Magyar Egyház, 1993 (72. évfolyam, 1-5. szám)
1993-10-01 / 4. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ LELKÉSZGYŰLÉS LIGONIERBAN Az Úrnak 1993-ik esztendejében mint meganynyiszor az elmúlt évtizedekben Ligonierban tartotta újra évi gyűlését az Amerikai-Kanadai Magyar Református Lelkészek Egyesülete. A szeptember 5-i istentiszteletek után megindult az amerikai magyar lelkészek autója Ligonier felé, hogy az együttlét, az egymással való találkozás, közös problémáink és az egymással törődésünk ügye összehozza lelkészeinket Ligonierban, annál is inkább, hogy a szétszakadozottság ellenére itt egyek lehessünk hívő népünk szolgálatában és abban az elhívásban, melyben az Úr, az egyház Ura, elhívott bennünket itt Amerikában és Kanadában. A késő esti órákban érkeztek meg egymás után lelkészeink a már Ligonierban tartózkodó presbitereink mellé, hogy általuk együtt töltött idő, a szolgálat közösségében egymás hite által épülhessünk. Szeptember 6-án, hétfőn így indultak el a helyi hotelből lelkészek és presbiterek, hogy a Presbiteri Konferencia záró napján már a szolgálat közösségében, a felelősség vállalásban megmutassák szolidaritásukat. A Presbiteri Konferencia záró gyűléséről egyenesen a Moria hegyi kis ligonieri templom várta a látogatók seregét a közösen tartott úrvacsorái istentiszteletre, mely a Presbiteri Konferencia záró aktusát és a lelkészgyűlés kezdetét jelentette. Az istentiszteletet a lelkészközösség vezetősége és a Presbiteri Konferencia elnökének szolgálatával tartottuk. Külön örömteljes alkalmat jelentett mindannyiunk számára Ft. dr. Mészáros István miskolci püspök igehirdetése, aki vendégként érkezett meg a lelkész egyesület meghívására közösségünkbe. Az istentisztelet folyamán megemlékezés történt Nt. dr. Soos Géza lelkipásztorra, aki éppen Ligonierba sietett 40 esztendővel ezelőtt, amikor autószerencsétlenségben lelte halálát. A lelkészegyesület tagjai és vendégeink együtt tették tiszteletüket az elhunyt sírjánál a ligonieri temetőben. Külön örömet jelentett a szomorúságra való emlékezésben az, hogy az elhunyt szolgatársunk családjának néhány tagja is velünk volt ezen az alkalmon. A szolgálat után a Bethlen Otthon annak vezetője Nt. Kovács Pál és kedves neje Edit, látta vendégül mind a Presbiteri Konferencia, mind pedig a Lelkészegyesület tagjait az Otthonban ízletes, magyaros vendégszeretettel szolgálva ki ebédjüket. Az ebéd után presbitereink máris úton voltak hazafelé. Egy-két lelkipásztort láttam búcsúzni gyülekezeteink presbitereitől, hogy utána már azonnal indulhassanak a megkezdődött lelkészgyűlésre. A Lelkészegyesület gyűlését némi késéssel 2 óra helyett 3 órakor hívta össze az egyesület Elnöke Nt. Forró Sándor poughkeepsiei lekipásztor. A gyűlés kezdetén együtt vettük köszöntését, melyben nemcsak a testvéri szolgálatban együtt szolgáló lelkészeket, de vendégeinket, Ft. dr. Mészáros István miskolci püspököt és kedves nejét, de szintén Magyarországról a Ráday Kollégium pro-dékánját dr. Tenke Sándort és kedves nejét köszönthettük vendégeink sorában. A gyűlés kezdetén meghallgattuk a lelkészegyesület elnöki, jegyzői és pénztárosi jelentéseket, és egy külön beszámolót Szabó István, az Amerikai Magyar Református Egyház gondnokának jelentésében a Magyarországon tartott Reformátusok Világszövetségének a gyűléséről. Délután 4 órakor egy órai megkéséssel került sor első előadásunkra, melyet dr. Tenke Sándor, a Magyar Református Teológia pro-dékánja tartott „A magyar református lelkészképzés és felsőoktatás Kelet-Európábán” címmel. Az előadást mély érdeklődéssel hallgatta a lelkészegyesület tagsága, és a kérdés-feleletben bizony kemény és kínos kérdések jöttek elő. Az idő hiánya miatt azonban úgy döntött a közösség, hogy ezt a témát egy későbbi időben újra folytatja majd. A délután későbbi órájában egy másik előadást „Amerikai magyar református egyháztörekvések demitológizálása’’ címmel dr. Komjáthy Aladár újonnan választott pittsburgi lelkész tartotta meg. Ezt a témát is hosszabb megbeszélés és kérdés felelet követett. A délután bizony későre húzódott már csak a vacsorára maradt idő, melyet újra a Bethlen Otthon piknik helyén szolgáltak ki. Az idő azonban gyűlésünk kitoldását idézte elő, hogy a vacsora után újra találkozzunk és együtt hallgassuk meg Nt. Forró Sándor beszámolóját az elmúlt évi gyűlés határozatáról, mely szerint egy emlékművet szeretnénk felállítani az elmúlt idők református magyar lelkészeinek emlékére, akik életüket adták a II. Világháború és az 1956-os forradalom alkalmával népünkért. A beszámolóban előhaladásról kaptunk hírt, de a Lelkészegyesület tovább kívánta szélesíteni a mártír halált halt lelkészek neveit, így úgy döntött, hogy a bizottság tovább végezze munkáját és jelentésüket az elkövetkező évi gyűlésen adja majd újra elő. A Lelkészegyesület következő napi programját a reggeli áhítat nyitotta meg, amit a kanadai társelnök, Keresztúri Lajos tartott. A gyűlés újra nyitása után Endrei Ferenc társelnök elhunyt szolgatársainkról emlékezett, akiknek száma bizony újra magas volt. Az emlékimádság után 1 perces tiszteletadással és néma csenddel fejeztük ki hálánkat értük az Úrnak. A második napi előadásra került immár a sor, amit dr. Mészáros István püspök „A magyar református iskolák helyzete és az egyház és állam
