Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-09 / 28. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 221 CSALÁDI-KÖB. A keresztény rabszolgák és a vasárnap. Igen szép kis történetet olvastam a minap, azt hiszem nem iiiába való dolgot eselekszem, ha a keresztény munkás családok okulására és lelki épülésére elmondom. Az 1839. esztendőben egy szombat este Dél- Amerikában nagy zivatar támadt. A fekete rabszolgák, kik már jó keresztyények valónak, tudták, hogy uraságuk érett vetéseit e zivatar végkép tönkre teszi, hacsak vasárnap jókor reggel ki nem mennek és be nem takarítják. Nem is szóltak, hanem jókor reggel a rabszolga családok, férfiak, nők és gyermekek dologhoz láttak és szerencsésen behordták a termést. — No lám, mondotta az uraság. Más szombaton korbácsütéssel sem lehet ezeket a vasárnapi munkára kénj'szeriteni. íme, most maguktól saját jószántukból tőlem isszonyu kárt hárítottak el. Hívjátok azokat a rabszolgákat hozzám. A rabszolgák megjelentek. Az uraság pénzt, rumot, dohányt akart közöttük kiosztani. Ekkor előállott egy öreg munkás és igy beszélt: — Uram, mi keresztények vagyunk. Hitünk engedelmével mentünk ki a munkára, hogy a nagy vihar ellen megvédjük vagyonodat. Nekünk ezt szabad volt tennünk. De azonnal vétekbe esnénk, ha bért vennénk érte, kérnénk, vagy elfogadnánk. Akkor mi megszentségtelenitenők a vasárnapot. Az uraság szinte elérzékenyedett erre az őszinte szóbeszédre. Tisztelettel viseltetett azután szolgáinak lelkiismerete iránt. Soha nem kényszeritette őket a vasár- és ünnepnapi szolgai munkára. A történet ugy-e bár igen egyszerű, de végtelen tanulságos. Tanulhatnak belőle az uraságok, a gazdák a keresztény családok. Az istenfélő munkások a legmegbízhatóbb, legdolgosabb és legjobb munkások. A ki csekély bérért, haszonért megszegi a jó Isten parancsát, az rajta lesz hogy kijátsza a gazdáját is. Az nem lesz hűséges, megbízható soha sem. A mint észreveszi, hogy a gazdája szeme nem virraszt: senki sem tartja vissza a lelkiismeretlenségtől. A vallását, templomát szerető nép jó lelkű és a legnehezebb perczekben lesz segítségére urának. De tanulhatnak ebből az esetből a munkás családok is. Azok az amerikai benszülöttek rabszolgák valának. Nem élvezték a szabadság levegőjét. Nyomorultan éltek, korbácsütésekkel zaklatták őket folyton-folvvást. Es ime mégis hős keresztényeknek bizonyultak. Volt erejük megvetni a a nyomorult bért, melylvel hitüket kellett volna megszegniük. A keresztény munkás családokban szenteltessék meg tehát a vasárnap! Isten, az ilyen családot megáldja és láthatatlan módon fogja százszorosán áldását éreztetni, (bg.) A fürdés Itt a fürdés ideje! Be jól is érezzük magunkat, ha nyáron, különösen a nagy hőségben — szabad folyó vízben — megfürödhetünk. Ma már alig van értelmes ember, a ki ne tudná, hogy az okszerű fürdés nagy előmozdítója az egészségnek, a kedélynek, munkakedvnek és a többi. Mert az üde friss viz tisztítja a bőrt, edzi a tagokat és egészséges vérkeringést okoz. De hangoztatjuk, hogy csak az okszerü f ü r d é s. Mint mindennél ugyanis, itt is mértéket kell tartanun k. Azért atyámfia jól jegyezd meg a következőket: Felheviilten, erős munka után sohase fürödjél. Várd meg, mig tested egészen lehűl. Tanácsos, hogy először tagjaidat mosd le a hideg vízzel és aztán menj a vízbe. Hosszú ideig sohasem maradj a vízben, bármily jól essék is az. Legfeljebb egynegyed óráig szabad a legeslegmelegebb folyóvízben tartózkodni; mikor a levegő hidegebb, elég egy néhány perczig. Sohase fürödj olyan helyen, melyet nem ismersz, vagy nem tudod bizonyosan, hogy milyen mély. Azért a község elöljáróinak kötelessége a íeg- lelkiismeretesebben kijelölni a fürdésre szánt helyet. El ne bizakodjál úszási ügyességedben. A leghíresebb úszók is nagy szerencsétlenségbe estek éppen merészségükkel. Gondold meg. hogy családod, gyermeked van, neked nem szabad egy pillanatra sem koczkára tenned az életedet. Felelős vagy érte Isten és az emberek előtt. Vigyázz gyermekeidre is! Evről-évre megrendítő szerencsétlenségnek hírét hozzák az ujságlapok; ezek a hírek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a szerencsétlenségek legtöbbször gondatlanságból erednek. Ha teheted sohase engedd a gyermekedet magukban a fürdésre. Beszélj a lelkűkre és naponkint vond kérdőre őket: vájjon a kiszabott helyen fü- rödtek-e ? A gyermekek se töltsék a napnak nagjT részét a vízben. Gyógyíthatatlan betegségeket kaphatnak nagyon könnyen. Ha nincs közeliién folyóvíz, kutvizben is lehet, sőt szükséges fürödni. Legtanácsosabb a vizet már reggel elkészíteni a fürdő-edényben, hogy estére kissé meglangyult vízben törénhessék a fürdés. Gyümölcsérés alkalmával, a gyermekek ne zabálják magukat tele gyümölcscsel. aztán tejjel, vagy ti magatok is ugorkával, mert ilyenkor a fürdés veszedelembe juttathat. Ismételten ajánlom, hogy ha a község elöljárói elfelejtenék a folyóban megjelölni a helyet, a hol nyugodtan fürödhetek: ugv magatok követeljétek azt. Legczélszerübb táblával megjelölni e helyet. Doktor. A tehenesga/.da Hegedűs miniszternél. Hegedűs Sándort, mióta miniszter lett, a hivatalos kihallgatásokon kívül otthonjában is annyian keresik fel, hogy az előszoba csengetyüje úgyszólván reggeltől estig csilingel. A minap többek közt egy falusi tehenesgazda állított be nagy tisztességtudással Hegedűs miniszter lakására. A kegyelmes asszony fogadta őt, mert férje nem volt otthon. Ilyenkor ő hallgatja ki az ügyes-bajos embereket, nehogy hiába fáradtak légyen. — Mi járatban van, jó ember! — kérdi tőle. — Nagy sor ez, — feleli a gazda — de könnyű ám segíteni rajta, ha akarja, mert méltóztatik instálom tudni, hogy van nekem egy tehenem. Nem afféle hitvány jószág, mert minden esztendőben ketőt is ellett, de egy idő óta valami ördög bujt belé, egyet sem akar elleni. Azért azt gondoltam, hogy tovább adok rajta, s megkínálom vele miniszter urat. A kegyelmes asszony magyarázgatni kezdi, hogy az ó férje nem veheti meg, mert nem foglalkozik marhatenyésztéssel, más minisztériumhoz tartozik a dolog. A gazda csak hallgatja, de amint szMvoz jut, kijelenti, hogy bármint mondja is a kegyelmes asszony, ő jól tudja, hogy a kegvelmes ur a fő kereskedőmimszter ur, ki az efféléket igazítja. Csak nagvnehezen sikerült a kegyelmes asszonynak megértetni vele, hogy a férje hivatalához ez a dolog nem tartozik, hanem Darányi exczellencziás úrhoz.
