Magyar Egyház, 1992 (71. évfolyam, 1-5. szám)
1992-02-01 / 2. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ után. A szolgálatok értékét növeli, hogy nem általánosságban szól emberi problémákról, hanem a Szentírás alapján konkrét kérdésekre válaszol. Leleplezi a kommunista ateizmus pusztító, hamis propagandáját, helyette pedig felkínálja az eligazító, tápláló isteni szót, az Igét. A szerző, noha az emigrációban él, beszédeiből látszik, hogy tájékozott a vasfüggöny mögötti szellemi és társadalmi törekvésekre vonatkozóan. Az igehirdetések elemzik az adott élethelyzetet és megmutatják, hogy ott és akkor mit kíván az Űr, és mire képesíti a hívő keresztyént Krisztus, ha benne bízik. Például olvashatjuk: „Századunkban a kommunizmus a legélesebb Krisztus-ellenes magatartás és hatalom. Sok százmillió embert tört be uralma alá ... Mégsem ez jelenti az igazi rabságot... Igazán rabszolgává azok váltak, akik a marxizmus elméletét és gyakorlatát magukévá tették ... Ilyen a gyűlölettel átitatott ember.. . Tökéletesen elvesztette szabadságát, indulatai rabja... A vasfüggöny mögött mindenkit fenyeget ez a rabszolgaság ... El ne veszítsd benne a szabadságodat. Nem a kommunizmus és a gyűlölet a végső szó, hanem a szabadság és az örökélet. Ez a kettő együtt jár, az előbbi páros fogalom viszont szolgaságot jelent és kárhozatot” (93-94. oldal). Az elhangzó üzenet nem negatív. Nem lázit, hanem becsületes helytállásra biztatja az egyént nehéz helyzetében. Reményt ad, mely meg nem szégyenít. Arról biztosítja a hallgatókat, hogy Jézus Krisztus élő Űr, akié a végső győzelem. Ezt a győzelmet ténynek bizonyította már is a történelem. Ezért mondhatjuk, hogy a könyv prófétai mű is. A beszédek hangvétele közvetlen, személyes jellegű, mely elősegíti a mondanivaló meggyőző erejét. A szavakból kitűnik, hogy az üzenet közvetítője nem csak tudja, de együtt érzéssel viseli is hallgatóinak megpróbáltatásait. A keresztyén nevelés nehéz kérdésében így foglal állást: „Ez nem divat vagy világi előmenetel kérdése: a jövő forog kockán. A tietek is, gyermekeiteké még inkább. Nem csak a holnap, vagy a magyar történelem, hanem az üdvösség . .. Egyszer ítéletre kell államink, s csak Krisztus népe juthat át kegyelemből rajta...: az istentelen iskolák ellenére is hívő emberekké kell nevelni gyermekeinket” (64. oldal). Nem könnyű olvasmányt kapunk e könyvvel kezünkbe. A mondanivaló értelmi felépítését követni kell figyelemmel. Bizonyos fokig ismerni kell az olvasónak a történelmi hátteret is, melyben az üzenet elhangzott. Továbbá meg kell állapítanunk, hogy nem csak a vasfüggöny túlsó oldalán lévőkhöz szólt a szerző igehirdetése, hanem van üzenete mindnyájunknak. Sőt, éppen a szolgálatok alkalmi jellege miatt, példáját láthatjuk bennük minden időben miként válik, válhat aktuálissá az örök Ige üzenete a mi körülményeink között. Időszerűségére és széleskörű érvényességére az üzenetnek így utal egy helyen: „Mi — a világ másik részén — kívül élünk ezen a hatalmas fogházon. Istennel és az emberekkel kapcsolatban a mi felelősségünk még súlyosabb. Imádkozzunk minden bezárt ajtó megnyitásáért, és igyekezzünk tisztán és feddhetetlenül szólni az Isten beszédét” (171. oldal). Az észak-amerikai magyarsághoz is szól tehát az akkor elhangzott Ige. Változnunk kell Isten akarata szerint, Krisztus uralma alatt. Így nyerhetünk áldást és lehetünk áldására származásunk népének, valamint így lehetünk befogadó országunk javára is. Tehát nem csak történelmi dokumentum kerül kezünkbe a „Sötétségből vilgosságra” című könyv igehirdetései által, hanem ránk vonatkozó mindig időszerű példa és üzenet ez. Az igehirdetések lelki inspirációt adnak, mely által gazdagodhat keresztyén szolgálatunk és épülhet egyéni, valamint közösségi életünk ma. Mező P. A PÜSPÖK NOTESZÉBŐL Angyali idézetet találtam a kolozsvári Üzenet „Gyermekek ‘levelei’ Istenhez” című rovatában: „Jó Isten! Nézetem szerint a Biblia nagyon jó. írtál más könyveket is?” így imádkozik, aki nem ismeri Istent: „Istent kifárasztom, ha mindig csak az én bajaimmal zaklatom. Meg is únja őket.” Párbeszéd Amerikába érkezett gyerekkel: „Hogy érzed magad Amerikában?” „Most már jól. Vasárnap templomban voltunk és látom, hogy Isten ide is eljött.” Amerikai magyar újságban közölt halálhír: „Meghalt a Magyarországon született Dunay János. Gyászolják: felesége, született Eleanor Calvo, nővérei: Katherine Lucas, Dorothy Stagliano, Helen Miluszewski.” Mindhárom Dunay lány volt házassága előtt, felesége olasz származású, a nővérek közül egyiknek sem magyar a férje. A családból, ime, eltűntek a magyarok... Állatkerti gondolatok San Diegoban jártamkor: Vigyázni kell az állat-mondásokkal. Mondani szoktuk: „Ügy kell ez nekem, mint hátamra egy púp”. Mondhatjuk ezt, mint ember; de nem mondhatja egy teve. Sárospataki történelem-vizsgán: „Miről nevezetes 1769?” A jelölt néma. A tanár: „Hát akkor született Napóleon. Kisegítő kérdés: Miről nevezetes 1772?” A jelölt felcsillanó szemmel felel: „Ezt már tudom. Akkor volt Napoleon három TŐKÉS LÁSZLÓ DRÁMAI LEVELE ERDÉLYBŐL Az utóbbi hetekben több hír érkezett arról, hogy Tőkés László nagyváradi püspök román részről sajnálatos fenyegetésnek van kitéve. Most ő maga tette közzé ezeknek a fenyegetéseknek ijesztő részleteit. + Igen hosszadalmas volna most számba venni mindazt a rágalmat, gyalázkodást és halálos fenyegetést, mely 1989-es temesvári szerepem és — kisebbségi — magyarságom miatt ért Romtániában, kiváltképpen az 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kiprovokált nacionalista diverzió óta. A folyamatos fenyegetettség legutóbbi fejezetéről akarok most szólni, tényszerűen és szintetikusan számba véve az utóbbi negyedévben felém, családom ellen irányuló gyűlölködő, gyilkos impulzusokat. A megfélemlítő és fenyegető megnyilvánulások és hatások valóságos erőtere fonódott körém 1991 októbere óta — hasonlóképpen a végzetesnek mutatkozó ’89-es helyzetemhez — biztos jelzésképpen annak, hogy a demokrácia színeibe átvedlett, leginkább a Vatra és a Front égisze alatt meghúzódott hírhedt román titkosrendőrség, a Securitate — tovább él és tevékenykedik országunkban. 1.) Magányos helyen fekvő lelkészi lakásunk falát, kapuját, kerítését rájáró ismeretlen tettesek állandóan ellenséges feliratokkal látják el, bemocskolják, lehányják, leköpik, rongálják. Esténként kétes egzisztenciájú emberek randalíroznak házunk körül. Minden ugyanúgy volt 1989-ben, Temesváron.