Magyar Egyház, 1995 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal KARÁCSONYI ZSOLOZSMÁK — KARÁCSONYI GONDOLATOK Karácsony este úgy a protestáns, mint a katolikus naptárban Adám és Éva nevenapját találjuk. Ennek is köszönhetjük, hogy a bűnbeesett első emberpárt megmentő Messiás közelebb került hozzájuk, mint hozzánk, mai emberekhez, akik talán sohasem érezzük magunkat bűnösöknek. Különösen nem ilyenkor, karácsony körül, amikor szívesen menekülünk a Mikulás, a gyertyák, a csillogó karácsonyfa hangulatához, a megszületett Gyermek helyett. De nekünk magyaroknak van egy másik oldalunk is—mely a mi népi kalendáriumunkhoz kötődik, s ebben aztán a jó Isten bőven és nagyon megáldott bennünket. Itt a betlehemre, a betlehemes játékokra és főleg a népi rigmusokra gondolok, amelynek nagy része ugyan nyugatról került hozzánk, de népünk úgy átdolgozta azokat, mintha „Csaba királyfi” az Etelközből hozta volna őket magával. Ebből következik, hogy a kalotaszegi gyermekek sem feledkeznek el Adámról és Éváról, hiszen így szól a rigmusuk: „Az első Ádámban lett igen nagy estünk, Isten kegyelméből mert akkor kiestünk, Szörnyű veszedelmet magunknak kerestünk, Amelybe fetrengett mind testünk, mind lelkünk. A második Ádám de a hatalmas lön, , Hogy ördögön, poklon egész hatalmat vön, És így az Atyának már kegyelmébe tett. Magához is vészén, majd mikor jő utolsó órátok, Forduljon a Jézus akkor tihozzátok, Kegyes tekintettel nézzen tireátok, Hogy ne ártson nektek amaz örök átok. Vigyen fel titeket az egek egébe, A szent angyaloknak dicső seregébe, Fogadjon s juttasson szentséges keblébe.” Akik azt hiszik, hogy az EKUMENE egy modern hitbéli mozgalom találmánya, azoknak figyelmébe ajánlom a Battyányi-kódexben talált első ősi protestáns karácsonyi énekünket a „Karácsony ünnepében” címmel, amelyet sok más szentestei énekünkhöz hasonlóan az Ó-egyház és az új hit követői csodálatos áhítattal énekeltek együtt a 16. század második felében. Istennek hála, ugyanebben a században írta Péczeli Király Imre számunkra oly kedves és szép énekét: „Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen Zengett eképpen: A magasságban* dicsőség Istennek, Békesség legyen földön embereknek És jó akarat mindenféle népnek És nemzetségnek! A nemes Betlehemnek városába Gyermek született szűztől a világra, Örömet hozott Adám árváira, Maradékira. S ha fellapozzuk az ugyanazon században szerkesztett Váradi és Debreceni énekeskönyveket akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy verset író és zenét szerző prédikátoraink Batizi Andrástól Szőnyi Benjáminig nemcsak a gyermek Jézust, a Noel, a natividad és a natale szent ünnepét hozták be református énekeink közé, hanem Károli Gáspárral és Sylvester Jánossal együtt népünk nyelvét csodálatos tisztaságban megőrizve, magyar irodalmunk alapjait rakták le. S ha ezt olvasóink közül valaki nem hinné el az mondja el velünk és a betlehemi pásztorokkal együtt a szentestén ezeket a sorokat: „Jancsi kabd le a subád, Takard be a Jézuskát. Jézuskának fázik lába, Nincsen néki bocskorkája, Adakozzunk a számára, Vegyünk bocskort a lábára.” Szabó István Zsolozsmák - gitár kísérettel Trentonban Les Martin, az Amerikai Magyar Református Presbiter Szövetség elnöke karácsonyi énekeket tanít a vasárnapi iskolásoknak
