Magyar Egyház, 1996 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal fővárosban dr. Bertalan Imre lelkipásztorok voltak az ünnepi esemény rendezői. „Nem csoda, hogy telt házzal fogadtuk őket — mondotta Kiss Sándorné, a fővárosiak jegyzője — közel ezer meghívót postáztunk szét a környéken lakó magyaroknak.” Ligonierban nem volt fellépésük, itt az amerikai magyar református központban inkább pihenőt tartottak, ahol az egykori pataki diák, Kovács Pál igazgató vendégei voltak. A New York-i Magyar Televízió felvételt készít a kórusról. Pennsylvania után az Ohio állambeli Columbus, Toledo, majd Cleveland városa következett. Valamikor ez a környék volt az amerikai magyarság központja, s amikor körbefutott a pataki kórus kiváló szereplésének híre, a telt templomok és kultúrházak azt bizonyították, hogy még mindig jön a közönség ha a műsorban a világi és egyházi énekkultúra legjobb és legszebb alkotásait hallhatják magyarul. Clevelandban Kálmán Szabolcs lelkipásztor pápai diákként fogadta őket, és nemcsak hű gondviselője volt a fiataloknak, de ő volt a kórus amerikai kőrútjának tervezője és irányítója is. Innen északra, Michigan felé fordult útjuk és a Detroittol nem messze fekvő Allen Park-i gyülekezet, amelynek többsége már csak angolul beszél, nagy tetszésnyilvánítással és tapssal bizonyította be, hogy szivükben még mindig ott él a magyar zsoltárok, a népdal és a Kossuth nóták szeretete és emléke. Az utolsó hétbe fordulva a hosszú, csak autóbusszal való utazgatások közben jól jött az a kétnapos pihenő, amit a Hope és a Calvin Collegeban, a sárospatakiak amerikai testvérintézeteinél tölthettek az énnekkar tagjai és ezután már új erőt gyűjtve léphettek fel a kanadai Welland városka református templomában, no meg a torontóiak híres Magyar Házában, amely egyben amerikai és kanadai kőrútjuk utolsó állomása volt. A kórus tagjai április 23-án visszatértek Magyarországra és miután húsváti szünidejük lejárt, másnap már tovább folytatták tanulmányaikat a kollégium tantermeiben. Ezekben a napokban talán a vizsgákra készülnek, vagy már túl is vannak azokon. Gondolnak-e arra, hogy Isten akaratából milyen csodálatos missziót végeztek közöttünk amikor ugyanabban a műsorban hallhattuk együtt a Laudate Dominum-ot, a Te Deumot, Kodály csodálatos Esti dalát és a régi magyar históriát felelevenítő Kossuth nótákat. A karnagyok: Szederné Tóth Zsuzsanna és Bereczk Ágnes kiváló művészi munkája, a számok kiválogatása, a műsor összeállítása, a vezénylés, a rendelkezésükre álló hanganyag és maga az előadás mind-mind ezt bizonyítják. Küldetésükhöz az is hozzátartozott, ittjártukkal azt is igazolták, hogy a 465 éves pataki főiskola kiheverte az elnyomást, él és virul, mint a hegyen épített város. A kórus tagjai - mint mindig - a régi pataki diáknótával búcsúztak tűlünk és a nagy élménytől, Amerikától: „Elválásunk néktek ne fájjon, fiúk, fiúk Isten megáldjon, Isten megáldjon — elmegyek.” Sz. I. A PATAKI ZENEI ÉLET - DIÓHÉJBAN A sárospataki iskolát 1531-ben a Perényi Péter pártfogása alatt Kopácsy István alapította. 1550- ben emelkedett főiskolai rangra. Az iskola támogatói a Dobók, Lórántffyak és a Rákócziak voltak. Már a kezdeti időszakban sem hiányzott az éneklés a pataki kollégéiumi nevelésből. Az éneklést a refomáció nagyon fontosnak tartotta. Már 1621-ben énekeltek itt zsoltárokat: Comenius vezette be a Guido-féle szolmizálást. 1782-ben a kórusnak már működési szabályzata is volt. Maróthy György zsoltárfeldolgozásait szívesen énekelték. A XVIII. században a diákok is írtak dalokat, sőt több szólamra harmonizálták ezeket, amelyek „melódiárium” néven váltak ismertté. A XIX. század társadalmi és szellemi eszméi a pataki kollégiumba is beáramlottak. A lelkes ifjúság a szabadságot és a hazaszeretetei mindenkor híven ápolta. Énekelték a pataki diák népdalokat, diákos és népies műdalokat. A kóruséneklés is tovább élt. A néphagyományok iránti érdeklődés felébredt, a népdalok legrégibb pataki feljegyzői között találjuk Csokonai Vitéz Mihály, Egressy Béni, Tompa Mihály és Erdélyi János nevét. A századforduló neves zenetanárai között ott találjuk Novák Sándor — a Nagymajtényi síkon című dal — és H. Bathó Jánost — a Válásra int immár az óra című ének szerzőjét. A zenei élet továbbfejlődött. Bartók és Kodály útmutatása nyomán kiváló egyházzenészünk Árokháty Béla indította el a reformot a zsoltárok eredeti, ritmikus éneklésével kapcsolatban. Szabolcsi Bence zenetörténész többször járt Sárospatakon. Bartók Béla Péter nevű fiát a pataki kollégium gondjaira bízta. Az Éneklő Ifjúság mozgalomban 1940-től vesznek részt a patakiak.
