Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-07-01 / 3-4. szám
18. oldal MAGYAR EGYHÁZ családjára. 1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig 1 éves korában meghalt. 2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült. 3. Két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett. 4. Újabb két hétbe sem telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt. 5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos. 6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel. 7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg. 8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg. 9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője. 10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét. 11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő. 12. és 13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. Beteljesült az átok. Az ország pedig elhallgatott, néma ellenállásba burkolódzott. Ez számos olyan felszíni jelenséget is létrehozott, amin talán mosolyognunk lehet, mégis az összetartozás és az összefogás jelképe lett. Ilyen volt pl. hogy sörrel a magyar nem koccintott. Az osztrákok kedvenc italát, a sört ugyan fogyasztotta, de tiltakozásként a korsót csak odacsapta az asztalhoz: azért se\ A néma - szinte értelmetlennek tűnő, mégis hatékony - ellenállást jól fejezte ki Jókai Mór: Az új földesúr c. regényében, ahol a magyarok között földet vásárló hajdani osztrák főtiszt (talán éppen Haynau?) végül maga válik magyarrá. A néma ellenállás - és a kudarccal végződött olasz, majd bajor katonai kaland, különösen az 1866-os Kőnigrátz-i vereség - vezette az osztrák uralkodóházat a magyar királyi cím fölvételéhez és a koronázási szertartás alapján a magyar nemzet alkotmányára tett eskühöz. A hírhedt 'Kiegyezés' azonban csak elnyújtotta a Habsburg ház agonizációját, végzetes jövőjét már nem akadályozhatta meg. A Habsburgok (majd Mária Terézia utódaitól kezdve tulajdonképpen Lotaringiaiak) magyar gyűlölete a saját maguk magasabb rendűségének tudatában nem ekkor keletkezett. Talán éppen nem felejtették el, hogy a Habsburg háznak az osztrák trónra - majd ennek következtében a Német-Római császári trónra kerülését - a XII. századi morva-mezei ütközet alapozta meg. A vesztésre álló Rudolf azonban a magyar király, a húszas évei elején járó IV. (Kún) László bátorsága és elsöprő hadi tehetségével párosult segítségével győzött. Megbocsáthatatlan bűn! A Habsburg ház ettől kezdve ácsingózott a magyarok feletti uralom megszerzésére. Erre katonai ereje sohasem volt elégséges. Ellenben a beházasodás és ezen keresztül a családi örökösödés politikáját mesterien használta ki és amikor II. Lajos elbukta a mohácsi ütközetet és maga is ott pusztult, kitárult számukra a magyar trónra jutás lehetősége. 1541-ig még az 1526 novemberi, Székesfehérváron tartott országgyűlésen királlyá választott és koronázott Szapolyai János állta az útjukat. Az országnak ezidőben két királya volt, mert a Szapolyai királlyá koronázását követően, II. Lajos felesége, Habsburg Mária jogaira hivatkozva néhány főúr 1526. december 17.-én a Pozsonyba menekült országgyűlésen Ferdinándot választotta királynak. Erre a Jagello-Habsburg házassági szerződés adhatott neki jogalapot. Hogy Ferdinánd a 'feladatát' sikerre vigye, Szapolyai János haláláig 11-szer csapott le katonáival magyar területekre a reformáció terjedése ellen hadakozva. Ezzel nagyobb kárt okozott az országnak, mint az ellenséges törökök, és egyszer sem fordult a török ellen, aki aztán János halálát követően 1541. augusztus végén ellenállás nélkül vonult be Budára. Ettől kezdve állandó a magyarság küzdelme a magyarokat másodrendűnek tartó osztrák/német hatalom elnyomó és megalázó politikájával szemben. Bocskai István 1604-es, Thököly Imre 1678-as, majd II. Rákóczi Ferenc 1703-as Habsburg ellenes 'lázadása' és szabadságharca fémjelzi a kort. Két ellentétes kultúra ütközése! Ekkoriban még a magyar falvak harmada faluközösségben élt, a Szent Korona Tan erkölcse nem engedte Magyarországon a feudalizmus eluralkodását. A feudális, hűbéri jog aztán a Pragmatica Sanctio alapján magyar királynőnek koronázott Mária Terézia majd fia, II. József uralkodása alatt teljesült ki. II. Józsefet magyar-gyűlölete és a német magasabbrendűségi tudata már odáig vezette, hogy a német nyelvvel cseréltette volna le az addigi latin államnyelvet, amire válaszként váratlanul és meglepő módon már a magyar nyelv védelmének hangja emelkedett föl. József halála után az elnémetesítési rendeletét is visszavonják és a Magyar Királyság államnyelve ismét a latin lett. Egészen 1844-ig, amikor végre a magyart emelték államnyelvi szintre. A korábbi latin nyelvű pozsonyi országgyűlésen az első magyar mondat attól a Széchenyi István gróftól hangzott el, akinek az anyanyelve német volt, és aki aztán oly sokat tett a magyar nyelv és műveltség támogatásáért. Felismerte a magyar nyelvű népi kultúra hihetetlen gazdagságát és ekkor, hogy azonosulhasson vele, maga is megtanult magyarul. Ki hát a magyar? Aki Brüsszelben lejáratja a mag-
