Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-10-01 / 4. szám
18. oldal MAGYAR EGYHÁZ A Generális Konvent Záró-nyilatkozata A Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent Zárónyilatkozata A Kárpát-medencei református egyházmegyék és egyházkerületek elnökségeinek tanácskozó testületé (Generális Konvent) azért gyűlt össze Debrecenben, 2005. július 6-8 között, hogy áttekintse az elmúlt időben végzett munkát és a közös továbblépés lehetőségeit. A Kárpát-medence mintegy hárommilliós magyar reformátusságának törvényesen választott képviselőiből álló Generális Konvent kifejezte a minden körülmények között való együvé tartozását, valamint készségét a több évtizedes szétdaraboltság káros következményeinek mielőbbi felszámolására. Egyházaink a trianoni döntés után létrejött helyzetben is keresték az összetartozás, a kapcsolattartás lehetőségeit és útjait. Ennek a szándéknak jelzőpontjai ott vannak az 1922-es, balatonkenesei Kárpát-medencei püspöktalálkozótól kezdve az Európai Uniós csatlakozás kínálta új lehetőségek kihasználásáig. Az előző tanácskozás óta eltelt időben ezt az összetartozást ápoltuk, és az ebből fakadó felelősséget gyakoroltuk, amikor 2004 szeptemberében közösen emeltük fel szavunkat, diplomáciai lépéseket sürgettünk és tettünk a vajdasági magyar kisebbséget ért erőszakos cselekmények miatt, amikor mindent megtettünk annak érdekében, hogy az anyaországban ne pártpolitikai érdekek mentén kezeljék a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügyét, amikor 500 határon túli református lelkész szolgált 2004. adventjében magyarországi gyülekezetekben, s ugyanezt tette 500 magyarországi lelkipásztor 2005. tavaszán határon túli viszontszolgálattal. A Generális Konvent örömmel vette tudomásul, hogy - az alkotó egyházkerületek elnökségeinek javaslatára - a Magyarországi Református Egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot”. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának döntését a határon túli egyháztestek is megvizsgálják, és törvényeikben hasonló módon végrehajtják a szükséges változtatásokat. Elköteleztük magunkat a Magyar Református Egyház egységének újbóli megteremtésére azzal, hogy célul tűztük ki egy közös „Református Egyházi Alaptörvény” megalkotását. Ebben a folyamatban megkülönböztetett felelősség hárul a Generális Konvent tanácskozásaira és szakbizottságainak munkájára. Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház. Soli Deo Gloria Debrecen, 2005. július 8. Forrás: Kommunikációs Szolgálat 2005-07-11 George Bemard Shaw a magyar nyelvről Az angol írófejedelem drámáit a magyar közönség ismeri, és szereti. Kevesen tudják, azonban, hogy ez az ünnepelt, híres író "puszta kíváncsiságból" alaposan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egyik régi rádiós interjújában a következőket mondta:(Részlet az interjúból)- Azt állítja tehát, hogy angol anyanyelve nem segítette abban, hogy világhírnévre tegyen szert?- Sőt, kimondottan ebben és csak ebben az egyben segített. Angolul beszél és olvas ma már a művelődésre igényt tartó világ nagyobbik fele.- Akkor miért tette az imént azt a sejtelmes megjegyzést, miszerint Önnek a sors nem adta meg azt a kegyet, hogy egy bizonyos, sokak által ismeretlen nyelven írhatott volna?- Ez kényes és bennünket érthetően zavarba ejtő téma, de ha már így forszírozza, röviden összefoglalom: Magánbeszélgetéseimben már régen tisztáztam egy egész sor kitűnő íróval azt a furcsa tényt, hogy egy igazán tehetséges angol nyelvű írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anya-nyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal. Áttanulmányoztam néhány ősi nyelvet és akkor rádöbbentem, hogy azok lényegesen nagyobb erővel és pontossággal képesek közvetíteni az örök emberi gondolatot, mint a mi nyelvünk.- Mondana erre néhány példát?- Az idő rövidsége miatt most csak az általam legcsodálatosabbnak tartott magyar nyelvet vegyük példának. Erre a mindössze talán 30 millió ember által beszélt nyelvremekre utaltam abban a bizonyos, Ön által sejtelmesnek érzett megjegy-zésemben. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmá-nyoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különb-ségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a prepozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól!) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. - (I am just going and going around the bush.)
