Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ mind a lelkészutánpótlás, mind az új református értelmiség képzése szempontjából. Általában mind az iskolaügyben, mind óvodák és alsófokú iskolák felállítása ügyében a római katolikus egyház összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van, mert szinte kimeríthetetlen külföldi forrásokkal rendelkezik. Utánpótlás kérdésére áttérve megállapíthatjuk, hogy jelenleg ugyan még lelkészhiánnyal küzdünk. Ha a mostani folyamat legalább tíz évre tartósnak bizonyul, akkor nemcsak a [jelenlegi] lelkészhiány szűnik meg, hanem a külföldi diaszpórában lévő magyar gyülekezeteket is megsegíthetjük lelkipásztorokkal. A negyvenes évek elején szinte minimumra csökkent a lelkészi pályára jelentkezők száma. 1944-ben annak a teológiai fakultásnak összesen 36 hallgatója volt, amelyik a harmincas évek elején még évi 300-at számolhatott. Az ötvenes és hatvanas években a teológiai hallgatók létszáma mindkét teológiai akadémián körülbelül 40 és 60 között mozgott. A harmincas évek nagy nemzedéke a 60-as, 70-es években szinte egyszerre ment nyugdíjba vagy halálozott el, így a csekély utánpótlás nem tudott lépést tartani a nyugdíjazottak számával. Ma egyházunkban körülbelül 800 aktív és 600 nyugdíjas lelkipásztor van. Viszont a következő öt esztendőben hallgatóink jelenlegi létszámát tekintve körülbelül 300 fiatal lelkipásztor kerül szolgálatba. Az elmúlt esztendőben a Debreceni és a Budapesti Teológia hallgatóinak létszáma 260 volt. A lelkészutánpótlás minősége a 80-as években fokozatosan javult, ma már alapos felvételi vizsgával válogathatunk a jó képességű és hivatástudattal rendelkező jelöltek között. Mivel egyre több külföldön végzett hallgatónk van, és a magyarországi nyelvtanítás minősége is lényegesen javult, megvan a reménységünk, hogy az amerikai református egyházakkal rövidesen létrehozhatjuk a lelkészcsere intézményét. Meggyőződésem, hogy ennek a feltételei rövid időn belül megteremtődnek, ha megvan hozzá a közös akarat és a kölcsönös bizalom. Végül szeretnék beszámolni arról, hogy a magyar szervezőbizottság milyen javaslattal küldött ki. A Nemzetközi Magyar Lelkészegyesület, más szóval a magyar református ökumené és a magyar református világtalálkozó ügyében. A Magyarországi Református Egyház kész tagja lenni a Nemzetközi Magyar Lelkészegyesületnek, illetve a magyar református ökumenének. Készek vagyunk ez ügynek minden évben az amerikai magyar részről érkezett javaslat szerint vasárnapot szentelni, a külföldön alakult lelkészegyesületeket a Magyar Református Lelkészegyesület közgyűlésére meghívni, sőt annak elnökségében tagságot felajánlani. Ezentúl az egységnek szép példája lenne egymás zsinati üléseire is meghívni egymást nemcsak vendégként, hanem tanácsi joggal rendelkező tagként. Javasoljuk, hogy a magyar református világtalálkozót egy nemzetközi bizottság készítse elő, amelyben egyenlő joggal vesznek részt különböző magyar református egyházak képviselői. Ez a nemzetközi bizottság állapítsa meg, hogy a világtalálkozó székhelye Debrecen vagy Budapest legyen. Javasoljuk tisztelettel, hogy ez a találkozó 1991 tavaszán pünkösdöt követő héten péntek-szombat-vasárnap és hétfői napokon történjen, azért, hogy legyen idő a közös istentiszteletre, úrvacsoravételre, legyen mindenkinek lehetősége a bemutatkozásra és üdvözlésre s legyen időnk tudományos szimpozionon megvitatni a magyarság és a világ magyar reformátusságának sorskérdéseit; legyen lehetősége minden delegációnak vasárnap találkoznia egy otthoni gyülekezettel, és legyen lehetősége az igehirdetőknek minél több gyülekezetben szolgálni. Amikor ismét megköszönöm a testvéri szeretetet, amelylyel fogadtatok szép református szokás szerint hadd köszöntselek benneteket az otthonmaradottak nevében Isten Igéjével: „Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! Atyámfiáiért és barátaimért hadd mondhassam; béke veled! Az Úrnak a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tenéked!” (Zsolt. 122:6-8-9, v.) AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZEGYESÜLET HATÁROZATAIBÓL Az amerikai egyesült államokbeli és a kanadai magyar református lelkipásztorokat egyesítő lelkészegyesület évi gyűlésén, Ligonier-ben, a Bethlen Otthonban, dr. Kocsis Elemér püspök előadása és az azt követő kerekasztal beszélgetés után a lelkészegyesület közgyűlése több olyan határozatot hozott, amelyek az óhazai egyházzal fenntartott kapcsolatot érintik. Ezeket idézzük a következőkben. 1. Dr. Kocsis Elemér püspöknek, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének történelmi jelentőségű látogatása az amerikai és az óhazai reformátusság életének kiemelkedő és jövőnk szempontjából igen fontos eseménye, amelyért Istennek adunk hálát. Előadásának szövegét, amely nemcsak ajtót nyitott az amerikai magyar és a magyarországi református kapcsolatok újszerű felmérésére, hanem egyben a gyakorlati lehetőségeknek egész tárházát is elibénk adta, nyomassa ki az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület azzal a céllal, hogy az elérhetővé legyen és a tettek térképévé válhasson minél szélesebb körben. Hogy ezt a folyamatot elindíthassuk, javasoljuk, hogy: a) lelkészegyesületünk tagjai legyenek tagjaivá az augusztus 24-én Magyarországon megalakult nemzetközi Magyar Református Lelkészegyesületnek; b) meghívott testületeink (az Amerikai Magyar Református Egyház, a Kálvin Zsinat, a Magyar Presbiteriánus Gyülekezetek Konferenciája, az Amerikai Magyar Református Egyesület — A szerk.) tevékenyen vegyék ki részüket az 1991. május 31—június 3-án megrendezendő magyar református világtalálkozó előkészítésében, lebonyolításában és a részvételben, ill. feladatainak munkálásában. c) fejezzük ki őszinte örömünket és megelégedésünket, hogy az egyházi iskolák bővülése lehetővé vált Magyarországon. Mi nem csak a meglevő debreceni, az elengedhetetlenül szükséges budapesti, sárospataki és pápai iskolák jövőbeni munkáját látjuk egyházi és nemzeti érdeknek — amely minden támogatást és áldozatot megérdemel —, hanem az egyházi iskolarendszer kiépítését is,amely a magyar nemzet újbóli megépülése egyik legfontosabb támasza. Evégből bátorítjuk amerikai magyar gyülekezeteinket, testvérsegítő egyesületeinket és más országos szervezeteinket, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg a cél szorgalmazására és áldozatos munkálására. d) egyháztestületeink külön-külön és együttesen minél hamarabb mérjék fel, hogy a Magyarországi Református Egyházzal való kapcsolatok terén melyek a sürgősen megvalósítandó feladatok és azt rendkívüli módon is igyekezzenek megvalósítani.
