Magyar Egyház, 2006 (85. évfolyam, 1-4. szám)
2006-07-01 / 3. szám
12. oldal MAGYAR EGYHÁZ ’’Tudja az Úr, kik az övéi...”- beszélgetés D.dr.Csiha Kálmán nyugalmazott püspökkel Az elszakított nemzetrészek magyarságát leginkább hite és az egyház tartotta meg. Az erdélyi magyarokat sem kímélték a sorscsapások, ám a nehéz időkben is helyt tudtak állni, meg tudtak maradni. Az erdélyi közösség csatlakozott először ahhoz a felhíváshoz, amit a december 5-i választás eredményeire válaszképpen a református egyház zsinata fogalmazott meg. E nyakas közösség élén sok éven keresztül D. dr. Csiha Kálmán református püspök állt. A ma már nyugalmazott egyházi vezetőt a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának kárpátaljai régiótalálkozóján kérdezte a Ukrajnai Magyar Krónika munkatársa.- Püspök úr! Hogyan élik meg a hitüket az erdélyi magyar reformátusok?- Erdélyben, mint oly sok helyen, az anyaszentegyház tartott meg bennünket. Népegyház vagyunk, ami azt jelenti, hogy nem jár mindenki templomba, de szinte kivétel nélkül mindenki tagja az egyháznak, és mindenkinek van hite és ragaszkodása Istenhez. A nehéz történelmi időkben is ez tartott meg bennünket. Ez részben azért is van, mert minket nem érinthetett a liberális teológiai gondolkodás. Nekünk harcolnunk kellett a szegénységünkben, az elnyomottságunkban az életért, és az élet forrását Jézus Krisztusnál találtuk meg. A templomba járás, úgy gondolom, Kárpátalján talán jobb, mint nálunk, de utána rögtön mi következünk.- Többször járt már Kárpátalján, nyilván fel tudja mérni, miben hasonlít és miben különbözik a két református közösség...- Az erdélyi fejedelemség hagyománya mindkettőben benne van, és benne van az egészséges evangéliumi gondolkodás is. Annak idején, az első világháború előtt azt írta Ady, hogy "Nekem egyforma, az én fülemnek, / Ha kéj liheg vagy kín hörög, / Vér csurran vagy arany csörög. / Én tudom, állom, hogy ez: a Minden / S hogy minden egyéb hasztalan: / Vér és arany, vér és arany" . De Trianon után Reményik már azt írta, hogy Erdélyben "Sápadt az arany. / Csak az Isten s lelkünk van velünk. / Nem maradt egyebünk". Ez az erdélyi lélek, s ezt fedezte fel Erdély: az Istent s a lelkünket. És gondolom, hogy Kárpátalja is ezt fedezte fel, s ezt felejti el, sajnos, Magyarország. Magyarország ismét a vér és az arany meg a szórakozás országa, ezért kell sokat imádkoznunk Magyarországért.- Hogyan értékeli Ön a kárpátaljai református egyházon belül elindult folyamatot, amelynek nyomán már több lelkész kivált az egyházból?- Nagyon fájdalmasan érintett és nagyon sokat imádkoztam Kárpátaljáért. Úgy gondolom, ezt a folyamatot a téves hitbeli gőg is produkálta. Az anyaszentegyház nem lehet tökéletes. Jézus Krisztus tizenkettőt választott, mégis azt mondta: nem én választottalak ki titeket, és egy ördög közöttetek. Ugye, ott is volt egy Júdás? Nincs tökéletes közösség, az anyaszentegyház sem az, mégis csodálatos közösség, mert Jézus Krisztus földi teste. S hol van Jézus Krisztus? Az igehirdetésben? A lelkipásztor hitében? A presbiterek szolgálatában? A templomba járók életében? A templomba nem járók életében? Nem tudjuk megfogni, hol van, mint ahogy a saját testünkben sem tudjuk megfogni, hol van a szeretet vagy a lélek, de ott van. Ezt Jézus Krisztus védi és őrzi, és ezt nem szabad összetörni. Azt mondta Pál apostol is, amikor villongások voltak Korinthusban: nem tudjátok-é, hogy ti az Isten temploma vagytok, és megbünteti azt az Isten, aki megrontja az Isten templomát. A gyülekezet az Isten temploma. Szolgálni kell érte, imádkozni kell érte, sírni kell érte, örülni kell neki, de nem szabad szétszakítani.- Tehát nem szerencsés, ha létrehozunk a népegyházból egy kisebb egyházat?- Nem szerencsés. A kisebb hitvalló egyház létrehozása olyan, mint aki vetés nélkül akar aratni, összeszedni az érett búzakalászokat, és nem törődni azzal, hogy gaz is van, amit ki kell gyomlálni. Ott van például a konfirmáció kérdése. Azt is felvetették, ugye, hogy később kell konfirmálni, 18 éves kor után. Hát az nem úgy van! Mert ha én a gyermeket nem fogom meg 14 éves koráig és nem vetem el a lelkében az igét, 18 éves korában hiába keresem, amikor már elvitte a világ. Nem vagyunk ideálisak. Nem lehet csak ítélkezni, válogatni az egyházban, lenézni másokat és kiválasztani, amit mi látunk jónak. Ebben nincs bölcsesség. Ez egy bizonyos hitbeli gőg. Szolgálni és imádkozni kell, hisz az egész népünket ránk bízta Isten. Úgy van írva, hogy tudja az Úr, kik az övéi. Nem szabad Isten helyébe lépnünk. Isten nem az ítéletet bízta ránk, hanem a szeretetet és a szolgálatot. Azért van a Bibliában, hogy ha olyan hitem is van, hogy hegyeket mozdíthatok el helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. Azokat az embereket is, akikről kiviláglik, hogy hitetlenek vagy bűnösek, elsősorban nem lenézni kell. Sajnálni kell! A lelkipásztor orvos kell legyen. Ha az orvoshoz elmegy egy influenzás ember és tüszszög, az orvos összeszidja, hogy hogy mer tüsszögni? Nem. Orvosságot ad neki. A lelkipásztornak sem szidni kell a hitetleneket, hanem orvosságot kell adni: gyógyítani kell, át kell ölelni, ki kell sugározni Krisztus szeretetét, továbbadni a hitet. Nem az az igazi megtérés, amikor az emberek azért térnek meg, mert megijesztik őket, hogy ha nem térsz meg, elpusztulsz, hanem az, amikor megtapasztalják Isten szeretetét, és magától odahajol a szívük. A megtérés olyan kell legyen, mint a szerelem. Az ember nem azért szeret bele valakibe, mert fél, hogy ha nem szeret bele, akkor így meg úgy lesz, hanem azért, mert belekerül egy csodálatos áramkörbe. így kerülünk bele Krisztus áramkörébe is, és ez az igazi keresztyén élet.- Mit sugárzott Önnek a reformátusok világtalálkozója? Milyen volt az áramköre?- Azt sugározta, hogy bár széttaposott bennünket a történelem 43 országba, mégis egyek vagyunk. Pont ez a csodálatos a mi magyar református egyházunkban, hogy mi eddig még nem szakadtunk szét. Ezért is hibásak, akik szét akarják szakítani. Ugye, ott van Hollandia. Ott már van vagy 14 féle református egyház, és egyik a másik ellen fordul. Bennünket széttapostak, és a lelkünk mégis egy maradt. Ez a bizonyítéka annak, hogy Krisztus mellett maradtunk. Az Úr Jézus azt mondta, hogy amiképpen én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást, mert onnan fogják megtudni, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretni fogjátok. Ez a szeretet melegített a világtalálkozón, és ez ragyogta be. (Ukrajnai Magyar Krónika - B. Gy.) The Bible in 50 Words God made Adam bit Noah arked Abraham split Joseph ruled Jacob fooled Bush talked Moses balked Pharaoh plagued People walked Sea divided Tablets guided Promise landed Saul freaked David peeked Prophets warned Jesus born God walked Love talked Anger crucified Hope died Love rose Spirit flamed Word spread God remained
