Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-10-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 13. oldal nem lazulhat és nem oldódhat fel. Ezért, jobban kellene egymáshoz kötődni azokkal, akikkel egy családba tartozunk: az Amerikai Magyar Reformátusokkal. Egy édesanyának vagyunk Amerikába szakadt gyermekei. Úgy kell tekinteni egymásra, mint egy nagy család. Mert rajtunk kívül nincs más, hozzánk közeli. Miközben egymással a szorosabb szervezeti egységet keressük, közelítünk az egy, egyetemes Magyar Református Egyház „ network” hálózatához is. Soha nem tekintette magát ellenegyháznak az Amerikai Magyar Reformátusság, sőt imában és aggódó szeretettel figyelte az anyaegyház 40 éves babiloni fogságát a kommunizmus éveiben, és örömmel figyeljük a kibontakozást 15 év óta. Az ő szenvedésük a mi szenvedésünk, az ő felemeltetésük minket is felemel. Lélekben odatartozunk az egyetemes magyar reformátussághoz, melyet újabban a magyar világtalálkozók demonstráltak, s most az otthoni zsinat deklarálta az összetartozást. Hasonló a helyzetünk a bibliai kisebb testvérhez, Józsefhez, aki messze földre került - akit eladtak a testvérei - s aki úgy értelmezi saját sorsát, hogy azért tartattott meg, hogy idősebb testvérei és családja javára jót tehessen. Merész godolat a Magyar Református családunk hasznán fáradozni - nekünk, akik kisebbségben, törésekkel, megfogyatkozva bár, de törve nem, éljük a túlélés és fennmaradás harcait. Isten bennünket, az Amerikába szakadt magyar református egyházat gazdag hitbeli örökséggel áldott meg és ruházott fel és ezt jobban meg kellene becsülni és kamatoztatni. Ami a hitbeli és spirituális alapot illeti: nekünk még kiaknázatlan potenciáink vannak. A kapott tálentumokat még nem váltottuk be a pénzváltónál, hogy megduplázzuk. Éppen 10 éve iktatott be Tőkés László püspök férjemet és engem a miami-i magyar gyülekezetbe. Akkor ezt jelképes kezdetnek tekintettük: híd épül az otthoni egyház és az itteni egyház között. Azóta a mi gyülekezetünk több, mint százezer dollár missziói adományt küldött a Kárpát-medence különböző részeire rászoruló testvér gyülekezeteknek. Amikor Tőkés püspökkel vagy Szűcs Zoltán püspökkel (jelenleg a komáromi ref. theológián tanít) beszélgetünk, abban mindig megegyeztünk, hogy nem tudánk magunkat szimplán keresztyénként vagy reformátusként elképzelni. Az, hogy Magyar Reformátusok vagyunk, az Úr Istennek egy külön ajándéka: örökség, adomány, létmód és küldetéstudat. Ebben a látásban kell megújulnunk és megerősödnünk. Hadd idézzem megint Dr. Charles Shaeffer, belmissziói titkár mondását, amelyet 1938-ban mondott, ez is prófétai látásra vall és nekünk szól: „Ki tudja, vajon a magyar reformátusság nem azért jutott-e éppen ebben a korban Amerikába? Nem lehetséges-é, hogy ez a kis magyar diaspora Isten tervében olyan kegyelmi eszköz, amely által egy új Reformációt akar megindítani Amerikában? Ma még itt vannak önök 150 gyülekezetben, 50 ezer hívükkel, bár szétszórva öt denominációban, de mindnyájuknak ugyanazok a hagyományai, ugyanaz az örökségük, ugyanaz a hittani felfogásuk, nyelvük, reménységük. Ha a beolvadás politikáját választják, végeredményben elvesztik minden megkülönböztető vonásukat és elszalasztják az említett nagy alkalmat! Ha azonban az önkormányzatot választják és egyesülnek mindannyian a nagy feladat elvégzésére, az új Amerika felépítéséhez: a legértékesebb szolgálatot fogják végezni!” Minden okunk megvan arra, hogy az egység útját keressük és a testvérség útján játjunk. Kössön bennünket össze a mennyei látás és Urunk adjon az ő Szendéikéből új erőt, hűséget és kitartást, mind a célig. így legyen, Ámen. Nt.Dr.Lukácsi Éva Az l.Korintus 13. karácsonyi változata ... Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az időszüke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. A világ legnagyobb székelykapuja Csíkszereda és Csíkszentgyörgy között az Akó-kapunál Torja bejáratánál Fotó: if). Incze Imre
