Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
A nagyságos honatyák. Mikor a nép a nap izzó tüzében verejtékkel dolgozza fel a termést, zúgó cséplőgépek, szúró asztagok mellett szorgoskodik; akkor szünetel az országháza és a nagyságos o D«, o honatyák vakáczióznak. Megérdemlik ezt a vakácziót, különösen most, mert izgalmas esztendőt hagytak hátuk mögött és uj élet hajnalának virradását küzdöttek ki, melyre már hazánkban égető szükség vala. Nem is azért hozakodunk elő a honatyák vákáczi- ójával, mintha bizony irigvelnők, hanem más oka vagyon annak! Arra akarjuk kérni a nagyságos honatyákat, hogy igy vákaczionális idejükben hajoljanak le a mi szegény népünkhöz, nézzenek be tűzhelyükre, figyeljék meg őket munkáik közt. Tegyék kezüket az ő sebeikre, hallgassák meg igazságos panaszaikat; figyeljék meg az igazságszolgáltatás menetét. Győződjenek meg saját tapasztalataik árán, hogy mi fáj a népnek, honnan kapta a sebeket és mivel lehetne mindazokat orvosolni? . . . Egyszóval legyenek a nagyságos képviselők valódi atyái a népnek! Mert nagy szükség vagyon arra, hogy a honatyák mindezeket megcselekedjék! Ok hozzák a törvényeket! Ok kezelik az állam nagy gépezetének legfőbb kerekeit! Papiros jelentcjs^ldaőT nem Jöhet a népet igazán kiismerni, nVm lehet Mara a szukát meghallgatni, nem lehet\j^^^^^o törvényeket hozni. Lehet, hogy csodálkozni fognak sokan, hogy ez irányban még figyelmeztetésre vagyon szükség! Hiszen az a nagyságos honatya, mikor képviselőjelölt volt, olyan enni való embernek mutatta magát! Házról-házra járt; látogatta a legszegényebb gazdákat is. Velük pa- rolázott, velük ivott; ígért fűt-fát,— halljátok csak, bíró uramat még meg is csókolta ! Úgy van! Szeretettel teljesebb ember nincs a kerek ég alatt, mint a képviselő-jelölt ur. Azért azt hinné az ember, hogy még a kis ujja hegye is mézes. De aztán, ha nagyságos ur honatyává leszen? Hányán akadnak, kik hátat fordítanak a kerületnek; a szegény népnek ügyes-bajos dolgaival nem törődnek, velük szóba se állanak, sőt olyanok is vannak, kik nem tartják kötelességüknek, hogy működésükről beszámoljanak. Nem kívánjuk mi, hogy a képviselő ur választóinak ágense legyen ott a fővárosban. Bár az urak és főkolomposok és kortesek érdekében szívesen hajlonganak a minisztériumokban. De megkívánjuk, hogy a nagyságos képviselő ur vigyázzon kerületére! Fáradozzék, hogy a nép erkölcsben és Petőfi szülei
