Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
138 MAGYAR FÖLDMIVELO TÁRGZA. Az arany. TOLSZTOJ LEO elbeszélése. EU egyszer Jeruzsálemtől nem messze két testvér, az öregebbiket Afanaszijnak hívták, Jánosnak a fiatalabbikat. Ott éltek egy hegyen, a város mellett s életüket az emberek adományaiból tengették. A napokat munkával töltötték; de nem a maguk számára kerestek, hanem a szegényeknek. A kik a munka igája alatt nyögtek, a kik betegek voltak, árvák vagy özvegyek, azokat keresték fel, munkát adtak nekik s nem kérték soha számon, amit adtak. Egész héten nem látták egymást, csak szombat este találkoztak lakásukon, a vasárnapot együtt töltötték imádkozva és beszélgetve. Az Isten angyala leszált hozzájuk és megáldotta őket. Hétfőn ismét elváltak s mentek a maguk dolgára. így éltek sok éven keresztül s hét nem múlt el az angyal áldása nélkül. Egy hétfői napon, amint mindegyik dolgára indult, Afanaszijnak, mintha szivébe nyilait volna, bogy szeretett testvérétől búcsút kell venni, megállt az utón s viszapillanlott utána. De János is megállt, kezét szeméhez tartotta figyelmesen nézett egy helyre: aztán odasietett, de rögtön futásnak is eredt, mintha vadállat üldözné szikláról-sziklára. Afanaszij meglepetve sietett felé, hogy megtudja, mitől ijedhetett meg az ő testvére. Amint közelebb ért, csillogni látott valamit a napsugárban s odaérve egy rakás aranyat pillantott meg. mintha vékával öntötték volna ki a fűbe. — Miért ijedt meg János és miért futott el, -— kérdezte magában Afanaszij. — Az aranyban nincs semmi gonoszság, az emberekben van a bűn. Az arany sok könnyet letörül, hány árvát hány özvegyet lehet segiteni, mezítelent befödni, betegnek segítségére lenni. Most is segítjük az embereket. Ha mi segítségünk csekély, mint a tehetségünk; evvel az aranynyal mindjárt többet használhatunk az embereknek. Afanaszij ezeket akarta mondani az ő testvérének, de János már messze járt, nagyon messze, távol egy másik hegyen, alakja is aíig volt kivehető. Es Afanaszij levetette felső ruháját, belesepertc az aranyat, amenyit csak tudott, vállára vetette s vitte a város felé; ott odaadta egy vendéglősnek s visz- szament, hogy elhordja a többit is. Midőn birtokában volt a tömérdek arany, telkeket vásárolt a városban, követ és épületfát hordatott. fogadott munkásokat is és három házat éppittetett : egvet az árváknak és özvegyeknek, egy másikat menedékházul a harmadikat szállás gyanánt a koldusoknak és zarándokoknak. Háromszáz arany maradt még meg, azt is odaadta, hogy oszszák ki a szenvedők között. A három ház megtelt csakhamar és az emberek nem győzték eléggé dicsérni Afanaszij jótékonyságát ügy örült a lelke ezen Afanaszijnak, hogy alig tudott megválni a várostól. De mivel nagyon szerette testvérét, távozott. Egy arany sem maradt abból a rengeteg pénzből, ugyanabban a kopott ruhában indult útnak, a melyben azelőtt járt. Amint ahhoz a hegyhez közeledett, gondolatok kergetőztek az,agyában. — Nem jól cselekedett az én testvérem, hogy elfutott az aranytól. Mein jobban tettem-e én? Amint igy mendegél, megjelenik hirtelen és útját állja az az angyal, aki minden héten megáldotta őt és testvérét. Tekintete szomorú volt. Némán állt ellőtte Afanaszij s csak ennyit tudott kérdezni : — Mit parancsolsz, uram? Es az angyal beszédre nyitotta ajkát. — Térj vissza, mert nem vagy méltó többet hogy testvéreddel élj. Egy lépése neki többet ér, mint összevéve mindaz, amit te aranyaidból tettél, Afanaszij azt kezdte beszélni, mennyi jót tett ő a szegényekkel, mily sok árva nyer ápolást és kenyeret. — A gonosz lélek tanított, fiam, erre a beszédre az ördög, aki az aranyat elétek tette, hogy megpróbáljon, Es Afanaszij csak most ébredt tudtára mindennek. Sirt és vigasztalhatatlan volt. Az angyal eltűnt az útról s ott állott János, várta testvérét Afanaszijt. E percztől fogva Afanaszijt nem ejtette meg semmiféle kisértés s belátta, bogy az Istennek s az embereknek nem aranynyal, hanem két kezünk munkájával kell szolgálnunk. Ezután pedig úgy élt a két testvér mint azelőtt. J)r. liodnár Vi/rgil. Jó mondások. Sok szakács elsózta az ételt. A jó sövény a legjobb szomszéd. Két kard nem fér egy hüvelybe. Isten kegyelme, nagy gazdagság. Vasárnapi munka szünet . . A pozsonyi kereskedők és iparosok országos mozgalmat indítottak a teljes vasárnapi munkaszünet pártolására. Szivünk mélyéből kívánjuk, hogy e mozgalom mihamarább teljes eredményre vezessen. Mert hiába van nekünk törvényünk a vasárnapi munkaszünetről, még sincs nekünk Istenhez és emberhez méltó vasárnapunk. Jól mondja egyik fővárosi újság, hogy a szita nem fogja meg a vizet, mert lyukacsos, a mi törvényünk pedig nem szünteti meg a vasárnapi munkát, mert megtűr sok mindent. így még azt is, a mi minket legközelebbről érdekel, hogy nagyon sok faluhelyen például a szorgos nyári mezei m u n k a i d ő b e n arat n a k. hordana k. c s é p e 1 n e k. Tudom atyámfia, hogy erre azt fogod mondani, hogy csak akkor, mikor »muszáj«! Mikor a fellegek kergetik, hajtják az embert, mikor a vihar közeleg és a többi. Igen van eset reá, mikor »muszáj.« Hogy ez a muszáj, mikor következik be, azt megtanultuk az iskolában a katekizmusból, azt hallottuk a templomban a prcdikácziós székből, Isten szolgájának ajakéról. De igenis, számtalanszor hallottam én már zakatolni a cséplő gépeket, mikor nem volt muszáj, láttam aratni a búzaföldeken és hordani a szérűkre ' Bezzeg van nép, mely a maga heti ünnep napját szigorán megtartja. Van itt körülöttünk is. vs azért nem érzi, hogy ezt a napot elvesztette. Sőt boldogul! Es van nép, hatalmas nép, tőlünk távol. Ez a nép is megtartja ám a vasárnapot, amúgy igazán. Azért gazdagok. Virágzó iparuk és mezőgazdaságuk van, Hát csak örülnünk kell. hogy nálunk is megindult a mozgalom arra nézve, hogy legyen minálunk is teljes mnnkasziinet az IT napján, vasárnapon. E nap megszentelésével tartozunk a jó Istennek. tartozunk saját lelkűnknek és testünknek cgv- aránt. Tartozunk atyámfia az igavonó állatoknak is. mert nekik is szükséges a pihenés hosszú, kínzó fáradság után. Hát csak rajta, folytassuk az üdvös munkát ez irányban is! így várhatjuk a jobb idők virradását! De addig is, mig erre a törvény fog minket, kötelezni, saját keresztényi voltunkból legyünk rajta, hogy a vasárnap és ünnepnapok megszenteltessenek!
