Magyar Egyház, 1995 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ VELÜNK AZ ISTEN Gyorsan repül az idő. Az 1995. esztendő végéhez közeledünk. Az évkezdés közelinek tűnik. Csalóka, illúzió, mint a szivárvány hídja. Elérhetetlen. A végtelenbe száguldó időbeniség tudata megdöbbent. „Gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk...” írja a zsoltáros. Az emberöltőnyi részidő szűkre szabottan rövid, különösen ha a tennivalókra tekintünk. Megállás nincs. Versenyt futunk az idővel, rohanunk esztendeinkkel. íme újra itt van az Isten előrejelzett Ígéretei beteljesedését igazoló, a Jézus Krisztus születésére emlékeztető nap, a karácsony. Ezen a napon észrevehetően lelassul a rohanó életritmus, csitul a fülsüketítő zaj. A hallhatatlan lírikus, Ady Endre lelki átéléssel írja költeményében „Harang csendül, ének zendül, messze zsong a hálaének... karácsonykor magába száll minden lélek.” Hívő emberek! Hallgassunk az Úr igaz és hozzánk szóló üzenetére! „Velünk van az Isten” az evangéliumi hírnök, mint János tanítványa az Ószövetségből átvett kijelentés felújításával hívja népét Jézushoz, mert ő a „Messiás”, Isten országának „királya”, akiről korábban jövendőitek a próféták is. Az Isten közelségének és szeretetének kihangsúlyozása oly módon és formában, hogy az „...Ige testté lett és lakozik közöttünk”, „az egész népnek öröme lészen, mert született a Megtartó, ki az Úr Krisztus”. A kérdés az, készséges örömmel követjük-e Jézust, naponként életünk vonalvezetésével visszaigazoljuk keresztyéni mivoltunkat, hogyan állunk a hit, szellemi-lelki erőtartalékokkal. A Szentírást mély hittel tanulmányozó igehírdető írja, hogy Jézust nekünk el kell fogadnunk, hogy „...Isten velünk lehessen”. „Velünk az Isten”, és a munkánkat, a köteles feladatokat úgy egyéni, mint közösségi vonatkozásban naponként újra kezdtük, illetve folytattuk. A felettéb nehéz körülményekben, mint betegségekben, fájdalmat hozó gyászokban nem roppantunk össze, mert a jó Isten velünk volt. Ereztük Máté 1,23/b jelenlétét. Türelemmel ajándékozott meg, hogy a legsúlyosabb terhet is elhordozhassuk. A madár is a vihar söpörte gallyakra újból fészket rak, mert különben elpusztul. A szeszélyek örvényébe sodort költő így fohászkodik: „...Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain A jobb s nemesb lelkeknek útján Merre erőm, s inaim vihetnek.”. (Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, 1810.) Gyakori eset, hogy a jóra törekvő igyekezet ellenére az emberi önkény izmosodik és eredményeként a számkivetettek, a csatangolok száma duzzad. A nagyszerű technikai vímányok, — gépek a sérüléseket nem gyógyítják, sőt néha fájdalmasabb sebeket nyitnak. Viszont az ember Isten oltalmában, — örökébe jutottan nagy dolgokat cselekszik. Erőssé lesz, felfokozódik segítő készsége, és a kevesen is hű marad. „Velünk az Isten” és segítséget nyújt a kétségbeejtő állapotok enyhítésére. Higgyük el, hogy az Úr kezében vagyunk, és ő a történelem ura. A bálványok rendre porba hullnak. A karácsonyt reklámozó, sziporkázó fényeket eloltják. A karácsonyfát ékesítő díszeket dobozokba csomagolják. A külsőleges, varázslatos — a gyönyörködtető látványosság a múlté lesz, és egy év elteltével újra előveszik. A hívő lélek nemcsak a karácsonyi ünnepkörben örvendez az isteni Ígéretek beteljesedésében, hanem az esztendő minden napján, hogy velünk az Isten, az Úr Jézus Krisztus, aki megáldoztatott, feltámadott, szent leikével őríz és lakozik közöttük. — Maradj velünk, Urunk, szent lelked vezetésében érezzük neg jelenlétedet. Soha el ne hagyj, szeressél, hogy mi is szerethessük egymást. Ámen. Demeter Andor, esperes Phoenix, Arizona DR. TŐKÉS LÁSZLÓ A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKÉNEK LÁTOGATÁSA A HOLLYWOODI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZNÁL November negyediké nevezetes dátumként íródik be a Hollywoodi Magyar Református Egyház történetébe, mert a kedves vendég az Úr nevében jött. Isten örökkétartó szeretetét és gondviselését éreztük meg a püspök úr küldetésében, akit az Úr őrállóul rendelt és hívott el erdélyi magyar népének és az egyetemes magyarságnak. A püspök úr több mint egy évtizede vívja nehéz harcát, hisz a sok áldozatot követelő és a Ceausescu despotizmust megbuktató forradalom temesvári kezdete és országos gyűzelme elválaszthatatlan Tőkés László püspök nevétől. „Ezt a forradalmat — mondotta a püspök - úgy a román, mint a magyar erdélyi millióktól ellopták.” Ma a román nép vezetői, báránybőrbe öltözött farkasokként, sovinisztanacionalista ideológiát konstruálva pusztulásra ítélték a kisebbségeket, arra kényszerítve őket, hogy elhagyják az országot, vagy beolvadjanak. Egyházi
