Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-14 / 20. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1899. május 14. Megjelenik minden vasárnap. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szára. Előfizetési árak: Egész évre.....................2 frt — kr. Fél évre..........................1 » — » Negyed évre .... — » 50 » A kétfelé vágott telién. Meg ne ij jedj atyamfia ettől a furcsa czimtől. Mindjárt kitudódik ugyanis, hogy mit jelentsen. Sok-sok jeles embereink közt magasan kiemelkedik a mi újabb történelmünkben boldogult gróf Széchényi István, akit a „legnagyobb magvar“-nak nevezünk, mert valóban, hogy magyarok maradtunk, abban neki fő-fő része vagyon. Xo hát Széchenyi István a legnagyobb magyar, sokat foglalkozott töprengett ám a földmives nép sorsával, jövőjével. És mentői tovább töprenkedett, vizsgálódott, annál inkább meggyőződött, hogy ebből az országból lesz ám ország, mert földje és népe is arra való, hogy legyen. De tudjátok-e, hogy ez a nagy ember, fiikor arra gondolt, hogy ha minden magyar telkes gazda tetszése szerint felfogja darabolhatni és parczellánkint elárusíthatja majd birtokát: mitől félt? Hogy az a telek hasonló lesz a kétfelé A'ágott tehénhez. Összehasonlitá ő ugyanis a magyar parasztgazdák legszükségesebbét egy tehénnel. És azt mondotta, hogy miként ha e tehenet kétfelé vágjuk, egynek sem lesz semmije: úgy ha a magyar földes gazda eldarabolja földjét, neki sem lesz és a másik sem boldogul. o A mitől a legnagyobb magyar ember félt, az fájdalom bekövetkezett. Az uj mező- gazdasági törvény értelmében a magyar lelkes gazda tetszése szerint felaprózhatta, illetőleg aprózhatja birtokát, eladhatja, úgy a mint akarja. így lett sok gazdának telke valóban kétfelé vágott tehén! Igv lett ez a szabadság valóságos csapássá földmivelő népünkre, melynek erejét napról-napra fogyasztja. Már egy alkalommal kimagyaráztuk mi azt, hogy ez a törvény nagyon elősegíti a gazdák elszegényedését. Most meg folytatólag azt vagyunk mondandók, hogy bizony megfogyasztja ez népünk erkölcsét is. Mert való dolog, hogy az a gazda, a kinek szép apai telke igy kettévágódott, szét- darabolódott, az a gazda elveszti kedvét, munkaerejét. Sőt mi több : könnyelművé válik és csak alkalomra vár, hogy a tehén másik felét vagyis megmaradt birtokát elosztathassa. Csak sürgessék tehát a honatyák, meg földmivelő népünk igaz barátai, hogy miná- lunk is. miként Ausztriában, Németországban és Angliában is van, hogv t. i. a birtokeldaO 7 Ov/ rabolás törvény nyel szonttassek meg. Mert hiszen szép az a szabadság! De kérdezem atyámfia, ha látod, hogy a te gyermekeid, a kiket szabad szárnvra-engedtél, nem tudnak a maguk lábán járni, vájjon — ha módodban van — nem fogod a jóra mintegy erőszakolni ? De bizony ám, mert különben pusztulás lesz a vége. íme a magyar né]) is szabad szárnyára lett engedve. De siró szemekkel kell látnunk, hogy nem tud a maga lábán járni. Hát a jóra kell — vezetni! Meg kell állapítani törvényben, hogy az apai földnek bizonyos meghatározott meny- nyiségét, — úgy mondják azt miniumát — eldarabolni, eladni nem lehet. Ezt hangoztatta az egész ország színe előtt gr. Mailáth József főrendházi lag a minapában tartott beszédében. Hogy t. i. el kell jönni az úgynevezett parczelázás idejének is, de először mentsük meg a mi már megvan. Adja Isten, hogy a derék főurnak kívánalma rövid idő alatt teljesedésbe menjen! FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR.
