Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal indult hajtásait. Az egyház vagyonának nagy részét, kivéve a templomokat és parókiákat államosították, iskoláink egy kivételével állami kézbe kerültek, ami pedig még ennél is nagyobb csapás volt, hogy az egyházunkat hordozó fő társadalmi bázis, a kis- és középbirtokos parasztság teljesen tönkrement és mint társadalmi réteg megsemmisült. Az értelmiségnek lehetetlen volt kapcsolatot tartani az egyházzal egzisztenciája veszélyeztetése nélkül. Egyesületeinket feloszlatták. Az ifjúsággal való foglalkozás tiltott cselekmény volt; az egyházat az egész pártapparátus és a kormány szervei igyekeztek beszorítani a templom falai közé, maradt tehát az istentisztelet, az ünnepi alkalmak, gyermekistentisztelet, konfirmáció. A polgári szertartások feladata volt az egyház által végzendő keresztelés, esketés és temetési szertartásokat a minimumra csökkenteni. A véres és vértelen ellenreformáció óta nem szenvedett ilyen csapást egyházunk. Amikor a hatvanas évek végén liberalizálódott a diktatúra, egyházunk azonnal elkezdte az újjáépítés munkáját. Megindult az evangélizáció, felújíthattuk mintegy 1000 ággyal működő diakoniai intézményeinket. Üj diakoniai munkásképző intézményt hoztunk létre, megalakítottuk a Doctorok Collegiumát. A 80-as években elindítottuk a gyermek, ifjúsági, presbiteri és diakóniai konferenciákat. Ebben az időben indult el az Iszákosmentő és a Kallódó Ifjúságért végzett misszió, valamint az öngyilkosjelöltek megmentését szolgáló telefonlelkigondozás. Közben igyekeztünk megtartani ökumenikus kapcsolatainkat. Az 1949 és 1957 közötti időktől eltekintve — hála a testvéregyházak és az egyházi világszervezetek segítségének, minden esztendőben tudtunk ösztöndíjasokat küldeni külföldre, így az Amerikai Egyesült Államokba is. Egyházi hetilapunk a Reformáutsok Lapja, és hivatalos lapunk a Református Egyház, tudományos ökumeniks folyóiratunk a Theologiai Szemle és teológiai-kritikai és história folyóiratunk a Confessio valamint a sajtóosztályunk kiadásai lehetőség szerint igyekeztek a gyülekezetek kegyességi igényeit és a lelkipásztorok tudományos képzését megoldani. Döntő változást jelentett egyházunk életében és miszsziói lehetőségeink új kibontakozásában az 1988-89-es esztendő, amikor a Magyarországban végbemenő reformfolyamat keretében feloldották mindazokat a tiltó rendszabályokat, amelyek az egyház élettevékenységét és missziói munkáját korlátozzák. Ezzel megszűnt az egyházak feletti párt és állami ellenőrzés is. A készülő új alkotmány és vallásügyi törvény biztosítani fogja azt a teljes vallásszabadságot, amely minden jogállamban megilleti az egyházakat. Az új helyzetben hálát adunk Istennek az újra visszanyert törvényesen is garantált szabadságért. Ezért kitartóan imádkoztunk és különböző eszközökkel küzdöttünk is, mert egy pillanatra sem hittük el, hogy az egyház kihalásra van ítélve. Az új helyzetben minden kapu nyitva áll az egyház előtt, megnyílt az ifjúsági misszió, az iskolai vallásoktatás, a kórház- és börtönmisszió, a cigánymisszió, a mozgássérültekért, vakokért és siketekért végzett szolgálat és nagy feladatként az erdélyi menekültekért végzett segítőszolgálat. Új református szövetségek is alakultak. Megalakult a Biblia- Szövetség az evangélizáció végzésére, a Református Ifjúsági Szövetség a református ifjak között végzendő misszió öszszefogására. Újjáalakultak olyan régi egyesületek, mint a Vasárnapi-Iskolai Szövetség, Cserkészszövetség. Közelesen megalakul az Országos Missziói Egyesület és végül, de nem utoljára jelenthetem, hogy az Országos Református Lelkészegyesület jogutódaként ez év auguszts 24-én megalakult a Magyar Református Lelkészegyesület, amely nevében hordozza, hogy nem kívánja korlátozni munkáját a trianoni országhatárokon belül, hanem nyitott, szerte a világban élő minden magyar református lelkipásztor számára. Bár törvény készül az egyházi javak visszaadásáról, azonban ennek végrehajtásában hatalmas akadályok jelentkeznek. Például az egyház földbirtokai kollektív gazdaságok részei. Ha visszakapnánk is, a modern gazdálkodás feltételeit aligha tudnánk biztosítani; régi bérházaink visszaadása esetén képetlenek lennénk az alacsony lakbérek miatt ezeknek hatalmas renoválási költségeit fizetni. Régi iskoláinkban negyven éve meggyökerezett új intézmények vannak, amelyek nem egykönnyen oszlatják fel önmagukat. Egy példát szeretnék itt kiemelni, amelyik életkérdés számunkra. Ősi kollégiumaink Sárospatak és Pápa visszaszerzésének ügye, valamint egy volt neves budapesti középiskola visszaállítása. A Zsinat elnökségének kérésére a kormány úgy döntött, hogy a Baár-Madas gimnáziumot adja vissza a Református Egyháznak. Nagy akadály azonban, hogy ennek a gimnáziumnak az épületében működik 1200 tanulóval a Móricz Zsigmond Gimnázium. így az iskola átadása nagyon sok szülő, tanár és diák egzisztenciáját érinti. Ráadásul tulajdonjog tekintetében nem a kulturális minisztérium, hanem a fővárosi tanács az illetékes. Ebben a helyzetben nehéz tárgyalások után olyan döntés született, hogy a Kulturális Minisztérium 450 milliós költséggel új gimnáziumi épületet létesít a Móricz Zsigmond Gimnázium részére, amelyik részletenként átadja a Baár-Madas Gimnázium épületét a Református Egyháznak. A tervek szerint 1990-ben indul meg a tanítás a Baár-Madas internátusának épületében. Az ügy legfőbb szervezője ifj. Bíbó István megbízott igazgató. A Sárospataki Kollégium visszaadása először szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert mind a város, mind a megye ellenállt a gondolatnak is. A Tiszáninneni Egyházkerület vezetőségének és lelkipásztorainak kitartó fáradozása a Zsinat határozata s a kormány elvi döntése megnyitotta az utat a megoldásra. Az események oly módon haladtak előre, hogy mind a város, mind Borsod megye Művelődési Osztálya kész tudomásul venni a jelenlegi állami gimnázium fokozatos megszűnését, és az épület térítésmentes átadását a Református Egyháznak, illetve a Tiszáninneni Egyházkerületnek. Reménység szerint az első osztályok már 1990 szeptemberében megindulhatnak, úgyhogy az iskola négy éven belül egészében véve református lesz. Az állami gimnázium 1990-től már új osztályokat nem indít. Az egyház előtt álló feladat az iskola renoválása, berendezésének felújítása, tanári állások szervezése, tanári szolgálati lakások építése és természetesen a tanárok fizetése s a diákság részére bentlakás, menza és ösztöndíjak biztosítása. Ebben a kérdésben sietett segítségükre az amerikai magyar reformátusok közössége. Illesse köszönet mindazokat, akik ebben a kérdésben fáradoztak és fáradoznak. Az elmúlt évben ígéret tétetett arra nézve, hogy államsegély tekintetében az egy tanulóra eső összeget illetően az állam illetve a pénzügyminisztérium egyenlő elbánásban részesíti az egyházi iskolákat az államiakkal. Erre nézve még nem jelent meg érvényes rendelkezés. Legnehezebb helyzetben van a Dunántúli Egyházkerület a Pápai Kollégium helyreállításában. Az illetékes szervek 60 millió forintot kérnének a Kollégium egyik főépületének a „Natus”-nak nevezett régi református tanítóképző intézet visszaadásáért. A Dunántúlnak, mint a négy egyházkerület közül a leginkább diaszpóra helyzetben lévő kerületnek, volna a legnagyobb szüksége ősi kollégiuma helyreállítására,
