Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1899. julius 2. 21. szárny Megjelenik minden vasárnap. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tcr !). szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIAÜÓTLLAJDOXOS: Előfizetési árak: Egész cvre ..................2 frt — kr. Fél évre.......................1 » — » Negy ed évre » 50 » Kétféle tükör. Régi közmondás. hogv hát minden czio gány a maga lovát dicséri. Ennek a beszédnek meg az az értelme, hogy hát saját szemünkben mégis csak az a legjobb, a legszebb, a mi a miénk, a mi szivünk tájékához legközelebb áll. Ilyenformán a magyar emberre sem esketik megszólás, ha hazáját, no meg jó magát is olyannak ismeri, a milyent a ió, kegyes Isten csak jó kedvében teremthetett. Nem veheti rossz néven senki fia, hogy a magyar költő Ízletes száján kitalálta ereszteni. hogy »Járjatok be minden földet. Melyet Isten megteremtett. S nem akadtak bizonyára. A magyar nemzet párjára.« Mert annyi bizonyos — megölő ellenségünk sem veheti tagadóba, hogy szép ez a mi hazánk, derék nemzet ez a mi nemzetünk. A teremtő Ur Isten a magyar földet minden jóval ellátta, a magyar népet meg éppen annyi testi és lelki tulajdonsággal áldotta meg, hogy valójában leborulva adhatunk érte hálát. íme magyar nép elédbe tartom, először ezt a tükröt. És az mondom neked: — Lásd, ilyennek teremtett téged a jó Isten. Délezegnek, egyenes, nyílt, józan gondolkozásának. Szemedben életkedvvel és bátorsággal. Munkabírónak, könyörületes szívéinek, engedelmesnek. De elő kell vennem a m á sík t ü k r ö t i s. És ezt is irgalmatlanul elődbe rakom. — Nézd csak! Ilyenné k e z d e s z %j lenni! Kivetkeződül eredeti formádból; külsődön mutatkoznak mái' bűneidnek nyomai. Úgy fáj lelkűnknek pedig, mikor a szép és egészséges magyar népet satnyulni látjuk. Hej pedig, de sok vidéken van módunkban ezt a szomorú dolgot láthatni. A magyar legény csak nem is oly régen. ha egyszerűen, úgy mint apáinktól tanulta: felöltözködött, mindenki rajta feledte szemeit. A magyar leány is igy volt! Mert a magyar leánynak nem a divat adta meg a szépségét, de a jó Isten. Olyan volt mint a virág, melyet nem kell szépíteni. Mi lehet annak oka, hogy most elhomályosodott az a z e 1 s ő t ü k ö r ? Más képet mutat. Hát ennek önmagunk vagyunk legföbboka. V «.Xíéu Xc 1^11 — _ * íA IIíűí: tlöíC U) ellen : a z ő m o s tani él e t m ó d j á v a 1. A szép, derék magyar fajt elnyomja, el- satnyitja a ]) á 1 i n k a, meg a d o r b é z o 1 á s. Húsz esztendő alig virult el ifjúságunk felett és már már úgy mutatja az őszt, mint a sárgulni kezdő falevél vagy a mezei virág, melyet megcsípett — a dér. Igen, mert korán kezdenek élni. Nem becsülik, nem értékelik a drága éveket, pedig ezekből készül az élet. Alig pelvhedzik ki bajásza a legény-ifjúnak. már azt hiszi, neki minden szabad! Korán megszokja az italt, a dorbézolást, belekóstol az élet örömeibe. Persze, az ilyen élet aztán keményen megboszulja magát. A legények után nevelik a szülők a leányzókat is. A könnyű, léha életet szokják meg a mi leányaink is. Azt hiszik, hogy az mindig úgy lesz, mint itthon, a hol a jóbolond szülők minden vágyukat teljesítik. Pedig bizony másképen lesz az! Mikor ugyanis uj háztüzet alapítanak az ifjak, mikor saját munkaerejükre lesznek hagyatva: akkor látják csak, hogy másképpen fordul a kerék. Az a másik tükör képe aztán nagyon szomorú. Bekövetkezik az elégedettlenség, ezzel a munka-kedv hiánya. Ekkor aztán szivetekhez csúszik az ördög és azt súgja: — Ti földhöz ragadt szegények vagytok ! Itt ebben a szép országban. Pedig nem úgy van! Magatok vagytok okai, hogy az a tükör már t o r z k épet m utat.
