Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-10-01 / 4. szám
12. oldal MAGYAR EGYHÁZ Az Amerikai Magyar Református Egyházunk múltja, jelene és jövője Ezelőtt 115 évvel, 1890-ben indult el az Amerikai Magyar Református egyház szervezeti élete és missziója. Az első 50 év alatt 110 magyar református templom épült Amerikában, közel 150 gyülekezet funkcionált az 50. évforduló idején, s ebből 80 gyülekezet tartozott a német eredetű Evangéliumi Református Egyház keretébe, 39 magyar egyházközség volt az Amerikai Presbiteriánus és Holland Református Egyházhoz, a Független Egyház (Hungarian Reformed Church in America), amelybe mi is tartozunk akkoriban 21 gyülekezetét számlált. Az ötvenedik évfordulón a jubiláló magyar egyházakat Dr. Charles Schaeffer, az Evangéliumi Református egyház missziói főtitkára e szavakkal köszöntötte: „Remélem, hogy megérem azt a napot, amikor Amerikában a magyar reformátusok szétszórt és megosztott nyája egy közösségben fog találkozni s mindnyájan egy akolban lesznek.” Úgy tűnik, túl hamar halt meg a főtitkár, de ha még ma is élne, akkor sem teljesült volna ez a prófétai látása. A mai napig nincsenek szervezeti egységben az Amerikában élő . Magyar Református Egyházközségek. : Amikor megalakultak az első Magyar '. Református Egyházközségek Eszak-Amerikában, mögöttük egy virágzó anyaországi népegyház állt, legalább kilenc egyházkerülettel, mert akkor még a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és a délvidéki egyházkerületek is hozzátartoztak. A tizedik egyházkerület lett a Magyar Református Egyház Amerikában. Most egy történelmi lehetőséget kaptunk, hogy újra •. egybeszámláltassunk az egyetemes Magyar .* Református Zsinatba, legalábbis a lelki kötelékébe. Sajnos 1920-ban az igazságtalan trianoni döntés megszüntette az otthoni anyaegyház szervezeti egységét. Megszűnt az anyaegyház amerikai magyar missziója is. A budapesti konvent 1921-ben amerikai egyházközségeit egy testvéri ajánlólevéllel elbocsátotta: „örömmel és megnyugvással bocsátjuk át a magyar egyházközségeiket a közös hitet valló testvéregyházak kebelébe.” A befogadó egyházak: a The Reformed Church in America, majd a német Evangéliumi Református Egyház, az Amerikai Presbiteriánus egyház, sőt a Tót (azaz Szlovák) Református Egyház - volt abban az időben. A gombamódra szaporodó amerikai magyar egyházközségeknek: Cleveland, Pittsburgh, Homestead, South Norwalk, Bridgeport, New York és a többieknek ezek lettek a védőháló, a „network” szervezetileg is és lelkileg is. Közös platformon tudtak állni egyházaink az igei és theológiai látásban mindezekkel a testvér-egyházakkal, melyekkel szervezeti egységbe is tagolódtak. Otthonról fiatal lelkészek garmada érkezett, hogy pásztorolják népüket. Ezekről a hősi kezdetekről és a küzdelmekről szól Dr. Komjáthy Aladár lelkipásztor könyve, a Kitántorgott Egyház című egyháztörténeti írás és Dr. Bertalan Imre lelkipásztor könyve „Passion for New Beginnings.” Megrendítő, ahogy ragaszkodtak a lelkiségükhöz és az élő egyházi és népi hagyományaikhoz a templomépítő, egyházalapító atyák és anyák. Nem is volt még egy olyan etnikai közösség, mely olyan rövid idő alatt annyi templomot épített, mint a magyarok. Komolyan vették a vasárnapot, szerettek énekelni és imádkozni és a sákramentumokkal élni. Áldoztak a templomaik és gyülekezeteik fenntartására, bár szükség volt a központi egyház missziói segélyeire is. Főleg a nagy gazdasági világválság idején és a háború idején sok lelkipásztor a fizetését is alig tudta biztosítani. A mostoha körülmények ellenére folyt a gyülekezetépítés, a konfirmáció, a magyar iskolák, a jótékonysági vacsorák a kulturális műsorokkal. Nem volt könnyű útja a Magyar Református Egyházaknak Amerikában az eltelt 115 év alatt. Bár Amerikában nem volt sem kommunizmus, sem kisajátítás, sem vallásoktatás betiltása, vagy lelkészek és egyháztagok zaklatása, mint otthon. De volt szekularizmus, individualizmus és a pragmatizmus: ezek közel állnak a praktikus materializmushoz. És még egy nagy hátrány: nem volt evangélizáció. Nem volt Kriszto-centrikus és pneumatikus ekkléziasztikai látás. Népegyháziak maradtak a vegyes összetételű gyülekezetek. Az egyházfegyelem fellazult. Az amerikai asszimiláció túl jól sikerült. Okos alkalmazkodás és ostoba asszimiláció - egyaránt jelen volt. A második és harmadik nemzedéknek már angol nyelvű istentiszteletet kellett szervezni. De ez még mindig együtt tartotta a kétnyelvű gyülekezeteket. Ami megtizedelte a Magyar Református Egyházainkat, az összefügg az elvilágiasodás és anyagiasság előbb említett áramlataival. Sajnos a közösségbe nem tartozás ma világjelenség. Ugyanez a szellemi rontás a testvér-egyházak berkeiben is jelentkezett, de igazán a magyar egyházainkban fejtette ki negatív, egyházromboló hatását. ■ '• Vegyük számba, hogy kik vagyunk? Ha azt : . mondjuk: Magyar Református, ez jelenti azt az Egyházat, amely tisztán hirdeti az Igét, aszerint részesül a sákramentumokban és gyakorolja az egyházfegyelmet. Meghatározó jellegünk a hitvallásosság. Vasárnaponként az Apostoli Hitvallást mondjuk el, de minden úrvacsoravételkor az ősi reformátori önvizsgálati kérdéseket tesszük fel, és esetenként idézzük a Heidelbergi Káté kérdés-feleleteit. A hitvallásos jelleg a klasszikus Kálvinizmusban gyökerezik és ez már kiveszőiéiben van a nagy amerikai protestáns egyházak között! Mi magyar reformátusok nem vetemedünk arra, hogy feltétlen írjunk egy 21. századi helyi, vicinális hitvallás, csak azért, mert az modem és az emberek jobban szeretik. És nem merészeljük szigorítani vagy éppen liberalizni hittételeinket. A modern theológiai elhajlásokat el lehet adni amerikai testvér református felekezetek szószékeiről, de a mienkéről nem. Mi ha feladjuk az Igéhez és Hitvallásainkhoz való kötöttséget, akkor önmagunkat adjuk fel. Az Amerikai Magyar Református Egyház a 21.században Természetesen, párbeszédet kell folytatnunk az itteni testvéri református egyházakkal. Mert összeköt a közös élettér, a szervezeti kötelék, a missziós látátások, a mindennapos ügyek, öröm, bánat, mivel sorsközösségben vagyunk az amerikai református család egyházaival. Két kísértés van: az egyik a párbeszéd hiánya, a gettóba zárkózás és elidegenülés. A másik a feltétel nélküli azonosulás, a teljes átlényegülés, ami feladásokkal jár. Ez egyik sem párbeszéd. Miközben keressük és fenntartjuk a testvéri közösséget, ugyanakkor látnunk kell, hogy két irányba hajlik el az angol-szász, német eredetű, holland eredetű, stb amerikai református család. Az egyik irány a fundamentalizmus. A másik: a liberalizmus, a modernizmus. Mindkettőnek van értéke, s valamire felhívja a figyelmünket. De nekünk sajátságosán magyar református theológia látásunk és szolgálatunk van, ami
