Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
Tanács nélkül. Nagy ba j az. ha a nép l a n á c s n é 1 k ü 1. magárahagyatva él. Pedig a mai világban már a legtávolabbi községekben, a legegyszerűbb ember is uton-utfélen szembe találja magát a törvényekkel, rendeletekkel, ügyes-bajos dolgokkal. Az is nagy baj továbbá, hogy a magyar nép nagyon szerel „perlekedni. Hiába, vérünkben van, hogy jussunkat nem engedjük s ha egyszer érezzük, hogy legalább egy mákszene nyi igazságunk van, akkor aztán rajta leszünk hogy még Pesten is megtudják, hogy hát mégis csak „nekem van igazságom.“ Öreg hiba az is. hogy ilyen körülmények között a magyar ember elég indok nélkül is neki megy a költséges perlekedésnek és igy kiteszi magát az anyagi károsodásnak, sőt sokszor a végpusztulásnak. Az óriási mennyiségű peres iratok, akták tudnának csak arról beszélni, hogy menynyi keserves keresmény fűlt bele az áldatlan perelgetésbe. Azért külföldön már régen gondolkoznak. hogy mi módon lehetne segíteni a nép ilyetén való baján. Már léteznek is olyan ingyenes t an ácsadó háza k is, hol — egyes nagylelkű emberek jóvoltából az ügyes-bajos dolgokra mindenki megkapja az igazságos, őszinte, emberséges feleletet. Sőt mi több atyámfiai, maga a nép választott saját kebeléből, tisztes, komoly, becsült gazdatársakat, uraságokat vegyest, kik mint békebirók működnek a községben. A nép ide viszi elsőbben összes bajait. És ha itt megnyugtatják, vagy felvilágosítják, hogy hát nincs igazsága, avagy megbiztatják, hogy bizony törvényes bírói eljárásra van szükség, csak akkor fordulnak az igazi bírósághoz. Hát [bizony sok gondolkodni valót látunk mi ebben. Hej mert atyámfiai, de elkélne j nálunk is az ilyen tanácsadás. Akkor meg- meitekednék a szegény nép a sok haszontalan pertől, melyből bizony se Péternek se Pálnak nem lesz haszna, hanem — egy harmadiknak ! Magatoktól is kitaláljátok, ki ez a harmadik? Aztán megmenekednék a község a sok ellenségeskedésektől, koporsó-zártáig tartó haragoktól. Mi biztosan tudjuk, hogy az ilyen tanácsadó-házak békebu’óság létesítésén, meg hogy a nép az ingyenes jogi tanácsokhoz, hazánkban is gondolkoznak már egyesek, a kik a nép sorsát szivükön viselik. De addig is, mig történhetik valami nem lehetne e magatok közt ezt a dolgot megbeszélni? Nem lehetne e legalább egy olyan békéltető kis bíróságot felállítani a községben ? Bizony, hogy nagy haszna volna ebből a népnek. Hiszen a magyar ember hallgat az okos. emberséges szóra. Hát ha ez a kis bíróság egyebet nem tenne, mint emberséges, okos szóval azt mondaná: — Nézzed barátom. Meghallgattunk tégedet is és a másikat is. Mi úgy találjuk, hogy nincs igazad. Bíráld meg magad és aztán tégy! Ov/ No hát nem hiszem, hogy a becsületes, jó lélekben az ilyen emberséges szó nyomot nem hagyna! Gondolkozzatok rajta atyámfiai! Beszéljétek meg egymás között a dolgot, meglássátok magatok reá fogtok jönni, hogy' életre való ügyet pengetünk. Ha csak a közelmúltból rendre szeditek a sok per- patvaros villongásokat és felsoroljátok a jelen bajokat is: belátjátok majd, hogyr jobb volna bizony otthon, saját fészketekben végezni, mint a világ piaczára hurczolkodni, pénzt, vagyont és időt pocsékolni. Különben pedig bizalommal járuljatok a község lelkészeihez, tanítóihoz, uraságaihoz, kik nektek ebben segítségetekre lesznek. a
