Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-11-01 / 6. szám
2. oldal MAGYAR EGYHÁZ MAGÁNYOS LUKÁCS Karácsonyi történet A kórház baleseti rendelőjében minden hófehér volt kivéve az orvost és az ápolónőket, akik gyors mozdulatokkal dolgoztak a műtőasztalon fekvő kisfiún: fehér köpenyük vérrel fröcskölt volt. „Milyen kicsi egy tízéves kisfiú, ha így csendesen fekszik”, gondolta magában Lukács. „Mikor az utcán a labda után futott, sokkal nagyobbnak látszott. Talán azért olyan kicsi, mert halálán van .. . Óh, Istenem, ne hagyd meghalni...” — Lukács suttogása alig volt hallható. Kétszer is kitolták a baleseti szobából, de néhány perc múltán visszalopódzott. Most azonban a felvételiosztály titkárnője húzogatta a kabátját. Mennie kellett vele. — Mi a kisfiú neve? — Jóska. Kicsi Jóska — felelt Lukács. — Rokona? — Micsoda? Nem értem. — A lány rögtön látta, hogy attől a nyurga fiatalembertől nem sok felvilágosítást fog kapni. A lány tudott egy kicsit spanyolul, de ez a szőkehajú fiatalember nyilván nem portorikói. Újra megkísérelte. Egészen lassan: — Magának mi a neve? — A nevem? Lukács. Kiss Lukács. — A kisfiú az öccse? — öccse? -— Lukács megpróbálta összeszedni gondolatait. Hogy is magyarázza meg, hogy kicsoda ez a kisfiú. Hogy csak annyit tudott, hogy a neve Kicsi Jóska, hogy két utcára lakik egy kopott szürke házban, és hogy a gyerek várni szokott rá délutánonként, amikor hazajött a munkából, hogy futballozzanak az utcán. Egyszer látott egy öregasszonyt az ajtó mögött. Nem tudta, hogy mi a Kicsi Jóska másik neve, az utca nevét pedig ki sem tudta ejteni, hát még kibetűzni. — Testvérem? — ismételte Lukács a kérdést. Egy pillanatra ránézett a lányra, aztán gyorsan válaszolta: — Yeah, a testvérem. — Nagyon jó. Tehát Kis József — s a lány leírta a nevet a kártyára. Folytatta a kérdezést: — Hol laknak? — Két utcányira. Arra ... Új kérdések, válasz nélkül. Lukács türelmetlenül megragadta a lány karját: — Kicsi Jóska .. . Megmarad? A lány látta, hogy semmi értelme sincs a további kérdezősködésnek. Inkább igyekezett megnyugtató hangon válaszolni : — Persze, hogy megmarad. Nagyon jó orvos. Erős kisfiú. Lukács mélyet sóhajtott. De egyszerre ökölbeszorította a kezét: — Az az autó. A gazember. Elütötte Kicsi Jóskát, amikor rúgta a labdát. Aztán elhajtott. A gazember. Éppen akkor gurították ki Kicsi Jóskát a baleseti rendelőből, amikor visszaértek. Az orvos halkan mormolta a lánynak: — Nem csoda, hogy karácsony van. Mert ez karácsonyi csoda. Olyan ez a gyerek, mint a labda, amit rugdaltak. Egyszerűen visszapattant az autóról, amikor elütötte. Tele van zúzódással, horzsolással, vért is veszített. De semmije sem tört el. Most csak azt kell meglátnunk, hogy milyen mértékű az agyrázkódása. De rendbe fog jönni. — Lukácshoz fordulva hangosabban mondta: — A gyerek oké lesz. Adjon hálát Istennek ezért a karácsonyi csodáért. Az orvos persze angolul beszélt és Lukács nem sokat értett MAGYAR EGYHÁZ NOVEMBER-DECEMBER, 1991 VOL. 70, NO. 6 ISSN 0360-5760 Published bi-monthly EDITOR IN CHIEF The Rt. Rév. Dr. Andrew Harsanyi, Bishop P. O. Box "D", Hopatcong, New Jersey 07843 EDITOR: The Very Rev. Stefan M. Torok 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 Business Manager: The Rev. Barnabas Röczey 179 Somerset St., New Brunswick, NJ 08901 OFFICE OF PRINTING: I.H. Printing Co., 205 Hamilton St., New Brunswick, NJ 08901 OFFICE OF PUBLICATION Magyar Egyház — Magyar Church 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 Subscription: $6.00 yearly; Group: $4.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT WOODBRIDGE NEW JERSEY Postmaster: Send Form 3579 to Business Manager ADDRESS CORRECTION: Rev. Stefan M. Torok, 331 Kirkland Place, Perth Amboy New Jersey 08861 abból, amit mondott. Meg volt zavarodva: az orvos azt mondta, hogy „öké lesz“, ez jó. De valamit Istenről is mondott és az talán nem olyan jó. Lukács nagyon-nagyon keveset tudott Istenről. Kicsi Jóskát felvitték egy betegszobába, beleszúrták a mesterséges táplálékot vezető csövet. Az ápolónő otthagyta Lukácsot az ágy mellett. — Figyelje a gyereket és azonnal szóljon, ha magához tér. A szobában a másik ágy üres volt. Egyedül voltak. Lukács összeszedte azt a néhány szót, amit tudott angolul; közelebb hajolt a gyerekhez: — Kicsi Jóska, haliassz? Idefigyelj. Take it easy, Kicsi Jóska. Testvérkém. Gyógyulj meg. Ne hagyj itt, testvérkém, ne hagyj itt! Ahogy így motyogott-dadogott az ágy mellett, élesen figyelte, hogy a gyerek meghallja-e. De a kisfiú csak feküdt mozdulatlanul, lehunyt szemmel. Arca azonban nyugodt volt, lélegzete egyenletes. Végtére Lukács elhallgatott. Könnyedén megérintette a gyerek kezét, hogy valami testi kapcsolat legyen köztük. Mintha azt akarta volna Lukács tudat alatt, hogy belőle folyjék át erő, élniakarás a kisfiúba. „Életben kell maradjon”, gondolta Lukács. Mert Kicsi Jóska volt az ő egyetlen testvére ezen a kerek földön. Nincsen senkije, se otthona, se hazája, semmije. Egy kis bőrönd elnyelné egész földi vagyonát. A legelhagyatottabb fiatalember volt a világon. Ha nevét kérdezné valaki, úgy mutatkozna be, hogy „Magányos Lukács”. Lukács csak néhány hete volt ebben az országban. Az olasz táborban menekültnek minősítették, ami megnyitotta annak lehetőségét, hogy Amerikába jöjjön. Minden olyan viharszerű hirelenséggel történt. Vagy hat hónappal ezelőttig szülőfaluja termelőszövetkezetében dolgozott Magyarországon.
