Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-14 / 20. szám
154 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Tűzoltó-egyletek a községekben. Most, hog}- az ország minden részében lángtengerek árasztják el az emberek lakását, azaz mindenfelől rémitő tűz esetek hírét halljuk: nem szűnünk meg folyton-folvvást a veszedelem ejleni védekezésről gondolkodni, Írni és buzdítani. • Ma, mikor e sorokat Írjuk, magakadt a szemünk a szerkesztőségi könyvben azon, hogy nekünk vannak falusi tűzoltó e gy 1 e t i o 1 v a s ó i n k is. így látjuk, hogy szorgalmasan hozatják, tehát olsassák a mi újságunkat »Tűzoltó egylet Páhokon,« »Tűzoltó Egylet N. Yid.« stb. Atyámfia, ebből látszik, bogy a falun is lehet ám szerével-módjával tűzoltó egyletet alakítani, csakakarni kell. És milyen áldás lenne az, ha azon községbeliek kik ilyen tűzoltó egyletet alakítottak, nekünk apróra leírnák, hogy és miképpen sikerült az. Mik voltak a nehézségek, hogyan győzték azokat le, vették a hasznát az egyletnek és igy tovább. Az ily esetek buzdító hatással lennének a többi községekre is. Még azokra is, melyek azt hiszik, hogy a nehéz pótadók nyomása alatt arra gondolni sem lehet. Hát szeretettel kérjük a falusi tűzoltó egyleteket, beszéljük meg a mi lapunkban ezeket a dolgokat. írja le bár ki is és bár mily egyszerűen; mi gondoskodunk arról, hogy kellő öltözetben és mégis hűségesen jelenjen meg az olvasó közönség előtt. Atyámfiái, nem lehetne például ennek a mozgalmaknak megindulni az olvásókörökből, hitelszövetkezetek vagy fogyasztási egyletekből? Hiszen ezen egyletek is a közjó, a közvagyo- nosodás, a boldogulás előmozdítását tűzték ki nemes feladatokul Hát mikor a tűz veszedelem elhárításán munkálkodunk, nem-e az olvasókörök, szövetkezetek ügyét viszszük dűlőre ? A tűzvész pusztítja a közvagyont, tönkreteszi a közjólétet és hiába igyekszünk mi más téren, ha minden perczen kivagyunk téve a tűz veszedelmének. A mi ellenségünk az uzsora, a mi ellenségünk a pazarlás, de hasonló, sőt nagyobb ellenségünk a tűzvész, melynek ellenében szövetkezeti utón lehet legsikeresebben védekezni. Lám, József magyar királyi berezeg, ez a nagy emberbarát régen felfogta ezt, a mit mi most mondunk. Elére állott az országos tűzoltóságnak, saját lakóhelyén ő maga az első tűzoltó, aki a vészhelyén megjelenik, dolgozik, mit bárki más. Főurak is vannak, kik példáját követik. Hát ne legyünk mi veszteg, akkor, mikor nyakunkon a veszedelem! A pápák életkora. Időszámításunk első századának kivételével e században volt a legkevesebb pápa, eddig összesen hat. Az első században csak négy pápa uralkodott. A tizedik században volt a legtöbb tudniillik huszonhpron pápa és két ellenpápa. A hetedik és kilenezedik században húsz, a tizenegyedik században tizennvolez pápa és őt ellenpápa, a tizenkettedikben tizenhat pápa és hat ellenpápa ült a római püspök trónján. A többi századokban a pápák száma tizenöt és nyolcz között váltakozott. Az ellenpápák száma harminczkettő, a reformáczió óta ellenpápát többé nem választottak. Nemzetiségük szerint volt tizennégy görög pápa, nyolcs ázsiai, két áfrikai, két dalmát eredetű, tizenöt franczia, hat német, öt spanyol, két szavojai, egy angol, egy portugál, egy hollandus és százkilenezvenöt olasz pápa. Húsz évnél hosszabb ideig csak tiz pápa uralkodott, XIII. Leo pápát is beszámítva, és a tiz közül három a tizenkilenczedik században. Hat pápa lett nvolczvannégy évesnél idősebb. XIII. Leo most kilenczven esztendős. IX. Gergely. 14. IX. Piusz pápa pedig 32 évig uralkodott. TÁRGZA. A haragos kis trónörökös. A megboldogult trónöröküs, mikor még kis fm volt, egy Ízben nagyon haragosan ült a könyv mellett. Királyi atyja éppen a kis haragos fiúcska szobájába lépett. Látta, észrevette, hogy fiának arcza ki van pirulva, szemei pedig haragosan tekintenek a könyvbe. — Mi bajod van fiam? kérdé a fenség, komoly, apai méltósággal. A trónörökös rögtön felugrott és érzékenyen panaszkodott, hogy egyik szolga valamit nem úgy végzett, a mint neki, már t. i. a kis trónörökösnek tetszett volna. — Nem úgy végezte, kérdé ismételve a felség — Nem, felséges atyám ! — Hát fiam, móndá a király, végezd el magad jobban. A kis trónörökös erre nagyon érzékeny lett. — Én nem vagyok szolga, szólott szemeit lesütve. A király most igy felelt — Édes fiam, jegyezd meg magadnak jól, a mit most mondok. Nem jó ur az, a ki nem tud jó szolga lenni. A kívánság. Irta: Haek Dávid. Németből forditotUi: Erdős Károly. Ibrahim Jussuf, az ispahani bazár egyik szőnyegkereskedője egészséges s gazdag vala s még sem volt megelégedve sorsával. Egy este, miután elvégezte estimáját, igy szólt: — Milyen jó volna, ha valaki teljesítené kívánságaimat ! — És mi a kívánságod ? — szólalt meg egy ismeretlen hang. Jussuf feltekintett és egy tiszteletre méltó aggastyánt látott maga előtt, " — Üdvözlégv Allah és prófétája nevében! Mondd ki vagy?, — Én szellem vagyok. Láthatólag vagy láthatatlanul jelenek meg az embereknek s teljesítem azoknak kívánságait. Nos neked mi a kívánságod ? — Kívánságom volna elég, talán hajnalig sem tudnám mind elsorolni! — feleié Jussuf szomorúan. — A bölcsnek csak egy kívánsága van! — jegyző meg az öreg. — Kinek több is van, azok köz- zül kettő bizonyára esztelen. Tehát mondd mit kívánsz, én teljesíteni fogom. Jussuf gondolkozni kezdett, de czélját nem érte el, — nem tudta hamarjában, mit kívánjon. — Neked annyi kívánságod van, hogy választani. sem tudsz közülök s mégis csak egy dolog hiányzik, hogy valóban boldog lehess ! — S mi ez ? — kérdé Jussuf kíváncsian. — Azt nem mondhatom meg. A boldogsághoz vezető utat mindenkinek saját magának kell megkeresni. — Bármit kívánhatok magamnak? — kérdé tovább Jussuf. Bármit, ami mint halandó embert megillet. — Akkor azt kívánom ..........., Nem!................ Az t kívánom, ami még hiányzik, hogy igazán boldog lehessek. — Ostobaságot akartál mondani s önkéntelenül okosat mondottál. Eredj nyugodtan haza, még mielőtt harmadszor megszólalna a kakas, beteljesül kívánságod. Ezzel eltűnt a szellem. Jussuf haza ment.
