Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ kiadóit pénzről szóló naplót, vagyis számadási jegyzéket megvizsgálja és ha a kiadást a bevételből kivonja, az igy kijött összegnek a pénztárban levő pénzzel egyezni kell. Ha egyezik, akkor Írja alá a nevét a pénztári iv, vagyis a számadás aló. Kötelességük a váltókat, kötvényeket bírálni és arra vigyázni, bogy valami csaló fürmender be ne csapja a szövetkezetei és a jó hírnevének ne ártson. A váltó és kötvény aláírása az igazgató előtt történjék. Minden hónapban kétszer van gyűlésük, a mikor minden igazgatónak jelen kell lenni. Ennyi .az egész, a mit amúgy sebtiben akartam szóvá tenni. »Köszönjük a bizalmat« volt a megválasztott igazgatók rövides felelete, majd igyekszünk megfelelni a kivánalmaknak és kötelességnek. A felügyelő bizottságba be lett választva Erdős gazda biró uram, Kenedi János tisztelendő uram és Bagossy kántor uram. Kötelességük pedig abban lelt megállapítva, hogy negyedévenként egyszer gyűlést tartsanak és hébe-korba, néha-néha be is kukkantsanak, jól folynak e bent az üzlet- helyiségben a dolgok. Végre a pesti ur megnyugtatván valamennyit, hogy kiokositja őket a teendőkre és évente kétszer meglátogatja szövetkezetüket az anyaszövelkezet kiküldötte, kitartásra és lelkesedésre buzdította őket. Azután következett a hivatalos iratok összeállítása. de erről majd máskor. Kiss József. CSALADI-KÖR. Az igazi földmives-ház. Az igazi földmivelő testestől-lelkestől oda van nőve ahhoz a kis hajlékhoz, melyben született, ne- vekedett és melyet áldott emlékű apjától örökölt. Minden fa, minden kő, szerszám - derék szüleire, elődeire emlékezteti őt. Sőt, ha újakat kell már szereznie : a régieket sem löki el. megbecsüli, kegyelettel tartogatja. Ezt a kegyeletet, ezt a szorgos gondot látják, figyelik a gyermekek is. A jóravaló földművesnek nagy megnyugvás az, ha a gyermekek is megtudják becsülni és értékelni az apa szerzeményeit. Mert valamint nagy gyötrelem az apára az a gondolat, hogy keserves munkájának szerzeménye pazarló kezekbe jutnak: úgy kimondhatatlan megnyugvás, ha tudja, hogy házában méltó utódok maradnak. Nem esketik nagyobb szerencsétlenség a földmivelő családjában, mintha tűzhelyétől meg kell vállnia ! . . Fájdalom, ez a szerencsétlenség napjainkban j igen gyakori. Azért pusztul, vész a földműves nép egész vonalon, mert az egyes földműves házak pusztulnak. Látjuk, olvassuk napról-napra, hogy a földműves népen mindenki akar segíteni. Egyik ezen, másik azon módon. Pedig a leghathatósabb segedelmet első sorban ott bent a földműves házában kell megszerezni. Mert nem lehet addig az egész néposztályon segíteni, mig nem akarunk boldogítani sok egyeseket. A szülők tehetnek sokat, nagyon sokat. Nekik kellene a gyermekek, fiatalok szivében felébreszteni a szülői házhoz való szeretetek sőt ragaszkodást. Mert, ha valaki otthonát szereti, az ezer féle módon fog igyekezni azt édessé tenni, felvirágoztatni. A szülei, apai házhoz való ragaszkodás sokszor csudákat müvei. Leleményessé teszi az embereket, olv munka, küzdelem feltalálására serkenti, melvre 131 más körülmények közt nem is gondoltuk volna. Most megteszi, feltalálja, mert szereti apai házát, ragaszkodik a tűzhelyhez . . . Egy földmives ház már-már pusztuló-félben volt. A gazda, a helyett, hogy kitartóbb munkával igyekezett volna segíteni magán keservesen sóhajtozott és versenyt sirt a fehérnépséggel. Haza jött aztán a katona-fia a király szolgálatából, a hol sok mindent tapasztalt, látott, gyakorolt. A szülők keserves panaszszal fogadták és csak megvest sírva panaszkodtak. hogy már csak egy kis földecske maradt meg. — Édes apám, szólott a fiú, a sírással nem sokra megyünk, vagy tán teljesen elpusztulunk. Úgy emlékszem, hogy ez a föld pompás agyag, melyért a szomszéd város fazekasai jó pénzt adnának. Ott, a hol én jártam, az ilyen földet keresve-keresik. Egy-egy rakodásért 4 — 8 forintot is fizettek. Az apa fájdalmában is nagyot nevetett a fiú mondásán. De a fiú nem nyugodott. M e r t ott akart tovább élni az apai házban, ragaszkodott az ősi telekhez, melyen még nagyapját is ismerte. Nem nyugodt tehát, hanem bevitt egy kis láda földet a városba, a fazekasoknak. Es mi történt '.’ A föld csakugyan kitűnőnek bizonyult s a gazda nemsokára le- törlesztette az adósságát. A mint ezt ez a gazda az agyaggal tette, megpróbálhatják azt mások homokkal, kővel és fával vagy száz más dologgal. Magammal is történt egy eset. Éppen ide illik, hát elmondom. Sokunknak, messzebb vidéken lakóknak van egy kis szőlő, gyümölcstelepünk egy hires bortermő helyen. Es nekünk a kereskedésben kellett besze- resznünk drága pénzen a hernyó-szedő rudakat, kapa ásó nyeleket, egyszóval az ily fajta szerszámokat. Pedig az erdő olt volt a nép orra előtt. Kérdem egyszer a vinczelléremtől, hogy és mikép megy sorsa .’ Hát igy -»nyitáskor (szőlőnyitás) már csak indul valahogyan, de bizony téli időben kopik az állunk. — Hát abból az erdőből nem lehetne becsületes utón ilyen rúd. meg nyél féléknek valót szerezni? Es odamutattam a drága pénzen vett fane- mückrc. — De bizony igen, felelt az én emberem. — Hát a jó Isten szerelméért, szólottám szem- rehányólag, hát kendtek a téli időben nem tudnának ilyen szerszámokat faragni. Hát engedi, hogy a birtokosok a városból ezepeljék ki a bolti és méregdrága szerszámokat ? Nagvot nézett az én emberem. És a következő tavaszon már nagy készlete volt az ilyenfélékből a jó embernek. Az ő földmives háza télen egész műhelylyé alakult át. A birtokosok örömmel látták aztán, hogy messze vidékre veszik, és viszik a szépen kidolgozott fanemüket. Es azóta más földmives házakban is folyik a munka. No lám, hát igy kellene minden földmives házban gondolkodni és különösen tenni. A nűre a földnépét nagyban segíteni fogja, ha szívósan ragaszkodik a házhoz, melyben él. II. Vilmos mondása. Ismeretes a német császár mélyen gyökerező vallásossága. Egy katonai esketés alkalmával, midőn ujon- ezok eskedtek fel, a császár katonásan kijelentette hogy »A katonának is kötelessége elmondani amaga1 Mi A t y á n k -ját!« A császár nem fél attól, hogy a imádkozó katona gyáva lesz, vagyfélénk szerzetessé válik, mert tudja, hogy az imádság még a csügge- get és félénk embert is bátorrá és hőssé képestenni.
