Magyar Egyház, 2006 (85. évfolyam, 1-4. szám)
2006-07-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11. oldal folytatnak, fényes ünnepségeket tartanak egy-egy érkező király tiszteletére. Jézus Krisztus nem szereti a pompát, nincs szüksége fényes fogadásokra. De mint az igazi nagy Király, O is elküldi a maga követeit, 0 is bejelenti érkezését. Az 0 követe lehet egy istentisztelet, egy prédikáció, egy imádság, egy Ige amely szíven üt bennünket, egy-egy probléma, vagy esetleg gyász, amely lesújt összetöri életünket. Igen testvéreim, sokszor a bajok, a gondok, a fájdalmak követek Istentől, melyekkel mind arra akar rádöbbenteni bennünket, hogy életünk olyan rövid, olyan törékeny, és igazából az ember feladata a földön Isten tisztelete, az O imádata. Tudok egy emberről akit sorozatosan értek a csapások. Anyagi problémái támadtak, kidobták a munkahelyéről. Ennek következtében társadalmi helyzete megingott, már nem érezte magát teljes értékű embernek. És hogy valamivel kárpótolja magát és baját felejtse inni kezdett. Ennek következtében rövid idő múltán a családján belül is problémák támadtak. Ez az ember úgy érezte, hogy Isten a maga kőkemény akaratával szüntelenül a porba dönti, összetöri, ez az ember úgy gondolta, hogy már Isten is elhagyta, ellene fordult és teljesen elvesztette reményét, már-már lemondott az életről. De rövid idő múlva ez az ember rádöbbent arra, hogy mindaz a baj, nyomorúság ami érte, Istentől jövő figyelmeztető jel, mert Isten azt akarta, hogy rádöbbenjen élete igazi értelmére és céljára. És ez az ember megtért. Rájött arra, hogy nem a pénzgyűjtés, nem a vagyon, a karrier, a minden áron felfelé való törekvés az élet célja, nem ezekért él az ember, hanem azért, hogy Istent dicsélje, Jézus Krisztust megismerje és befogadja a szívébe, Őt kövesse. 2. A második kérdésem az, hogyha várjuk is Öt, de tudjuk, hogy kit várunk, ismerjük Krisztust? A régi világban egyáltalán nem volt szokatlan jelenség, hogy valaki leélt egy életet és nem ismerte, nem látta soha királyát. A mai világban ez már nehezebben lehetséges, mert a technikai fejlődés vívmányai lehetővé tették, hogy a királyok fényképe, hangja a világ minden sarkába eljusson. A rádió, a televízió, az újságok révén ma már mindenki beláthat a királyok vagy családjaik életébe. De vajon Jézus Krisztust az igazi királyt ismerjük-e? Sokan azt mondhatnák, hogy hát persze, hiszen annyi de annyi templomban ott függ az arcképe, az emberek már kicsiny koruktól megismerkedhetnek vele. Aki így ismeri Jézus Krisztust az nem ismeri helyesen, az téved. Jézusról egyetlen hiteles arckép vagy képmás sem maradt fenn. Egy kivételével amit a Szentlélek fest minden ember szívébe. Ez az igazi arckép, ami a hívő emberek szívében van Krisztusról. Sokan azt mondhatnák természetes, hogy ismerik, mert kora gyermekkoruktól fogva a vallásórákon, majd a kátéórákon, majd az istentiszteleteken szüntelenül róla hallottak. Ez sem elég. Mások mondhatják, hogy a vallásos irodalomban, a képzőművészetben is szüntelenül vele találkoztak, Őt ismerték meg. Még ez sem az igazi Krisztus kép. Jézus Krisztust igazán csak akkor lehet megismerni, ha megértjük az Ő halálának jelentőségét, ha lélek által megérintjük az Ő sebeit, ha rádöbbenünk és elfogadjuk az Ő váltságát. Sok ember azt gondolja és mondja magáról, hogy ő jó és igaz, ő igyekszik másokat nem megbántani, ő meg tud állni a maga erejéből ezen a világon, úgy hogy megmarad a viszonylagos tisztességben és jóságban. Ezek az emberek nem mondják, de sokszor gondolják, hogy nekik igazából nincs is szükségük Jézus Krisztusra. És milyen csodálatos dolog az, hogy Jézus Krisztust csak úgy lehet igazán megismerni, ha előbb rádöbbenünk a mi bűneink nagyságára. A saját bűneinket kell megismerjük, azokat kell kárhoztassuk és igyekezzünk a jóra. Krisztus azt követeli tőlünk, hogy legelőször önmagunkban lássuk meg a gonoszt, azon akarjunk változtatni, és csak utána lássuk meg azt másokban is. Ne másokban kárhoztassuk a rosszat, ne mások által próbáljuk megváltoztatni a világot, hanem elsősorban magunkban lássuk meg azt, tartsunk bünbánatot és kérjük az Ő segedelmét a gonosz ellen való hathatós harcra. 3. A harmadik kérdésem testvéreim, hogyha várjuk is és ismerjük is Őt, de vajon szeretjük-e igazán Krisztust? A világban nem fordítanak arra gondot, hogy szeretik-e a királyokat. A földi királyokat félni kell, tisztelni őket, törvényeiknek engedelmeskedni, megfizetni az adót, de szeretni?.... Miért kelljen szeretni egy királyt? Jézus Krisztus nem akar királya lenni egyetlen olyan embernek sem aki nem szereti Őt. Megteheti, mert Ő végtelenül jobban szeretett bennünket. Az Ő szeretetének jelei egyaránt a betlehemi bölcső és a golgotái kereszt. Jézus tőlünk is szeretetet vár. Pétertől háromszor kérdi: ’’Szeretsz-e engem?” És ezt kérdi tőlünk is, mert az Ő koronáját híveinek a szeretete teszi ragyogóvá, fényessé. Jézus mellén nincs egyetlen kitüntetés sem, de mégis ott van egy minden kitüntetésnél nagyobb és drágább érdemkereszt: az Ő érettünk kiontott vére. És ez a vér az Ő végtelen szeretetének bizonysága. Szeretjük-e királyunkat? Jézus nem arra vár, hogy hangos szóval, jelszóként kiáltsuk, hogy éljen a Krisztus, éljen a király! Hiszen így kiáltott virágvasárnap is a jeruzsálemi tömeg, amikor Messiásként ünnepelték, és ugyanaz a tömeg öt nap múlva, vérszomjasán ordította, hogy ’’feszítsd meg”, halál. Jézusnak nem külső ünneplés, dísz, pompa kell, hanem mély csendes hit és végtelen szívbéli szeretet. 4. És még egy utolsó kérdést szeretnék hozzátok intézni. Azt kérdem tőletek, hogy szolgáltok-e neki? Mert egy királynak szolgálni kell. A földi királyoknak is szolgáltak alattvalóik. Jézus Krisztusnak is szolgálni kell. De neki csak úgy lehet szolgálni, ha előbb elfogadjuk az Ő szolgálatát. Elfogadjuk az Ő áldozatát, amit érettünk hozott a golgotái kereszten. Csak akkor lehet Őt igazán szolgálni, ha előbb elfogadjuk azt a rengeteg jót, ajándékot és kincset amiben részeltet bennünket. A földi királyoknak úgy szolgáltak, hogy adót fizettek. Jézusnak is meg kell fizetni az adót. Ilyenkor derül ki, hogy milyen önző és kislelkű az ember. Azt a rengeteg jót amit Krisztustól kapunk elfogadjuk, de amikor arról van szó, hogy mi is adakozzunk az Ő Egyháza érdekében, akkor bezárulnak a szívek, elfordulnak az arcok. Pedig Jézus megkövetel tőlünk egy sokkal fontosabb adót is mint az anyagiak. Megköveteli tőlünk a szeretet adóját. Azt, hogy tudjuk továbbadni azt a szeretetet amit tőle kaptunk. Adjuk tovább embertársainknak úgy, ahogy tőle kaptuk: ingyen, részrehajlás nélkül, mindenkinek. Ez a szeretet ragyogja be cselekedeteinket, életünket, családjaink életét, környezetünket. Szolgálják az emberek úgy a földi királyokat, hogy katonái lesznek. Hány, de hány ember, hadsereg pusztult el, egyik vagy másik király igazáért. Jézus nem várja el tőlünk, hogy gyilkoló fegyvereket ragadjunk kézbe, hogy életünket veszélyeztessük érette. De azért elvárja, hogy igaz és bátor katonái legyünk, akik az Ige és a Lélek fegyvereivel megvédik igazát és terjesztik országát. Kedves testvéreim! Ott fejezem be ahol elkezdtem : ’’Imhol jön néked a te királyod...” Hadd kérdezzem meg még egyszer tőletek: Várjátok ezt a királyt? Ismeritek ezt a királyt? Szeretitek ezt a királyt? Szolgáltok ennek a királynak? Adja a kegyelemnek Istene, hogy mindannyiunk élete legyen rá az igenlő válasz. Ámen. Nt.Magyari-Köpe Gábor, San Francisco, California
