Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
122 MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3LEVELEZES. Földmivelők gyűlése Budapest, április (i-án. Megígértem urambátyáméknak, hogy elmegyek az itten, fővárosunkban tartandó földmivelők gyűlésére és írni fogok kigyelmeteknek az ottan történt dolgokról. Hát állok szavamnak. Elsőben is azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen semmi sem történt ezen a gyűlésen, vagy mint mondani szokták: »kongresszuson,« Es ha ebből kell megítélnünk, hogy mit és mennyiben segített a szoczismus a szegény föld népén, kinek boldogulást ígért: akkor ez a gyűlés nagyon jó lesz arra, hogy felvilágosítsa a népet. Hogy , ez a nép fogadja meg Berta urnák a jó tanácsát: »Atyámfiái, hogv ha ti javítani akartok helyzeteteken, forduljatok a kormányhoz, a képviselőkhöz, a titeket pártoló földes urakhoz. Ezek fogják legbiztósabban orvosolni az orvosolandókat, mert hiszen a nemzet boldogitása a hivatásuk.» Mit ér az a sok szóbeszéd, a mi a kongresszuson elhangzik! Mit ér a kívánalmak végtelenségig menő elsorolása, melyek közt akárhány van, me- Ivek kivihetősége egyenlő a lehetetlenséggel vagy a szerencsétlenséggel. Igv például a tisztelt vezér urak a mezőgazda- sági viszonyokat v á r o s i p á p a s z e m m e 1 nézegetik. Ki mondják a nyolcz órai munkaidőt! Ilál édes jó uraim, ezzel árulják el, hogy ugv ismerik a falusi viszonyokat, mint a lyuk az ábéczét. Nyolcz órai munkaidő — ezt jól tudják urambátyámék is — falun téli időben hiába való, nyáron meg épenséggel kivihetetlen, mert hiszen a természet nem a szoczista vezér órája, hanem a nap járása után indul ám. Az éjszakai munka tilalma is fölösleges a falun, de a jószágot legeltetni, pitymalatkor megöletni, árpát és a többit hamarosan íekaszálni, perszze hogy le kell kaszálni. No aztán az a kívánság, hogy a tizenöt éven aluli fiukat el kell tiltani a munkától. Mit tenne ez urambátvám a kigyelmetek falujában. Hát ugy-e azt. hogy azok a fiuk naplópók legyenek. Már kérem alásson az a tizennégy éves fiú csak hadd kezdje a munkát. Őrizzék a libát, borjut, gyomláljanak, kaszálgassa- nak, szénát gyűjtsenek, forgassanak, mert különben szegény szüleik nyakán fognak naplopóskodni. Jóllehet a tisztelt szoczista vezérek az úgynevezett hires aratási sztrájkkal 1897-ben felsültek és most újra emlegetik. Édes jó Istenem, hát nem sajnálják ezt a szegény népet, mely a mull esztendőkben is éppen az ilyen oktalan és lelketlen izgatás miatt oly keserűen bűnhődött. Nem okultak! No hát okult a nép, mely ilyen esztelen és fonák dolgokba nem fog ám most olyan könnyen bclc- ugrani. Így persze, az ilyen dolgokkal csak szégyent hoztak azokra a dolgokra is, melyekben van igazság. Csak megmutatták, hogy éppenséggel nem az a fő czéljuk, hogy a népen segítsenek, csakhogv fckitartsák azt a párt kasszát, mely fölött minden nagyobb összejövetel és számvétel alkalmával történik egy kis cscte-paté. Hát ezekből láthatják urambátyámék, hogy a magyar földmives népnek nem az ily szervezkedés fogja meghozni a boldogulását. Hanem az igazi szövetkezés, hol mindenki egyért és egy mindenkiért valóban munkálkodik, áldozik és a közjóért dolgozik. Ne menjen tehát a magyar nép fej jel a falnak. Ne üljön tel azoknak, kik nem akarják ismerni még a hazát sem. Hej, mert a magyar ember, ha földmives is, magyar földmives és szereti hazáját. Egy földmivesről beszélők a következő esetet. Már már megnyerték őt ugyanis czuczilistának, de mikor hallotta, hogy a czuezilisták nem ismernek nemzetiségi kérdést, megkérdezte, hogy hát mit teszen ez ? Azt felelték neki, hogy mi nem ismerünk nemzetet, hazát. — A magyart sem, — kérdezte felugorva <• földmives. — Azt sem ! — No akkor én sem akarlak benőteket ismerni, válaszolt a derék ember és ott hagyta őket a faképnél . . . Úgyis van az urambátvám. A kik nem szeretik nemzetüket, hazájukat,, hogy szerethetik azok honfitársaikat. Tehát az a hires kongresszus — erre tanítsa meg a magyar népet. Isten áldja meg k'gyelmetekct í JSikfalrt/ Dániel. Isten segítségével! — Az öreg Nótárius szenleneziája!" — Magam is úgy látom, hogy jobb időkre, szá- milhatunk. Pedig már letettem róla. Azt hittem, úgy múlok ki ez árnyékvilágból, hogy siralom völgyében kell hagyni beneteket atyámfiai. .Most már kezdődik az újra való építkezés ! Megmozdult minden. Kormány, városok, falvak, urak és . parasztok mintegy jobb kedvvel néznek a jövőbe. Csak egyet el ne felejtsetek atyámfiai. Isten segítségével mehetünk tovább. E nélkül egy lépést se tehetünk! Az irás figyelmeztet, hogy hiába építünk, ha az Ur nem segíti azokat, a kik építenek. Mert csak a vallásos. Istent szerető nép boldogulhat. Azért mindaz nagyon szép, a mi történik és történni fog. Szövetkezzünk, sürögjünk, forogjunk, vegyük elő kaeskaringósabb eszünket, szorgalmunkat, munkakedvünket. Haladjunk az ismeretekben, a gazdálkodásban ... de haladjunk a keresztényi életben is. A mi kötelességünket keresztényi bittel teljesítsük. E keresztényi Iliiben nemesedjék meg a mi munkánk. A földes urak ne azért segítsék a népet, mert abból nekik hasznuk, nyugalmuk lesz. Hanem, szivük jobb érzését követve, tiszta^ örömöt érezzenek, hogy felebarátjuk boldogul. Es ti is atyámfiai, ne azért a mindennapi kenyérért dolgozzatok csupán, hanem azért, mert tudjátok, hogy Istennek és a közjónak szolgáltok. így, ekép, meg fog nemesedni a munka és ezzel az erkölcsök is erősödni, a vallásos érzések emelkedni fognak. Tehát jelszavunk legyen: Isten segítségével!« A legnagyobb hófúvás. Soha akkora hóvihar nem volt — legalább a krónikák nem tanúskodnak róla — mint 1615-ben Angolország déli részén. Január 16-án kezdett a hő hullani és márczius 12-én hagyta abba. vagyis teljes két héttel tartott tovább, mint a bibliai nagy esőzés, a melv a Nóé bárkáját az Ararát tetejére sodorta. A hó "természetesen oly magasra gyűlt, hogy mindenféle közlekedés megszűnt egy időre. Kunyhók, apróbb növésű fák teljesen eltűntek a hófúvásokban. Valószínűleg akkor történt az a hires eset is, hogy báró Münchhausen a falusi templom keresztjéhez kötötte ki a a lovát, abban a hitben, hogy sirdom fejfájához köti. Heggel aztán csodálkozva hallotta a lovat az ég felől meritin'. Ez a hirtelen leolvadás ugyan némi gyanút kelt. mert az is löl van jegvezve, hogy május Í2-ikéig eltartott, mig a felszaporodott nagy hótömeg lassankint vízzé vált. Öt évvel később Skótországban ismétlődött, de már csak 13 napon keresztül, ez a folytonos hóhullás. 1762-ben a felír. 12-kéről 13-dikára forduló egyetlen éjszakán ölnví magas hó hullott Európaszerte.
