Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
114 MAGYAR FÖLDMIYELÜ Védelmezzük a hasznos állatokat! Kedves Atyámfia! Fiad unalmában kiszedi a barázda-billegető, veréb, harkály v. más madár fészkét, melyben például 5 tojás, vagy 5 liók van. Ezeket aztán vagy összetörik, vagy megölik. Igazán borzasztó dolog kínozni azt a kis védtelen állatot! Vájjon van-e haszna ezen kegyetlenkedésből, azon gyermeknek, ki a fészket kiszedte ? Bizony aligha ! , Vájjon minő joggal kínozza a gyerek e kis madarakat? A jó Isten nem azért teremtette ám ezeket az állatokat, hogy holmi haszontalan gyerkőczök kínozzák őket, hanem ezen állatok mindegyikének megszabta működési körét. A fecskék és baglyok a repülő rovarokat pusztítják. A harkályok és más nevű kúszó madarak a fák kérgét, a verebek, czinkék a lombozatot, a seregélyek, rigók, fülemilék, pacsirták a talaj felületét, a varjuk a szántóföld rögeit tisztítják az ártalmas rovaroktól, hernyóktól és férgektől. Tehát minden fajnak megvan a maga rendeltetése, melyet híven teljesít a nagy természet gazdaságában. Annyi bizonyos, hogy ha a madarak kipusztulnának, a rovarok úgy elszaporodnának, hogy támadásainak semmiféle élőlény sem állhatna ellen, ők lennének a föld korlátlan urai. míg végre a nö- vénvzet elpusztulásával magok is tönkre mennének, Akad-e közietek valaki, ki azon kételkednék, hogy az állatok szintúgy megérzik a fájdalmat, mint jó magunk ? Nem láttátok még az anya madarat, mily nyugtalanul röpköd fészke körül, midőn pelyhes fiait, vagy tojásait elszedik ? Ti mégis kínozni hagyjátok szegény állatokat! A régi görögök egyszer halálra ítéltek egy gyermeket, mivel egy varjúnak szemeit kiszúrta. Ugyan hánynak kellene nálunk meghalni, ha minden állatkínzót halálra Ítélnének? Számítsuk csak ki kedves Atyámfia, mily óriási kárt okoz neked tenfiad, mikor 5 tojást vagy 5 fiókot kiszed. E kis madárfiak táplálására egyenkint átlag egy-egy napra 50 drb hernyó, vagy más rovar szükséges, melyeket az öregek a környékből hordanak össze. Ezt tehát naponkint 250 darabot tesz ki. Ha most a fiókok etetése eltart 50 napig; akkor ez idő alatt az 5 madárfiók 7500 kártékony hernyót pusztít el. Minden hernyó naponkint legkevesebb 2 virágot pusztít el. Tekintve azt. hogy a hernyó begubó- zásáig szintén 30 nap lelik el, akkor a 7500 hernyó együtt véve 150.000 oly virágot pusztít el, meg gyümölcsöt hozott volna. Tehát kedves Atyámfia, ha fiad azt a madár- fészket nem bántotta volna, neked és községedben 450 ezer almával, körtével, szilvával, cseresznyével sth. több termett volna. Ha azonban a hernyó napjában 10. 20, 30, ri- rágot is megeszik, amit ha hozzá j:it, meg is tesz, akkor a te károd még nagyobb lesz, Ebből most már könnyen kiszámíthatod, mily értékesek és szükségesek a madarak a természet háztartásában. András gazda. CSALADI-KÖR. A miért a férj válni akar . . . A »Magyar Földmivelő«-ben olvastam nem rég, hogy egy gazda azért akar elválni hűtés társától. mert ez neki napról-napra és minduntalan paszuj levest főzött. Az »ember« úgy beleunt aztán a paszuly levesbe, hogy bizony napról-napra eljárogatott a korcsmába, a Hol is — persze jó drágán — pótolta a paszujleveses ebédet. Persze mikor ezt az asszony megtudta, észrevette, nagy háborúságot csinált. Folyt a patvar, mig végre törvény , elébe került a dolog, mert a férj válni akar. És meg is mondotta csürés csavarás nélkül, hogy azért válik, mert az asszony neki napról-napra paszuj levest főzött, t. i. más eledel főzéséhez nem igen értett. Az újságok, fővárosiak és vidékiek ugyancsak kedélyesen Írtak erről a perről; úgyszólván nevetségessé tették a szegény embert, a ki azért akar válni a feleségétől, mert ez neki megvest paszuj levest főz. No hát könyörgöm alásan, én semmi néven j nevezendő nevetni valót nem találok ebben az — igazán szomorú esetben! Sőt nagy tanulságot vonhat le belőle minden arra való ember. Azt a tanulságot, hogy a családi élet megbomlásának, az örökös háborúskodásnak nagyon sokszor az az oka, hogy az asszon}', — asszony ugyan, de világért sem gazdasszonv. Igenis, azt láthatjuk ebből az esetből, hogy nemcsak a nagy urak, meg az iparosok házában történik meg, hogy a leány úgy nő fel, hogy a főzőkanál sem volt a kezében, hogy egy becsületes | ebédet sem tud megfőzni, kenyeret dagasztani meg éppenséggel nem is látott: hanem meg van az a földmives gazdáknál is, hogy hát — ilyen paszuj- levest főző asszonyokat nevelnek. A földmives házának pedig egyedüli és legnagyobb kincse : a jó gazdasszonv. Hiszen e házban nem főzhetnek pástétomokat, vagy én nem tudom mit ? De igenis a földmives házban isjfőzhet a jó, okos gazdasszony egyszerű, de egészséges, Ízletes eledeleket. Es főzhet nemcsak folyton-folyvást egy és ugyanazt, hanem változatosan is. A munkás ember, aki reggeltől estig dolgozik, a ki tűr meleget, hideget, esőt és szelet, megkívánja, hogy legalább a szükséges tápláléka legyen meg. Oh ne mondja senki, hogy az okos asszony keze nem csinálhat csudákat a földmives gazda házában is. Sőt annak az asszonynak rajta kell lenni, hogy férjét odakösse az ő asztalához, az ő főztéhez. Mert akkor az fog történni, hogy az a férfi majd keres magának szállást másfelé, a hol aztán költ, gyermekeinek szájától veszi el az utolsó garast. Az fog történni, hogy szivében mindig az elégedetlenséget hordozza. Nincs szerencsétlenebb ház, mint melynek rossz gazdasszonya van. Az a ház valóságos pokol, melyben folyton kandikál a szenvedés, elégedetlenség. Azért vagyok a mondó, hogy nincs mit nevetni azt a szegény embert. Annak bizony igazsága lehet, ha úgy áll a dolog, amint Írva volt. De lett légyen bármikép, ebből az esetből hullatják az anyák, hogy milyen asszony válik az olyan leányból, aki már korán nem fogja meg a dolog végét. A kit nem tanítanak meg főzni, jó kenyeret sütni, dolgozni, a kevésből is jót Ízletest készíteni. Bizony itt volna már az ideje, hogy a magyar gazdák házában is a régi, hires magyar gazdasszo- nyok nevelődnének. Hát csak ezt akartam elmondani. Az öreg Xotárius.
