Magyar Egyház, 2001 (80. évfolyam, 1-3. szám)
2001 / 3. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ baj, csak az a baj, hogy ott meg is reked. Onnan nem tör ki, nem hat ki. Ebbe a családi ünnepbe nem fér bele más. Pedig az első karácsonyba még a szent családon kívül befértek a pásztorok, sőt a bölcsek is. Akarattal-akaratlanul ez lett a jelszó: karácsonykor összezárkózunk, az az ünnep a mienk. A Szenteste a szűk családé. S egy-két baráté. S a templomé. így lett privát családi és vallási ügy a karácsony. Kerülni szeretném mindenképp a nagy szavakat és a hatásos szónoki kifejezéseket, de meg kell mondanom, hogyha ezt az egy dimenzióra leszűkült karácsonyt nem tudjuk három dimenziójúvá kitágítani, akkor ez a keresztyén kultúra és világ halálát jelentheti. Mert olyan korszakban élünk, amikor akaratlanul felvetődik a kérdés: vagy-vagy! Vagy a gyűlölet szabadul ki, még-még fékentartott acélköpenyeiből, vagy a háromdimenziójú karácsony tör át, hullámzik ki családi zárkózottságból! Nagy szavak? Lehet, s nem térhetsz ki előle, hogy ne érezzed: igaz szavak! - igaz, igaz, de nem rajtam múlik — vetheted ellene. Mit tehetek én? Nagyon sokat! Vidd ki a tegnap esti szeretet melegét és a mai Ige erejét valakinek. Olyan sokan vannak, akiknek egy morzsa sem jutott az emberi szeretetből sem, s ezért nem hisznek az Isten szeretetében sem. Már csak keseregni és gyűlölni tudnak. Adj nekik a kapott szeretetből! Mert mindig csak az atomrobbanások, és rakétakilövések legyenek sikeresek, s a háromdimenziójú szeretet felszabadítása és „kilövése” az emberi szívek felé ne sikerüljön? Mikor: vagy-vagy?! Ha van a keresztyén embernek a világ felé szolgálata - már pedig van - akkor ez az! Jöjjetek, készüljünk itt, ennél a szent asztalnál erre a szolgálatra: a háromdimenziós karácsony átélésére és kiröpítésére a fagyos, haragos, kemény, zárkózott, beteg emberi életek felé. Ámen. Újpest-Újváros, 1960. karácsony első napja. MIT TEGYÜNK ÉS MIT NE TEGYÜNK KARÁCSONYKOR? Mit tegyünk karácsonykor? — Elsősorban menjünk ez alkalommal (is) templomba, és hívjuk magunkkal családtagjainkat. — Díszítsünk fel mindent, amit lehet otthonunkban! Díszítőelemek: toboz, dió, alma, fenyőág, szaloncukor, gyertyák, műhó, száraz virág, kiscsengők. harangok stb. — Készítsünk ajándékot mindenkinek, akit környezetünkben fellelünk, de ezekre a „filléres alap - gazdag ötletesség” legyenek a jellemzők. — Figyeljünk oda felekezetűnk, gyülekezetünk karácsonnyal kapcsolatos problémáira is! Segítsük a Gyerekkarácsony létrejöttét, díszítsük a gyülekezet vagy a szegények karácsonyfáját. Legyünk hitoktatónk, lelkészünk, bibliakör-vezetőnk segítségére a csomagok elkészítésében, azoknak a címzettekhez való eljuttatásában. — Mutatósabb lesz a karácsonyi ajándékunk, ha szépen becsomagoljuk, mintha a tárgyat magát helyeznénk a fa alá. — Feltétlenül lássuk el kis kártyával a csomagot, feltüntetve rajta, hogy kinek szántuk! Erre a lapocskára jókívánságokat is írhatunk! — Talán már észleltük eddigi élettapasztalatunk alapján, hogy léteznek olyan hallatlanul érdekes, megbecsülendő dolgok, amelyeknek láttára, hallatára mindig felfigyelünk, amelyek tovább-gondolkodásra késztetnek bennünket. Ilyenek pl. ha szüléink, nagyszüleink kiskorunkról mesélnek, ha a saját gyerekkorunkról hallunk történeteket, ha izgalmas, régi családi leveleket találunk, ha esetleg valamely korábbi családtagunkkal kapcsolatban újságcikk vagy tudósítás jelent meg hajdanán, s most rábukkanunk, ha régi-régi elsárgult fényképek kerülnek a kezünkbe... Mit ne tegyünk karácsonykor?- Ne higgyük azt, hogy az adott vagy kapott ajándék pénzértékével arányos a mögötte lévő szeretet.- Ne higgyük azt, hogy csak a pénzen megvásárolt ajándéknak van értéke.- Ne véljük szeretetlenségnek, ha esetleg tényleg csak jelképes dolgot kapunk.- Ne kezdjünk az utolsó percben futkosni ajándék után.- Ne avassuk bele az általunk megajándékozandót olyan módon az ajándékunk titkába, hogy vele együtt vásároljuk meg azt.- Mi is hárítsunk el minden olyan közös vásárlásra szóló meghívást, amely elveszi majd a csomagbontás örömét (kivétel a felpróbálandó ruha vagy cipő). Dizseri Eszter (A szerző „Illik, nem illik?” című könyvéből, Kálvin Kiadó, Bp., 1998.)
