Magyar Egyház, 1999 (78. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám

2. oldal MAGYAR EGYHÁZ Ravasz László A HÚSVÉTI KILÁTÓ Lekció: Ap. Csel. 2, 22-32 Alapige: Zsolt. 16, 8-12 Első hallásra a felolvasott Ige nem tetszik kiváltképp való húsvéti textusnak. Lehetne sokkal teljesebbet is és kifejezőbbet is találni. De ez a textus az, amelyről elhangzott az első húsvéti prédikáció, mégpedig Péter apostol ajkáról, a Szentlélek kitöltése napján, az első pünkösdkor. És ez az Ige, amelynek alapján Pál a kisázsiai Antiochiában nagy beszédét tartotta a feltámadott Krisztusról. Nem lehet tehát a felolvasott Ige valami szürke textus. Hogy nem az, azt az első ráfigyelésnél meglátjuk. Arról beszél, hogy az Úr az élet. Aki őt bírja, az az életet bírja. Bírja a biztonságot, a békességet, az igazi örömet. Az ilyen emberre nincs halál: „Mert nem hagyod a lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Isten az örök üdvösség. Az Újszövetség, az evangélium ehhez azt teszi hozzá: Jézus maga mondta, én vagyok az élet. Ez az élet benne testesült meg, benne lett emberi személyiséggé s azért ő győzött a halálon. Meghalt a mi bűneinkért, de feltámadt a mi megiga­­zulásunkra. Ezt mondta el Péter ezekkel az egyszerű szavakkal: „Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csu­datételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten tiköztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adott halálra, megragadván gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartania. (...) Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” (Ap. Csel. 2, 22-24, 27) Ez az esemény az egész kersztyénség központja és szíve. A legmagasabb pont, ahonnét belátható az egész lelki birodalom. Nevezzük húsvéti kilátónak, ahonnét az egész üdvtörténet a legteljesebben, legtisztábban s egymást magyarázó részleteiben áttekinthető. 1. Először helyes világításba helyezi előttünk az evangéliumokat. Az evangélium, mint elbeszélés, nem a születési történetből ered. Abból a húsvéti tapasztalásból eredt, hogy feltámadott az Úr bizonnyal. Az az Úr támadott fel, aki meghalt a Golgota keresztjén. A második stáció a passió története. Az, hogy a kereszt botránkozása nem szórta széjjel a Jézus kis gyülekezetét, azt a néhány egyszerű halászt, gyógyuló asszonyt, amikor úgy csapott rájuk, mint egy mázsás pöröly a filigrán cserepekre; az, hogy ez a megrémült társaság összebújt, ahelyett, hogy szétszaladt volna, csak azért történt, mert találkoztak a feltámadott Úrral s az beszélt velük. Beváltotta és megerősítette minden ígéretét. Minél megrendítőbben, minél reálisabban, a szemtanúk minél nagyobb hűségével beszélik el a kereszthalált, annál újjongóbb és ragyogóbb a húsvéti csoda. Tehát a húsvéti csodából eredt az evangélium magva: a nagypéntek, a passió. Viszont a passió világosította, rendezte a Jézus életének megelőző eseményeit: tanításait, küzdel­meit, csodatételeit. Különösen a János evan­géliumában látszik, mint nyer új fényt minden emlék, új, mélyebb értelmet minden meg nem értett tanítás attól a ténytől, hogy az Úr feltámadott. Egyszerre átvilágítja a Messiás fogalmát, a Messiás Király, az Úr szenvedő szolgája, a názáreti Jézus egy személy, ki- és betölti az ígéreteket, új értelmet ad a próféciának és a törvénynek — erről szól a táborhegyi átdicsőülés, s egységbe fogja az üdvtörténetet az első Ádámtól a második Ádámig és a végítéletig. A feltámadott Úr csak a Szentlélektől fogantathatott, s éppúgy mennybe kellett mennie és az Atya jobbjára ülnie, mint ahogy ki kellett töltenie a Szentlelket, mert nem lehetett más, mint a testté lett Ige, akiben a Szentháromság második személye tökéletes emberré lett. 2. A feltámadott Úr világosítja meg és fejti meg előttünk az egyház titkát is. Feltámadott az Úr bizonnyal, ez a tapasztalás tett egy néhány riadt embert anyaszentegyházzá. A feltámadott Úr váltotta be ígéretét és küldötte el a Szentleiket az első pünkösdkorv 0 a tárgya és üzenője minden igehirdetésnek. 0 az egyház feje, aki kormányozza az ő népét. Igéjével és Szentleikével ő van jelen minden istentiszteleten, ahol ketten-hárman összegyűlnek az O nevében. Hozzá térnek a Pálok, az Ágostonok, vele társalkodnak az imádkozok s 0 pásztorolja személyesen az ő népét a földi élet pusztai vándorlásán. Teljes hatalom adatott neki mennyen és földön s azért kell elmennünk tanítani minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevére. Valahányszor az egyház elfeledkezik az 0 Igéjéről és nem veszi a Szentlélek ajándékát, sőt azt sem tudja, van-e Szentlélek, mindig elkövetkezik az egyház babiloni fogsága s ebből csak akkor szabadul ki, ha visszatér az Úr élő Igéjéhez. 3. Egyedül a feltámadott Úrnak lehet királyi igénye az emberi élet felett. Csak olyannak ajándékozhatott Isten minket, aki nem marad a koporsóban. Csak olyan valaki tehetett érettünk

Next

/
Thumbnails
Contents