Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ az igének a hallatára a budapesti Salétrom utcai egyházban odaadta életét az Úrnak. Élete állomásain keresztül ismertette azt, hogy számára Jézus volt, ma is és mindenkor az „Út, Igazság és Élet.” Dr. Harsányi András a püspöki igehírdétes után hívta az Úr Asztalához Szabó Istvánt és vette ki tőle az esküt. Ezek után az új püspök hívta az Úr Asztalához tisztviselő társait, hogy kezébe letévén a hivatali esküt együtt munkálkodhassanak vele Krisztus dicsőségére és anyaszentegyházunk javára. Külön köszönetét szeretnénk mondani ezen a helyen is a vendéglátó New Yorki gyülekezetnek fogadásáért és valamint azért a szeretetért amellyel vendégül látta gyűlésünket. Szintén köszönetünket fejezük ki a vendéglátó lelkész édesanyjának, aki az orgonista szerepét látta el. Az ünnepi istentisztelet után az egyház dísztermében ünnepi bankett várta a gyűlés résztvevőit és az ünneplő gyülekezetei. Az est keretében ünnepi szónokok voltak Id. Bertalan Imre és Szabó István. Későre nyúlott már amikor felejthetetlen emlékekkel kiki haza felé tartott, hogy otthon a gyülekezetben megossza a gyönyörű nap élményeit és biztassa gyülekezetét az együtt való szolgálat boldog követésére. SMT Az új gondnok eskütétele Amerikai Magyar Református Egyház Egyházkerületi Közgyűlés New York, 1994. november 19. DR. HARSÁNYI ANDRÁS PÜSPÖK BESZÁMOLÓJA Testvéreim a Krisztusban! Röviden jellemezni kívánom az 1991. április és a mai, 1994. november közötti három és fél évet meghaladó püspöki szolgálatomat. A szolgálatot igyekeztem lelkiismeretesen ellátni. Az egyház alkotmányát megtartottam, a püspöki egyházfegyelmet ironikusan gyakoroltam. Különösen a Hegyi Beszéd két boldogmondását alkalmaztam parancsként magamra, az ötödik és kilencedik verseket. Az ötödik vers a szelídeket mondja boldogoknak. Én szelíd voltam sokszor olyankor is, amikor inkább élesnek kellett volna lennem. A kilencedik vers a régi fordításban—még Ravasz László szövegében is—a békességre igyekvőket mondja boldogoknak. Ez a fordítás nemcsak langymeleg, hanem egyszerűen hibás. A görög eredetinek helyes fordítása: „Boldogok, akik békét teremtenek.” A görög eirenopoioi „békét csinálót” jelent. Az új magyar bibliafordítás „békét teremtő” kifejezése tehát helyes. Ilyen értelmű az angol, a német, a francia, a spanyol, meg még más fordítás, nemkülönben a negyedik század végi fordítása Szent Jeromosnak, a latin Vulgatának. Ezt azért mondom el ilyen részletesen, mert szolgálatomben ezt a boldogmondást igyekeztem megvalósítani. Az egyházmegyék jelentéseiben hallotok majd példát arra, hogy menynyire sikerült ilyennek lennem. Gyülekezeteink lelkipásztoraival és világi tisztviselőivel személyi kapcsolatom zavartalan, sőt szinte kivétel nélkül baráti volt. Közvetlen munkatársaimmal való együttműködésemet kitűnőnek mondhatom—értem itt az egyházkerületi főgondnokot, az egyházkerületi és egyházmegyei lelkészi és világi tisztviselőket. Köszönöm testvéri-baráti szeretetüket és együttmunkálkodó ragaszkodásukat. A püspöki tiszt nyolc évvel ezelőtti elfogadásának feltétele az volt, hogy feleségem vidéki és külföldi útjaimon állandó kísérőm legyen úgy, hogy sem az én, sem az ő útiköltsége és az azokkal kapcsolatos kiadások nem terhelhetik sem az egyházi Közalap, sem a Missziói Alap pénztárát. így is történt. Ezeknek
