Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
10. oldal MAGYAR EGYHÁZ figyelmen kívül hagyni a lelkipásztor nyelvtudását és magatartását. A magyar öntudat és a magyar református örökség ápolása és megőrzése—a kettő nem ugyanaz— valamint a kárpátmedencei magyarsággal való törődés—beleértve a mai politikai helyzetet—minden fokozatban megtalálható a belső átérzéstől a langymeleg érdeklődésen át az érdektelenségig. Szabó István egyházkerületi főgondnokunktól hallhatunk elemzést ebben a tárgyban. Nem felejtem el egy közegyházi tisztségviselő megjegyzését, hogy „Minek foglalkozunk olyan sokat magyarországi ügyekkel?”. Magyar ügyekkel bizony sokat foglalkozunk és sokmindenben. Meggyőződésem szerint nem eleget. Sokat mulasztunk. Magyar református örökségünk hangoztatása leginkább csak beszéd tartalom nélkül. Az évtizedekkel ezelőtti nyári magyar iskolának magyar történelmi, földrajzi, irodalmi tartalma a múlté. Itt-ott van rövidtartalmú, vérszegény magyar nyelvoktatás. Örvendetes kezdeményezés az Allan Park-i Magyar Hagyományokat Őrző Kör eredményes szolgálata. Kárpátmedencei, sőt tengerentúli magyar református gyülekezeteink részére folyamatosan küldött anyagi támogatásunk az elmúlt négy év során, az előzőekhez hasonlóan, többezer dollárra rúg. Ezeknek több forrása van: Közalapunk, Missziói Alapunk, az egyes gyülekezetekből továbbításra küldött adományok, a Püspöki Rendelkezési Alapból származó adományok, valamint az egyes gyülekezetek hívei által közvetlenül küldött ajándékok. Ezek az adományok különféle célokat szolgáltak: templomépítés, templomjavítás, lelkészlakások, iskolák (köztük az újonnan megindult középiskolák, de számos református elemi iskola is), lelkipásztorok, szűkölködő egyháztagok—összegszerűen 10 dollártól ezer dollárig és azon felül. A Püspöki Rendelkezési Alapból gyülekezeteknek és iskoláknak 5000 dollár, személyi segélyekre 3500 dollár, magyar szervezeteknek 4000 dollár ment—Magyarországra, Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, Délvidékre. Előadásom bevezetőjében említett személyes útiköltségek és utikiadások összesen 2500 dollárt tettek ki. A Közegyházi és Missziói Alapból kerültek ki olyan adományok, mint a felvidéki elemi iskolás gyermekeknek küldött hittankönyvek ára (3550 dollár), a warrenvillei templomjavításra folyósított 1000 dollár. Kárpátmedencei egyházi vezetők sorozatosan látogattak Amerikába. Útiköltségeiket és ellátásukat egyenlő elosztásban a Kálvin Egyházkerület, a Református Egyesület és a Püspöki Rendelkezési Alap vállalta. Érdemes megemlíteni, hogy Papp László azóta elmenekült nagyváradi püspököt két hívatlan látogatása alkalmával egyetlen amerikai magyar református gyülekezetetünk sem fogadta szószékére. Az 1991-ben lefolyt nagyméretű II. Magyar Református Világtalálkozó amerikai viszonylatban Kocsis Elemér tiszántúli püspöknek az 1989 szeptemberi ligonieri lelkészegyesületi konferencián tartott előadásával kezdődött. Szeptember 20-án az amerikai és kanadai egyházi közösségek és az Amerikai Magyar Református Egyesület vezetői (püspökök, elnökök)—köztük Bertalan Imre—közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben egyetértettek a Világtalálkozó célkitűzésével és azt biztosították támogatásukról. A Nyilatkozat szövegét én írtam. A Világtalálkozón az Amerikai Magyar Református Egyházat Magyarországon Forró Sándor (akkor New York-i esperes) képviselte. Egyházunk a továbbiakban aktívan résztvesz a Harmadik Magyar Református Világtalálkozó szervezésében, a Magyarok Világszövetsége munkájában és a Negyedik Magyar Világkongresszus előkészítésében. Ezekben velem együtt tevékenykedik Szabó István egyházkerületi főgondnokunk. Közegyházunk egyetért az Egyetemes Magyar Református Zsinat célkitűzéseivel és kialakított szervezetével. A Zsinat tervezetét a Református Egyházak Világszövetségének ellenséges forrásból származó és egyoldalú nacionalizmussal vádoló támadását a világ magyar református egyházi közösségei kivétel nélkül visszautasították. Ezek közt Püspöki Tanácsunk határozott hangú, kimerítő nyilatkozatot tett. Hosszas tárgyalások eredményeként a „zsinat” kifejezést „konvent”tel cserélték fel, amelynek nincs törvényhozó ereje és amely nemzeti megkötöttség nélkül nyitva áll csatlakozni kívánó hitvallásos közösségeknek. Hadd mondom el, hogy mivel tartozunk. Mindenütt gyülekezeteink lélekszámának növelésével. Azokban a városokban, helyiségekben, ahol vannak gyülekezeteink, sokszáz, sőt sőt több ezer olyan magyar református él, akik nem tagjai egy magyar református közösségnek sem; akár mert régen egyháztagok voltak, de tagságukat—bármely okból—elhagyták, akár mert soha nem voltak egyháztagok. Az ilyenek felkutatása, felkeresése elsőrendű missziói kötelességünk. Tartozásunk továbbá gyülekezeteink számának növelése új gyülekezetek alapításával. Vannak városok jelentős magyar református lakossággal, amelyek megértek a gyülekezet alapításra: Boston, Denver, Hollywood (Florida), Omaha, St. Louis. Egyes helyeken történtek kísérletek de eredménytelenül. Három új missziói gyülekezetünk van. Kettő Texasban (Dallas, Huston) Nagy Lajosné-Kati hősies és buzgó szolgálatával, Szabó Sándor ontárioi lelkipásztorunk a californiai San Diego-ban szervezte újjá a magyar református gyülekezetei. Syracuse, New York Dr. Schilling András munkálkodásával a kialakulás útján van. Tartozásaink közé tartozik a lelkipásztori utánpótlás. Lelkészképzésünk alkalomszerű, lelkipásztori állások betöltése nem megszervezett, hanem kapkodó, az óhazából jött lelkészek az amerikai egyházi életformához való képzése hiányos. A Magyar Reformátusok Világszövetsége és az óhazai egyházak segítő elképzelése tervben van.
