Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
no MAGYAR FÖLDMIVELŐ »Nein«, magyarázta az ördögfióka, nem úgy jártam el. Nem tettem semmi egyebet, mint csupán hogy bő gabona termést adtam. Az állatiasság mindig benne rejlik az emberben, — de mig az ennivaló csak úgy szűkön kijár, ha nem jut táplálékhoz: akkor még az utolsó karaj kenyér sem ingerli. De ha fölöslege van. a mely izgatja: mindjárt azon töpreng, mikép űzze kedvét. Én vezettem rá, hogy pálinkát igyék. Mihelyt aztán az Isten adományából pálinkát főzött, mindjárt feléledt benne a ióka, a farkas és a disznó vére. Valameddig tehát pálinkát iszik, mindaddig állatnak marad. Az ördögök fejedelme dicsérte a kis ördögöt és elhalmozta kintüntetésekkel. Ford. Hídvégi. Nagyon igaz! Gr. Mailáth József a »Magyar Gazdák Szemléjében folytatja tanulmányait a Falusi jólét«-ről. K tanulmányban figyelmeztetés van arra nézve, hogy óvakodjunk mindent, a mi a falun szokásban van ujitani, vagy másképpen szervezni. Igen, főgondunk legyen arra, hogy a rossz szokások, babona ságok kigyomlálhassanak. De a jó szokások és rossz szokások közt külömbséget tegyünk ám ! Nagyon igaz! Saját, közvetlen tapasztalásból erősítjük meg, hogy a jó szokások megszüntetésével, durva érintésével sokszor elkeseredést okozunk és kivetkeztetjük a népet saját eredetiségéből és jellegéből. Különösen az újabb korban történt, hogy a »haladottkor« vagy mi? nevében hozzányúltak a nép vallásos szokásaihoz is, A karácsony és husvét- nak a maga örömei pl, melyek a nép lelkében a gyermekded ártatlan érzést erősitik, lefoglalják őt az ünnep és saját családjának számára. Kivonják a népet sok rossztól és különösen az ünnepi korcs- mázástól. Azt mondják, hogy pl. a betlehemi játékok, meg a húsvéti szokások sok helyen tidzásba mentek vagy elfajultak. Hát legyünk rajta, hogy azok ismét a régi szép és kegyeletes alakot öltsék fel. Nyessük meg a fán a rossz hajtásokat, szedegessük le a lassan pusztító férgeket és hernyókat, de ne vágjuk ki magát a fát. A nép egyes szokásokat apjuktól, sőt dédapjuktól örökölte. Neki az egy kis világa, miért kelljen őt attól megfosztani? Hiszen a népnek is van kedélyvilága, ne taroljuk le ezt a virágot előle csak azért, mert a virágra a virágot csúfító rovar húzódott. Ismertem községet, hol szokásos volt, hogy még a felnőttek is lapdáztak. Hát nem nemes szórakozás ez? Es milyen jótékony! Azon ürügy alatt, hogy a füvet letapossák a legények, egyszer csak betiltották. Mi lett eredménye ? Azt az , időt ma már a legénység a korcsmába tölti. Azelőtt j templomzás után a szabadba vonultak és napszál- táig jótékonyan töltötték el, az időt. Felüdülve tértek haza. Most templomozás után a büzhött levegőjű kocsmába húzódnak, költik a keresményüket és fecsérlik ifjúságukat. Hát nem lehetett volna e a szép ártatlan játékra más, alkalmasabb helyet kijelölni?! Bizony, hogy igen! Nagyon igaz tehát, a mit a nemes gróf tanulmányában figyelmünkbe ajánl. Az elöljáróság gondolkozzék rajta! Sőt legyünk rajta édes mindnyájan, hogy más községek szép és hasznos szokásait is bevigyük saját községünkbe. Pl. ismerek egy községet, hol minden nap este 9 órakor megszólal a torony kis csengője, ezen időn túl aztán sem kocsmának, sem más nyilvános helynek nem szabad nyitva lenni! Egy más községben pedig az isteni-tisztelet alkalmával a korcsmákat be kell zárni. Hát bizony az ilyen üdvös szokásokat más községek is utánozhatják! Csak egv-két jólelkü ember kezdeményezze az ilyet és a siker — nem marad el. ISMERETEK-TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. Földünk a világtérben Mi támasztja ezt a mi nagy földgolyónkat ? Könyves András bácsi az ő múltkori néhány oktatásában megismertette veletek kedves atyámfiái, ezt a mi nagy Földünket, úgy, ahogy a teremtő Fristen azt megadta. Körülutaztuk a Földet és láttuk, mennyi száz, meg száz millió ember él rajta. Láttuk, mily nagy kiterjedésű szárazulatok és mily roppant vizek — tengerek foglalják el Földünknek külső felületét. Látogatást tettünk a Föld mélységes gyornrá- j ban és felszálltunk a légkörnek messze magasságaiba, — és mindenütt óriási nagyságokkal találkoztunk. Az ember, igazán, csak bámulni tud és kicsiségének érzetében úgyszólván egészen megsemmisül! Alert elgondolja, hogy nincsenek módjai, melyekkel áttekinteni tudná, nincsenek mértékei, melyekkel megmérhetné, hogy valójában mily nagy ez. a mi Földünk? * * * Most már az a kérdés, hogy min nyugszik ez a mi Földünk, vagyis hát mivel van az alátámasztva, hogy megálljon ? Mindenesetre valami erős funda- mentomnak, vagy jól tartó eszköznek kell annak lennie, hogy megbirja a mi Földünket, ezt a nagy golyót, amely keresztben átmérve 13 ezer kilométer vastag és elképzelhetetlenül súlyos, iszonyú tömeg! Bizony kedves atyámfia, réges-régen a legtu- dósabb emberek is igen furcsán, nevetségesen magyarázták ezt a dolgot. Az ő kis hajócskáikkal persze nem merészeltek neki menni a nyílt, nagy tengereknek és azért azt hitték, hogy Földünknek lakható és laposnak vélt részét köröskörül tengerek övedzik és messze-messze nincs is egyéb aztán, mint tenger, meg tenger, amelynek fenekéről kiemelkedett ez a lakható szárazföld. De mikor végre neki bátorodtak a tudós emberek és elszántan útnak indultak a végtelen nagy tengerre, akkor mindjárt megváltozott az a furcsa vélemény. Mert ha azok a merész hajósok napnyugat iránt mentek, hát szerencsésen hazakerültek napkelet felől. Vagyis körülutazták a Földet, és ekkor meggyőződött az emberiség, hogy Földünk go- lyóalaku. Ámde azt a hatalmas fundamentomot, melyen a mi Földünk nyugodnék, éppenséggel nem találták meg. Köröskörül minden irány felé szabadon lehetett hajókázni. Sebői semmi nyoma sem volt annak, hogy Földünk valamely oldalról elzárva, határolva, feltámasztva, vagy, mint egy füles gomb, valahová odaerősítve volna. És, atyámfia, ma már teljesen bizonyos dolog, hogy ez a mi öreg Földünk, ez az óriási nagy golyó, minden támaszték és fundamentum nélkül csak úgy szabadon lebeg a határtalan világtérben, mint a hogy lebegnek a maguk helyén a Nap és a Hold. fent és alant és minden oldalról csupa hasonló égitestek, csillagok között. Akik fejjel lefelé csüngenek. Azonban nem kell azt gondolni, hogy minck- utárnia a mi Földünk ilven magánosán, szabadon lebegő golyó, hát az embereknek és állatoknak egy része fejjel lefelé csüng rajta! Teszem fel, mi itt Magyarországon talpunkon állunk és fejünk felfelé irányul. Már most az következnék, hogy, akik a mi földgolyónknak épen átellenes másik oldalán vannak, hát azok fejjel lefelé volnának és abban a veszedelemben forognak, hogy a Földnek testétől elszakadván, valahová az ürességbe leesnek.
