Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

222 MAGYAR FÖLDMIYELŐ MAGYAR GAZDA. Mikor arassunk ? — Botos ispán ur a gazdák közt. — Vége volt a szent misének, az emberek kijöttek az Isten házából s csapatokba verődtek a templom környékén. Ilyenkor ősi szokás szerint meghányták vetették a világ sorját-baját s tanácsot tartottak, hogyan csinálják ezt, meg azt. A legnagyobb csoport a nagy diófa alá gyűlt össze s mint láttam Botos ispán ur magyarázgatott valamit. Oda mentem én is s mivel olyat hallottam, mit minden gazdának tudnia kellene, elmondom, il­letve leirom a »Magyar Földmivelő« becses olvasói­nak is. (Köszönjük szépen. Szerk.) Hát hogy elébe kerüljek a dolognak, azon kez­dem, hogy arról volt szó: »mikor arassunk?« A vélemények megoszlottak, de mivel a leg­helyesebb a Botos ispán uramé volt. hát leirom ide elejétől végig. — Hát legelőször is azt mondom, hogy leg­jobb az arany középút, illetve se korán, se későn ne arassunk; jobban mondva kellő időben arassunk. — Igen dehát mikor van az a kellő idő? —• vág közbe Török Peti. — Csak lassan! Majd rátérek arrra is, elébb hadd mondjak el még egyet-mást. Előakarom so­rolni, mi a hátránya a korai és késői aratásnak. Ha korán aratunk, akkor a szemek összezsugorodnak s úgy súlyra, mint minőségre nézve silányabb, mint a kellő időben learatott gabona s e mellett még garmadába hányva összefülled, megdohosodik. Ha pedig megvárjuk mig a gabona szára már egészen megsárgult akkor szintén sok kárt okozunk ma­gunknak. _ 1) A kaszálás, kötés és hordás alkalmával sok mag pereg ki s ez fölmegy annyira hogy vetőmag­nak is elég volna. 2) A túlérett szemek színe megfakul s így nem tudjuk olyan jól értékesíteni, mint máskülönben. 3) A szalma is sokat vészit tápláló értékéből. Tehát most már odajutottunk, hogy megmond­jam mikor van hát az aratásnak az ideje? Ennek meg vannak a maga ismertető jelei, melyekre ügyelve legbiztosabban meg lehet határozni az ara­tás" idejét. Ilyenek: A búza learatható, ha a szem nem tejes, il­letve olyan kemény már, hogy két újunkkal nem tudjuk széjjel nyomni. A rozs learatásához akkor lehet hozzá fogni, ha a szalma sárgás-zöld szinti, azon esetben ha a szem összenyomása alkalmával a csira előtűnik. Az árpánál a magnak és szálkának egyenlő sárga szintinek kell lenni. A zab akkor aratható, ha az egész termés felszine messziről nézve sárga szinbe játszik. Ezek mellett a gazda az időt is jobban betudja osztani s nem kell a tuléréstől való félelmében fii- höz-fához kapkodni, nyakra-főre sietni. Az aratásra alkalmas jó időből egy napot is vétek elmulasztani a gazdának, mert sohasem tudhatjuk, mit hoz a holnap reggele. Idejében fogjunk tehát az aratás­hoz s jegyezzük meg jól: ügy a korai, mint a késői aratás károkkal jár. Ezzel befejeztem mondókámat s már a nap is delelőre jár. Isten áldja meg kelméteket! A viszont­látásra! (Aztán elvárjuk ám! Szerk.) G)'üjtaük a kormot. A korom nálunk a legtöbb háznál mint valami értéktelen szemét elhányódik, és nagy szerencse, ha az elvétve a trágyadombra kerül, hol szinté jó helyen van. de még jobb, ha azt összegyűjtjük és egy száraz helyen hagyjuk nyárig, a midőn sok­szor jó hasznát vehetjük. így pl. minthogy a korom a növényeknek felette erős és izgató tápszerét ké­pezi, a fejlődésükben visszamaradt zöltségnemüek gyors növekvésre serkenthetők általa. Távol tart­ható továbbá vele a zöldségek, gyümölcsfák és azok gyökereitől a különböző kártékony férgek és her­nyók. Nagy hasznossága daczára is, nem szabad azonban vele visszaélni, nevezetesen tisztán soha sem szabad azt használni, mert kiégeti a növénye­ket, fel kel tehát mindenkor vízben hígítani, és pe­dig 30 liter vízre vehetünk 1 klgrm. kormot, mely hogy jobban felolvadjon, forró lúggal öntetik le, és igv kevertetik össze vízzel. Tegyünk csak kísérle­tet a korommal, és nem fogjuk azt többé szélnek ereszteni, hanem nagyon is gondosan öszegyüjteni. Vigyázzunk az uj sz&.lmaetetósével! Nemsokára uj szalmát nyerünk. Tudja minden gazda, hogy az állatok az uj szalmát ép úgy. mint az uj szénát sokkal mohóbban falják; de aztán az uj szalmát szúrósabb voltánál fogva nehe­zebben is tudják rágni. A mohón falt és rosszul rágott takarmányt aztán a gyomor nem tudja jól megemészteni s az állatok kínzó és veszedelmes szélkólikát kapnak tőle. Módjával kell t e h á t etetni a friss szalmát. A tehenek fején hogyan kell a vezető kötelet megerősitni? Ezt egy német gazda a következőleg Írja le: Nekem két tehenem volt, melyek közül egyik sem volt valami könnyen vezethető, de mindkettőtt együtt vezetni meg teljesen lehetetlen volt. Egy napon azonban azt vettem észre, bogy az én szol­gám oly szépen vezeti, mint akár két jól idomított lovat, minek oka abban rejlett, hogy a kötél, mely a tehenek szarva tövére volt kötve, a tehenek egyik fülét is közbe fogta. Ez úgy történik, hogy miután a kötél a telién szarva tövén meg van erősítve, a csomót a jobb vagy bal szarv alá húzzuk egészen s akkor a kötél hosszabb végével a fül tövét hátid­ról előre körülfogva azt a homlokon alulról, a szarv tövére kötött hurok alá húzzuk, miáltal a fül tövét, mihelyt az állat menni akar, e kötélhurok összeszoritja s e fájdalomnak azonnal enged az ál­lat, s szépen hagyja magát vezettetni. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Az adófizetés a postatakarék utján. A kormány tudvalevőleg be akarja hozni, hogy az adót a postatakarékpénztár utján is lehessen fizetni. Ez által a kincstár kamatot nyer, mert mig a mai rendszer mellett az adóhivataloknál százezrekre menő pénz hever huzamosabb ideig kamat nélkül, addig e reform által a ma befizetett adópénzek már a második, a távolabbi hivataloknál befizetett pénzek pedig a harmadik napon kamatoznak. Az újításon már dolgoznak is a pénzügyminisztériumban. A ter­vek szerint a mai postatakárékpénztári befizetési la­pokat némileg módosítják. Az adófizetésre szánt la­pok ugyanis nem három részből, mint eddig, hanem négy részből fognak állani. Az ellenőrzési szelvény­ből. elismervényből, a befizetési lapból és egy leve­lezőlapból. Az ellenőrzési szelvényt, elismervényt és a befizetési lapot a befizető, a levelező lapot pedig a postahivatalok töltik ki. A befizetési lapot a pos­tatakarékpénztárhoz. a levelezőlapot pedig ahhoz az adóhivatalhoz küldik, a melynek részére az adófize­tés történt. Az adóhivataltól a befizető értesítést kap. melyen a hivatal elismeri az összeg befizetését és tudatja hogy esetleg mennyi adótartozás maradt még fenn.

Next

/
Thumbnails
Contents