Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal ADVENT UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA LUKÁCCSAL Az éjszaka sötét volt; közel volt a második őrjárat ideje, mindjárt éjfél. Mária házának nehéz, cédrus kapuja csak keskeny résre nyílott meg, annyira, hogy egy ember kiférjen, anélkül, hogy sok világosság szűrődnék az utcára. A Jeruzsálem utcáin cirkáló őrjárat gyanút foghat. Túl sokan jártak ki és be ebbe a házba. Tanácsos volt kerülni a feltűnést. Akik ezen az éjszakán elhagyták a házat ezért voltak óvatosak, egyenként csúsztak ki a kapun és beleolvadtak a sötétségbe. Négyen voltak. Az első egyedül ment, tagbaszakadt, szakállas férfi. Ez Péter volt. Megjárta Heródes király börtönét; a Názáreti Jézus követőit állandóan zaklatták, sohasem hagyták őket békében. Sőt, egyiküket, Istvánt, a csőcselék halálra kövezte; másokat a király üldözött. Nemrégiben történt, hogy az egyik tanítványnak, Jánosnak a fivérét, Jakabot, kivégezték. Nemrég magát a vezetőjüket, Pétert lökték tömíöcbe. De egyik este, amikor a börtön elcsendesedett és maga Péter is elszunnyadt, valaki megrázta a vállát és felébresztette. Olyan gyorsan történt minden, hogy szinte nem is emlékezett, hogyan is történt minden—egyszerűen csoda történt—egy angyal állt Péter előtt, a börtöncellában ragyogó világosság, Péter bilincsei lehullottak és az angyal kézenfogva vezette ki, át az őrségen, a vaskapun. Valahogy senki nem vette észre, senki nem állította meg őket! Péter egyenesen Mária házához ment. Az atyafiak itt szoktak összegyűlni. Péter egy hete volt a börtönben, nem tudott üzenni a barátainak, akik nyílván aggódtak érte. Bizony mindenki nagyon örvendezett Péter láttán, de ő nem maradt Mária házában sokáig, csak éppen elmondta csodálatos szabadulását és azt, hogy a biztonság kedvéért elmegy Jeruzsálemből egy időre. A három másik, akik egyenként követték Pétert, fiatalabb volt: Pál, Barnabás és Mária fia, Márk. Előzőleg azért mentek a házba, hogy Jakabbal (akit Igazságosnak is hívtak) és a vénekkel együtt megtárgyalják az egyház jövőjét. Megegyeztek abban, hogy az evangéliumot hirdetni kell Jeruzsálemen és Júdeán kívül is. Elvégre ez volt a Mester kifejezett parancsa. Most jelentették a véneknek, hogy a munkát már el is kezdték Antiókhiában. A megbeszélés során Barnabás roppant érdekes dolgot mondott: — Tudjátok, atyafiak, új nevünk van. Nem tudjuk, ki találta ki, de újabban keresztyéneknek hívnak bennünket és az atyafiak közül is sokan használják ezt a nevet; tetszik nekik. Keresztyének... mit szóltok hozzá? Jakab, az Igazságos, ízlelgette a szót: — Keresztyén, keresztyén... Szép név — majd szilárd hangon mondta —, de nem helyes! Keresztyén krisztusit jelent. Hát krisztusiak vagyunk? Nem, bűnösök vagyunk. Nem szabad, hogy keresztyénnek hívjanak bennünket. Ez istenkáromlás! MAGYAR EGYHÁZ CHRISTMAS, 1994 VOL. 73 NO. 4 ISSN 0360-5760 Published bi-monthly EDITOR IN CHIEF The Rt. Rev. Alexander Forro, Bishop 13 Grove Street, Poughkeepsie, NY 12601 EDITOR The Very Rev. Stefan M. Torok 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 BUSINESS MANAGER Miss Priscilla Hunyady 50 N. Washington Ave. Colonia, NJ 07067 OFFICE OF PRINTING I.H. Printing Co. 205 Hamilton St. New Brunswick, NJ 08901 OFFICE OF PUBLICATION Magyar Egyház — Magyar Church 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 Subscription: $6.00 yearly; Group $4.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT WOODBRIDGE NEW JERSEY Postmaster: Send Form 3579 to Business Manager ADDRESS CORRECTION: Rev. Stefan M. Torok, 331 Kirkland Place, Perth Amboy, New Jersey 08861 — Tisztelettel ellentmondók, Jakab testvér — Czirénei Simon volt, aki ezt mondta^— Persze, hogy bűnösök vagyunk. Én csak tudom! Én vittem az Ur keresztjét, hogy megfeszítsék rajta... De nem éppen ő mondta, hogy azért jött, hogy megváltsa a bűnösöket? — Aztán kis idő múltán hozzátette: — Különben is, keresztyén nem csak azt jelenti, hogy krisztusi, hanem azt is, hogy Krisztusé; nem vagyunk mi mind az övéi? Ez hatott és az új nevet elfogadták. Ettől fogva ez lesz a nevünk: keresztyén. Jakab azért még hozzátette: — Azért csak emlékezzetek arra, hogy a szó krisztusit is jelent. Mindig ott csengjen a fületekben, és ismételjétek magatokban: „Uram, keresztyén vagyok, olyan akarok lenni, mint Krisztus!”. Amint a három ember óvatosan lopakodott a városkapu felé, egyszerre közel hallották az őrjárat csattanó lépteit. — Várjunk egy kicsit — suttogta Pál, és behúzta társait egy sikátroba.— Várhatunk, amíg őrváltás jön; aztán keressünk egy rést a városfalon, ne menjünk a kapun át! Ha kinn leszünk az antiókhiai országúton, biztonságban leszünk. Az őrjárat nem megy a városkapukon túl. Ott kucorogtak hát a sötét sikátorban. — Micsoda éjszaka! — sóhajtotta Márk. Barnabás vidámabban tette hozzá: — De micsoda új nevünk van: keresztyén! — A legfontosabb az, hogy mehetünk hirdetni az evangéliumot a föld végső határáig, ahogy a Mester
