Magyar Egyház, 1996 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ KÖZÖTTÜNK JÁRT A PATAKI KOLLÉGIUM KÓRUSA Az elmúlt évtizedek alatt nem volt olyan lelkészi vagy presbiteri találkozó Ligonierban, hogy azon fel ne merült volna a Sárospataki Kórus meghívásának kérdése. A gondolat természetesen sokkal közelebb volt egy kedves álomhoz, mint a valósághoz, hiszen az elnyomó rendszer bezárta a teológia kapuit, s bár az államosított gimnáziumban oroszt tanítottak a hit- és vallástani órák helyett, a mozgalmi indulók mégsem tudták kiszorítani a Patakon mindig oly népszerű Kodály, Bárdos és Farkas népdalfeldolgozásokat. S ha néha-néha négyöt pataki diák „összehajolt” egy-egy régi diáknótára, vagy népdalra, sohasem váltak el anélkül, hogy azok közé egy Pitoni vagy Goudimel zsoltárfeldolgozást be ne csempésztek volna, sokszor több szólamra is. Az öreg kollégium 1610-ből Az igazi fordulat éve 1990 volt, s amikor a kormány visszajuttatta a gimnáziumot eredeti alapítójának a református egyháznak, szinte hónapok alatt kibújt a „föld alól” a Szederné Tóth Zsuzsa által újraszerveződött Gimáziumi Ennekkar. S ahogy nőtt a teológiára beiratkozott növendékek száma később ők is életre hozták az egykor országos hírű Pataki Kórust, amely most Bereczk Ágnes vezetése alatt készült fel az amerikai útra. A debreceni Kántus és a kolozsvári énnekkarok sikeres amerikai szereplése után nagy érdeklődés előzte meg a patakiakat, akik otthon bejárták az egész országot, de hangversenyeztek Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában és Angliában is. Soksok nemzetközi díjat nyertek, amit 1995-ben az „Év Kórusa” címmel tetőztek be. Amerikába március 28-án a hosszú úttól fáradtan érkeztek a kórus tagjai, de amikor Szabó István az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka, a New York-i rendezőbizottság elnöke és felesége magyarul köszöntötték őket, felvidultak a fiatal arcok és úgy érezték, hogy jó helyen vannak. S ez az érzés elkísérte őket és jutott belőle a háromhetes körút minden egyes napjára. Az első fellépésük Bridgeportban volt, majd New York következett, ahol meglepetésükre a rendezőbizottság tagjai között olyan volt pataki diákokat találtak, mint Kucsma Gézát, a MALÉV amerikai irodájának főigazgatóját, Emry István Magyarország New York-i konzulját és Halmi Róbert filmproducert, aki a kórus tagjai nagy örömére egy tízezer dolláros csekket adott ajándékba volt alma méterének. „Amit Pataktól kaptam és amit ott tanultam - mondotta - azt nem lehet pénzben megfizetni.” New York után majdnem egy egész hetet New Jersey-ben töltöttek a kórus tagjai. Sorrendben Passaic, majd a Perth Amboy-i gyülekezetünkben való fellépésük következett, ahol Török István egyházkerületi főjegyző és esperes volt a házigazda. Itt fogadta és köszöntötte őket és amerikai szereplésükre a jó Isten áldását kérte zsinatunk püspöke Forró Sándor, akit nagy szeretettel fogtak körbe, amikor elárulta a fiataloknak, hogy háromszáz mérföldet hajtott azért, hogy meghallgassa őket. „De megérte!” - mondotta. Az egykori pataki diák, Vitéz Ferenc, a Kálvin Egyházkerület püspöke is jelen volt ezen az estén. A következő állomások New Brunswick, majd Washington voltak. Itt Rőczey Barnabás, majd a A New York-i Magyar Református Egyház kultúrtermében Halmi Róbert beszél a fiatalokhoz. Balról jobbra: Szederné Tóth Zsuzsa és Bereczk Agnes a kórus vezetői és karnagyai, Szabó István az Egyetemes Zsinat világi elnöke és Halmi Róbert filmproducer.
