egy táblában 20-s::or van szünet nélkül kalászos, többnyire búza vetve, de a háromszor egymásután való buzavetés általánosan dívik. Sokkal jobban gondoskodott a kisgazdáról az előbbi korszak. A tagosítás előtt a kötött ugaros hármas forduló a talaj erőkimerülését mégis úgy a hogy megakadályozta, az ugar fordulóban jószág járta a földet, az a gyomtól, rovaroktól megtisztult és ha nem is javult a talaj, de legalább konzerválódott termő képessége. Ha azonban azon a lejtőn haladunk tovább, a melyen most vagyunk: egy emberöltő rövid ideje alatt megérhetjük, hogy a kisgazda ott hagyja az anyaföldet, mely már a vetőmagot sem adja vissza többé és koldusbotot véve kezébe, itt hagyja hazáját. Csak Jász-Ladánny, Jász-A.-Szt.-György, Török-Szent-Miklós, Karczag községek határát, a szolnoki Alcsi pusztát kell megnéznünk, hogy lássuk, minő következményekkel jár az eddig űzött rabló gazdálkodás. Minden uton-módon és pedig gyorsan kellene oda hatnunk, hogy a kisgazdákat fölvilágosítsuk helyzetük tarthatatlan voltáról. Jó közlekedési utak megteremtésével a tanyai állandó gazdálkodást elősegíteni; czélszerü és jövedelmező állattenyésztés által a trágya termelést fokozni kell. De mindez természetesen csak lassú átalakulás folytán valósulhat. Egyelőre gyors segítség kell és ez csak abban áll, ha rábírhatjuk a kisgazdákat arra, hogy okszerűbb és takarékosabb vetés forgóhoz forduljanak, addig
