Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal a költségeknek fedezésére püspöki rendelkezési alapként külön adományt kaptam. Hálás vagyok az adományozónak fiúi szeretetéért és egyházához való ragaszkodásáért. Püspöki tiszteletdíjat nem kaptam semmilyen forrásból. A tetemes püspöki hivatali munkámban feleségemen kívül semmilyen segítségem nem volt; iktatás, levelezés, gépelés, sokszorosítás egyedül a mi feladatunk volt. Áldott legyen feleségem ügyszeretete és hűsége. Tiszteletdíjat ő sem kapott. A jelentős telefon- és postaköltségeket fedezte a közpénztár félévenkénti, utólagos elszámolással. A püspöki hivatal irodájának bért nem számítottam fel, sem a helyiségért, sem a világításért, sem a fűtésért. Mindezeket a költségeket és elsősorban a püspök tiszteletdíját az új közegyházi adminisztrációnak kell majd megállapítani. Gyülekezeteink belső életét illetőleg—nevezzük közegyházunk háztartásának—az egyházmegyei baszámolók során összefoglaló beszámolókat hallunk majd az esperesektől és az egyházmegyei gondnokoktól. Általános jelentésként el kell mon-danom, hogy bár gyülekezeteink törvény szerint zsinatpresbiteri egyházjogi szervezetbe tartoznak, ténylegesen azonban közelebb állanak a kongregacionalista életformában élő gyülekezetekhez. Egyházjog szerint való felsőbb egyházi hatóságaik— az egyházkerület és egyházmegyék (püspök és esperesek)—irányításához helyi vezetőik esetenkénti elbírálás szerint igazodnak. Az említett felsőbb egyházi hatóságok irányítása követésének egyedüli útja csak rábeszélés és meggyőzés, szankciókra nincs lehetőség. Egyházkerületi és egyházmegyei tisztségeknek a gyülekezetek által való választása esetében módosított alkotmányunk értelmében csak azok a gyülekezetek szavazhatnak, amelyek közegyházi járandóságaikat befizették. Amelyek ezt nem tették, azok szavazata nem érvényes. Ez persze kétélű fegyver. Az így nem szavazó kizártnak érezve magát a közegyház közösségéből az addig laza-langyos közegyházi kapcsolatot nem tartja. Ahhoz pedig túl kevesen vagyunk, hogy egy-egy nem kooperativ gyülekezetei fegyelmi úton kizárjunk a közegyházból. Egy-két jelöltünk példa lenne rá hiszen a pénztári jelentés mutatja, hogy van olyan gyülekezet, amely több év óta egy centet sem adott a Közalapra. Feddő kérdésünkre kaptunk már olyan választ, hogy „minek nekünk az egyházkerület?”. Csak amikor szükség van jogi segítségre lesznek a bírálók belátóak. Talán hiba volt, hogy—mint bevezetőmben említettem—túlságosan szelíd voltam. Tény azonban, hogy zökkenőkkel ugyan, de együtt vagyunk, mint Közegyház. Minden gyülekezetnek van képesített lelkipásztora és választott presbitériuma. 31 gyülekezetünk van, ezekből 4 missziói gyülekezet. 21 rendes lelkipásztor szolgálja ezeket a gyülekezeteket (van olyan, aki több gyülekezetei lát el), van 1 igehírdetői szolgálatban, 1 világi lelkész, 2 interim lelkész és 2 más egyháztestből beszolgáló lelkész. Az egyházmegyék további 19 lelkészi képesítésű személyt tartanak nyilván. Gyülekezeteink taglétszáma 3437 választói joggal bíró egyháztag, 4850 nyilvántartásban nem szereplő egyháztag. Az Egyházkerületi és Egyházmegyei Bíróságoknak nem volt tárgyalandó fegyelmi ügye. Az elmúlt két év folyamán jelentős alkotmánymódosítást vittünk keresztül, amelyet minden gyülekezetünk jóváhagyott. Időközben adódott helyzetekből kifolyólag még további módosításra lesz szükség. Egyik például, hogy jelenlegi törvényünk nem ismeri a „társlelkész” kategóriáját. A jelenlegi törvényben meglévő „associate pastor” nem azt jelenti, aminek szüksége újabban felmerült, hogy t.i. egy gyülekezetben rangidősként szolgáljon egynél több egyenlő képesítésű, gyülekezet által megválasztott lelkész közül egy. Az amerikai presbiteriánus és hasonló egyházaknál több lelkész esetében van egy „senior” vagy „presiding pastor”. Közegyházunkban örököltem az amerikai egyházi és világszervezetekbe való tagságot—National Council of Churches of Christ in the United States, World Alliance of Reformed Churches és World Council of Churches. Ezeknek a szervezeteknek bár taglétszámunk mértéke szerint igen alacsony tagsági díjat fizetünk (a három szervezetnek együttesen valamivet többet ezer dollárnál) megbecsült tagjai vagyunk, gyűléseiken résztveszünk, közleményeiket megkapjuk. Ezek segítségünkre vannak a Magyar Egyház szerkesztésében. Á nemzetközi felekezetközi bizottságokban munkás tagokként veszünk részt—a Heifelbergi Káté 1965-ös új fordításában Komjáti Aladár még a mi szineinkben vett részt, a National Councilban tevékeny munkát végzett néhai Illés Lajos, én magam pedig az amerikai Római Katolikus- Református Konzultációnak 12 éven át tagja, két cikluson keresztül pedig református részről társelnöke voltam. A Református Világszövetség északamerikai szekciójának több kiadványába írtam tanulmányt. Jelenleg trentoni lelkipásztorunk, Karla Tamás az említett északamerikai szektor teológiai bizottságában dolgozik. Összefoglalva: a nemzetközi egyházi életáramlatba meggyőződésből kapcsolódtam be. Nyelvhasználat tekintetében az Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos nyelve a magyar. Második hivatalosnak elfogadott nyelv a negyvenes évektől kezdődőleg először egyes gyülekezetekben majd a közegyházban az angol lett. Ennek oka részben az egymás után következő generációk iskolai tagjainak nyelve, részben a felerészben nem magyar házastársak és azok gyermekei családi érintkezésének nyelve, általában az amerikai társadalmi és politikai életben való betagozódásnak természetes köznyelve. A nyelvi elangolosodásnak több bonyolult fokozata van függően a bevándorlási hullámoktól, a népkeveredéstől és nem utolsó sorban érzelmi hatásoktól. Sorra véve gyülekezeteinket vannak olyanok, amelyek kizárólag magyar nyelvűek, van néhány, amely szinte teljesen angol nyelvű és van olyan amely igehirdetésében és egyházigazgatásban egyaránt őrzi a kétnyelvűséget. Nem szabad az elemzésnél
