Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ 2 kezdenünk. Föl kell álmainkból, vagyis könnyelműségünkből, gondatlanságunkból éb­rednünk. Csakis igy mentjük meg magunkat a csalódásoktól, csakis igy teljesül remény­ségünk. Lám, az emberek időnkint megújítják rozoga lakásaikat, kopott ruháikat! Helyesen teszik! De hát miért nem változtatják ugya­nígy régi rósz szokásaikat? Miért nem újít­ják, mért nem javítják meg önmagukat? Az egyik ember kevély. Lenézi büszke­ségében embertársát. Miért nem akarja meg­változtatni ebbeli régi, rósz szokását? A másik vallásbeli kötelességei iránt hi­deg, hanyag és közönyös; egyébként pedig káromkodó, haragtartó, tivornyázó és vagyo­nát esztelenül pazarló. Ugyan vájjon az efféle esztelen magaviselet mire való? Mitől jó? Semmi egyébre, mint hogy őt büntetésül cserben hagyja a reménysége s előbb-utóbb nyomorúság legyen a vége . . . Jól jegyezzük hát meg: Az uj évben csakis úgy várhatjuk teljesülését reménysé­günknek, ha az ő esztendővel levetkőzvén az ócska, rósz embert, az újévvel megújítjuk viseletűnket. Csakis* igy remélhetünk igazán boldog, újévet... Beregi Sándor. Réczefalva kriszkindlije. Szép kriszkindlit kapott Réczefalva karácsony másodnapjára. íme tehát, a miről oly sokat beszéltünk, törtük a fejünket . . . végre megvan! Megalakult végérvényesen a récze falusi gazdasági hitelszövetkezet. Az iskola udvarán gyűltek össze a gazdák. A tanító ur arcza csak úgy ragyogott az örömtől. Nem kellett várakozni sokáig az uraságra sem, mert nemsokára megérkezett ő is. Az első közgyűlésen megválasztották az igaz­gatóságot. Mert bizony ennek megválasztása szer­felett fontos. Hiszen a közgyűlés nem ülhet mind­untalan össze. Arravaló lesz tehát az igazgatóság, hogy vigye a szövetkezet főbb ügyeit, fontolja meg, mennyi pénzt vehet fel kölcsön az intézet számára, mekkora legyen a kölcsönadásoknál a kamat és a költség, mennyi kölcsönt adhat egy tagnak, egyszóval az igazgatóságra bízzuk az ügyek vitelét. Persze ez nem kis Miska. Ide olyan embereket választottunk, a kiknek van az ilyen fontos dolog­hoz eszük, tekintélyük és a mi a fő — tarthatják a hátukat, ha baj van. Mert haj lehetne ám, ha számí­tás nélkül sok pénzt venne fel kölcsönbe, osztég azt boldog-boldogtalannak adogatná, már mint köl­csönbe. Hát lesz jó dóguk, hogy emberek maradnak a —■ gáton. Mi az igazgatóságba 9 tagot választottunk. Hogy aztán még nagyobb legyen a biztosság, az igazgatóság mellé felügyelő bizottságot is választottunk. Ez a bizottság bárom tagból áll és mindig szemmel fogja tartani: hogy hát mi történik az intézetnél ? Vájjon mcgtartják-e az alapszabályo­kat? Hogy és mikép helyeztetnek el a szövetség pénzei? Meg aztán ennek a bizottságnak lesz lelki- ismeretes kötelessége: időnként és pedig mentői többször megvizsgálni az intézet pénztárát, könyveit és ha ... — a mitől az Isten őrizzen — baj van, rögtön intézkedni. És mert előre megmondottuk, hogy ez a mi szövetkezetünk a közjó mián alakul, ^z igazgató és felügyelő bizottság tagjainak nem jár fizetés . . . Azért olyanokat választottunk, a tehetősebbek közül is, a kik nem anyagi haszonért, hanem csupán a közjó előmozdítása czéljából szorgoskodnak. Választottunk még számvevőt is, a ki a köny­veket fogja vezetni és a pénztárt kezeli. Ennek nagyon sok dolga lesz, hát kap fizetést, Sokan akar­ták, hogy a nyeremény biztos perczentje legyen a | számvevő fizetése, de tanácsosabbnak láttuk, hogy j megbatározott összegű fizetést kapjon. Megbíztuk az igazgatóságot, hogy a szövetkezet számára minél olcsóbb és minél hosszabb felmon- | dási időre kölcsönt szerezzen, Elhatároztuk azt is, hogy egy tagnak akár több részletben, akár egyszerre megszavazott összeg 600 forintnál többre nem rúghat és a kölcsönidő 10 év­nél tovább nem terjedhet. íme igy folyt le nagyjából a közgyűlés, igy alakult meg a réczefalusi szövetkezet. Csak még azt kell felemlítenem, hogy azért is nagy az öröm a faluban, mert a szövetkezetbe taka­rékpénztár is lesz. Mert korcsma van minden faluban, de taka­rékpénztár alig a nagyobb városokon. A magyar gazdáknak könnyű alkalmuk van arra, hogy a kéz­hez jött garasokat amúgy melegibe. eligyák, de 1 nehezen juthatnak hozzá, hogy a garasokat takarékba rakják. így a magyar községekben úgyszólván nem »szokás« krajczárokat élére rakni, vagy magyarán mondva: »takarékoskodni.« És ez nagy baj ! Öreg hiba, melynek ezután nem szabad igy lenni. Azért Réczefalván minden szövetkezeti tag íiáza ajtajára e bárom szót irta: — Légy ezután takarékos! Réczefalván e bárom szót fogja ezután eszébe juttatni a hajnali kakas szó, a déli harangozás és az este hazaérkező nyáj kolompszava! Es ez igy lesz jó. Mert a réczefalusiak felérték már észszel, hogy a takarékosság teszi termékennyé a munkát, a dolgos ember fáradsága is ettől fogan meg. Hány ember van, a ki szüntelen dolgozik, fárad és mégis szegény. Dolgának mi látszatja sincs. Miért? Mert nem tudja megtakarítani, a mit munkája után szerez. A szor­galom csak félutja a boldogulásnak, mondják, a másik fele utján takarékoskodni kell. Az, a ki nagyon szorgalmas munkás, de keresményét elveri, elissza, csak olyan végeredményében, mint a tunya, dolgtalan ember. No liát a hitelszövetkezet ime ilyen szép és nemes dolgokra vezeti a gazdákat . . .! Persze, mindezekre az Isten áldása is szükséges, mert hiába építjük a házat, ha az Ur nem segít. De hát segíts magadon, akkor a jó Isten is megsegít! Uj szövetkezet. Herczeg-Szőllősön 800 darab heti 40 filléres üzletrészszel hitelszövetkezet alakult. Elnökigazgató Radó Dezső esperes-plebános, aligaz­gató Fuchs S. dr„ titkár Paskusz Zsiga, könyvvezető Kérész Pál, pénztárnos Kacsi János. Még egyre tart az üzletrészek jegyzése. SZÖVETKEZStsHSS!

Next

/
Thumbnails
Contents