Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-10-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 19. oldal SEGÍTSÉGRE VÁRVA! Kedves Lelkészbarátaim, meg kell osztanom valamit. Ha mást nem tudtok tenni, de felveszitek imádságaitokba az "esetet" - már az segítség, de hátha tudtok is tenni valamit. Volt lelkészkollegánk, a Nyugati Egyházmegye volt esperese Tamás Dénes özvegye Zsuzsa hívott, s róluk szól a történet. Esperes atyánkat az idén virágvasárnap temették Magyarországon. (Demeter püspök atyánk, Szabó Sanyiék, Bertalan Imre bátyánk ismerték, mi is találkoztunk vele Ligonier-ban néhány éve.) Özvegy Zsuzsa (69) közép-Floridába költözött, most beszéltem vele először, s ajánlottam neki Király Zoltán bátyánkat és a lakelandi magyar egyházat, hogy legyen lelki otthona ott a közelben, mert tőlünk 250 mérföldre vannak. A fiuk Dani (35) vakon született. (Van két egészséges, családos gyermekük is észak Amerikában, de rájuk nem számíthat a testvér.) Nagyon tehetséges volt, mint a vakok általában, az Istentiszteleteken a gyülekezet kedvence, élén eszü, "igazi magyar papfiú" minden egyháztagot megismert a hangjukról, a telefonszámukat kívülről tudta, stb. Speciális iskolába járt, braille írást tud stb. Az iskolaévek után elég kriminális "workshop"-fogyatékos közegbe tudott csak bekapcsolódni "retarded" felnőttekkel, akik elvadították, közöttük még drug-osok is voltak. Egyre zárkózottabb lett. A szülei mindent megpróbáltak, hogy megtanuljon önálló felnőttként élni. Mindenütt csak ígéreteket kaptak valamilyen kiképzésre és alkalmazásra, aztán zárt ajtókat találtak. Floridába éppen azért költöztek, mert egy vakokat foglalkoztató otthont hirdettek, ahova jelentkezett. Közben az otthon becsukott, Dani édesanyjára szorul, mert nincs bevétele és nem tudja magát ellátni. Édesanyja próbált érdeklődni a budapesti vakok intézeténél, ahol kiképzik a felnőtt vakokat, de nem sok reménnyel bíztatták, mert szinte reménytelen elhelyezkedni az otthoniaknak is. Az egyházi szeretetotthonokban azt mondták nekik: "ha van fedél a feje fölött és kenyere Amerikában, akkor menjen innen minél távolabb" - nem tudták felvenni sehova. Zsuzsa beteges, nem tudja, hogy meddig tud a fiáról gondoskodni. Dani mély depresszióba került, mindenkitől fél, nincs bizalma, mert úgy érzi, hogy számkivetett, mindenki becsapta. Idegösszeomlásféle lehet, mert zavart állapotba került szellemileg az édesanya elmondása szerint. Az édesanya szerint az lenne a megoldás, ha egy speciálisan képzett (vagy csak jólelkű diakónus) oda tudna költözni hozzájuk, aki Danival foglalkozna, tanítaná és lelkileg pártfogolná, ott lenne lakás és ellátás egy ilyen személy (lehetőleg magyar) részére, aki az ő halála után is a fiával maradna. Vagy: ha lenne egy keresztyén szellemű otthon fogyatékosoknak, vakoknak, ahol nem sok pénzért (ez a nehéz a dologban) gondoskodnának róla, akkor az ő anyai szíve is megnyugodna. Az olyan kriminális állami otthonokba nincs szive beadni, ahol megölik a lelket a fiában. Ez a szomorú történet. El kell hinnünk, hogy az Istennél van megoldás, csak mi nem látjuk. Segítsetek imádkozni és érdeklődni. Valamikor az ünnepek után megpróbáljuk őket meglátogatni, és addig telefonon fogom hívni minden héten Zsuzsát. (352-787-7593). Vegyétek a lelketekre és ha tudtok, segítsetek, tegyünk jól mindenekkel, de kiváltképpen "hitünk cselédjeivel." Boldog hálaadásnapját és áldott Adventét kívánok, Éva és László Miamiból ++++++++++++++++++ Kedves Lelkésztársaim! Engedjétek meg, hogy inkább angolul válaszoljak. Gyorsabb és könyebb lesz számomra, mivel pillanatnyilag kevés az időm. In the months before Zsuzsa Néni and Dani moved to Florida, some friends did suggest that they consider moving to Ligonier. We do know that in the Latrobe, Greensburg, Pittsburgh area, there are successful programs devoted to helping blind people live productive, independent and happy adult lives. For Zsuzsa Néni, a retirement cottage was suggested. Probably, by the time these friends spoke to Zsuzsa, she had already made the decision to move to Florida. However, there is no reason why she could not reconsider, and return to Pennsylvania in the near future. Bethlen Communities would do everything we could to support her and Dani. Éva, László, if you feel it would be appropriate, I could call Zsuzsa and speak with her about the possibility of returning to this area. Please advise me as to whether or not this would be good to do. In the meantime, I will look further into the programs that could help Dani if he were here. Én is kivánok mindenkinek áldott Hálaadás Napját valamint áldott Adventi időszakot! Szeretettel, Imre Túrmezei Erzsébet: Adventi ház Adventi házunk van, sokablakos. Minden este nyitunk egy ablakot. Benn melegen kis fehér gyertya lángol, és árad a fény minden ablakából. Kis ablakokkal versenyt fénylenek csodába bámuló gyermekszemek. Ablaktábláin biztató írás: eljő a mennyekből a Messiás. S a nevét nevezik Csodálatosnak. És fölemeli, akit megtaposnak. És a békesség Fejedelme lesz: szabadulást hoz, életet szerez. Telnek a percek, múlnak a napok, sorra kinyílnak mind az ablakok. Ahány kis ablak, annyi szent ígéret. Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek. Mi áhítattal álljuk mind körül. A ház sugárzik, és a szív örül. Fehér falára festve sok gyerek, Mind Bedehem felé igyekszenek. Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon, kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon. Sietv e mennek mint a pásztorok. Piros orcájuk bízva mosolyog.
