Magyar Egyház, 2001 (80. évfolyam, 1-3. szám)
2001 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal A PRESBITER: ISTEN KIPRÓBÁLT EMBERE 2. Timóteus 2, 15 A Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközség irodaépületének püspöki szobájában van egy nagy méretűre nagyított fénykép, amely felidézi azokat az időket, amikor hosszú, kényszerű szünet után gyűltek össze a Dunamelléki Református Egyházkerület presbiterei konferenciára. Azért tették, hogy felidézzék példa és tanulság gyanánt a régi atyákat, hogy számbavegyenek minden feladatot, amit vállalni és teljesíteni kell a gyülekezetekben, s hogy a tennivalók elvégzéséhez erőt gyűjtsenek az Igéből. A levél, 2 Timóteus 2, 15 az u.n. pásztori levelek csoportjába tartozik. A pásztori levelek nem gyülekezetekhez és nem is magánszemélyekhez íródtak, hanem „pásztorokhoz”, az egyház felelős tisztségviselőihez. Pál legközvetlenebb munkatársainak ad ezekben eligazitást. Buzdítja őket, felvértezi az üldözések és a szenvedések elhordozására. Elmondja, hogyan vezessék a rájuk bízott gyülekezeteket. Akik jelen vannak, azért vannak itt, mert a gyülekezetek bizalmát élvezik. Mert felelősséget vállaltak és felelősséget hordoznak a gyülekezetekért/egyházukért. Ezt nem elég egyszerű döntéssel vállalni. Nem elég presbiterként a felelősségben osztozni. Nem elég itt-ott „besegíteni”. Szükséges, hogy kipróbált emberként állhassunk meg Isten előtt. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha kegyelmére hagyatkozunk, ha lelki tápláltatásunkat Tőle vesszük. Ha újra és újra átéljük, hogy Tőle van alkalmasságunk. Ha igényeljük vezetését és erőt is Tőle kérünk. Ahogy énekeljük is: Tanúságra erőt csak Tőled kérünk, Hogy szent istenséged dícsértessék tőlünk; Ha először a te országod keressük, Semmiben nem lészen fogyatkozás nekünk. így szól az apostol bíztatása Timóteushoz: Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt! Lényeges, hogy Isten előtt kell megállni. Végső soron nem csupán a választó, a megbízást adó testület előtt. Ez azt is jelenti, hogy elsősorban nem emberek tetszését kell keressük. Nem számít, hogy mit gondolnak rólunk, munkánkról. Ez fel is szabadít bennünket az alól, hogy túlságosan figyeljünk arra, hogy mit gondolnak vagy mondanak rólunk. Megbízásunk Istentől van, előtte kell számot adnunk. Előtte kell kipróbáltnak bizonyulnunk. Kipróbált a tűzben tisztított nemesfém, amelyből kiégettek minden salakot, minden értéktelen anyagot. Kipróbált az a kő, amely alkalmas arra, hogy az építőmester által elgondolt helyre kerüljön. Megfelelő alakú és méretű, odaillő, amely nem gyengíti, hanem erősíti az épületet. Engedjük, hogy mennyei Atyánk tisztítson bennünket. Tisztítsa gondolatainkat, legbelső ösztönzéseinket, késztetéseinket, szavainkat. Hogy mennyei oltárról vett parázzsal érítse ajkainkat, hogy jót gondoljunk és szóljunk. Engedjük, hogy faragjon bennünket, hogy odaillő és élő kövekként épülhessünk fel lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatokat ajánlva fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Sinai Miklós a presbiteri rendszer megalapítója a Magyar Református Egyházban Jó ha tudjuk azt is, hogy mindez nem azért történik, hogy szépen kifaragottak, önmagunktól tetszetősek legyünk. „Jól ápolt” szentek. Mindez a szolgálatra nézve történik. Azért, hogy alkalmasak legyünk arra, hogy ajándékait átvéve a közösség, az egy test épülésére használjuk azt, amit Tőle kaptunk. Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent. Egyikünk sem szeretne szégyent vallani. Nem szeretnénk a nekibuzdulás után megtorpanni. Nem szeretnénk, hogy a szolgálat mérlegén híjával találtassunk. Szeretnénk megfelelni a megbízó bizalmának. Hogyan lehetséges ez?
