Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS LIGONIERBEN AZ AMERIKAI-MAGYAR EGYHÁZI KAPCSOLATOKRÓL A nyíltság őszinteséggel és becsületességgel kell párosuljon. „A magyar és amerikai egyházak a múltban és jelenben” címmel kerekasztal beszélgetést rendezett az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület szeptember 4-én Ligonierben. Erre abból az alkalomból került sor, hogy dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az egyesület felkérésére előadást tartott az óhazai egyház életéről és az amerikai testvéregyházakkal való kapcsolat elmélyítéséről. A kerekasztal beszélgetést, amelyen dr. Baksa Csaba, dr. Bertalan Imre, dr. Kocsis Elemér és dr. Szűcs Zoltán püspök vett részt, dr. Harsányi András, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke vezette be. Előadásának néhány részlete; Értékeléseinknél az új politikai és divatos szóhasználat — a glasznoszty (nyíltság) és peresztrojka (újjáépítés) — újabb teológiai fogalmazás szerint képmutató és mit sem érő lesz, ha nem hatja át mindkettőt egy harmadik jellemvonás, az új politikai szaknyelven a csesztnoszty, amit őszinteségnek, tisztességnek, becsületességnek kell neveznünk. (Masam: The Untenability of Glasnost without Tschestnost.) Ha a titkok és szándékok, a múlt feltárására nem tisztességes és becsületes, tehát nem őszintén, maradéktalanul nyílt, illetve a nyíltság csak új érdekből takar múltat és erre épít hazug jövőt, akkor a glasznoszty és a peresztrojka egyaránt hazugság. Csesztnoszty kell átitassa a glasznosztyot, hogy a peresztrojka igaz legyen. Ezt tehát érvényesítsük, amikor a hazai református egyház múltját különösen közelmúltját bíráljuk vagy éppen értékeljük, valamint jövőjének várható kialakulását elemezgetjük. A nyíltság őszinteséggel és becsületességgel kell párosuljon. Ugyanez legyen érvényes az amerikai magyar református egyház vizsgálatánál. Sok mindent hallottunk, olvastunk az amerikai magyar református egyházi közösségek alakulásáról, a kivándorlások költői, de talán nem mindenben találó hasonlatáról, a gyülekezetek és egyházmegyék alapításáról, hősies és hűséges életéről, a hazai Konvent nem annyira hűséges magatartásáról, a világháború következményeképpen történt átalakulásról és az azt követő egyezményről az új struktúrával együtt. a párhuzamos életformák megszilárdulásáról, majd a reunió létrehozásáért való igyekezetről és számos küzdelmes kísérletről. Meg kell vizsgálni, hogy mindezekben a folyamatokban és megmozdulásokban mennyi volt az őszinteség és a sikertelenségeket és kudarcokat mennyire okozta és befolyásolta önzés vagy félreismert igazság. Az indulatos egyoldalú szemlélet sorozatos megnyilvánulásait fogjuk találni. A hazai egyházi események értékelése ugyancsak ellentétekkel szőtte át az amerikai magyar református egyházaknak inkább csak lelkészeit, kevésbé az ezektől a problémáktól tömegeiben távolálló népét: a hidegháborús ellenállást követelő indulatos magatartás mellett másoknál a koegzisztencia kénytelen elfogadása, ismét másoknál az úgynevezett hídépítés dialógusában való részvétel a kollaboráló teológia elfogadása nélkül — hogy csak néhányra mutassunk rá a különböző magatartások közül. Az egyéni magatartások hullámzóan váltakoztak a világegyház teológiai irányainak, az emigrációs politika hangulatának vagy akár pl. Mindszenty látogatásának hatása alatt, de méginkább a hazalátogatók élményei nyomán. AMERIKAI-MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI KAPCSOLATOK Dr. Kocsis Elemér püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke háromhetes észak-amerikai látogatása során az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület szeptemberi gyűlésén, Ligonierben, mint meghívott előadó vett részt. Időszerű kérdések a Magyarországi Református Egyház életében és az amerikai és magyarországi egyházak kapcsolatában címmel tartott előadásának jelentős részeit alább kivonatosan közöljük. Ezekben a napokban egyházunk gyülekezetei imádsággal és nagy várakozással tekintenek az Amerikai és Kanadai Magyar Reformátusság felé és tiszta szívből remélik és óhajtják az amerikai és a magyarországi reformátusság kapcsolatainak sokrétű testvéri elmélyülését. A hazai és a tengerentúli magyarság között van egy olyan titokzatos hullámhossz, amelyen szüntelen követik egymás gondolatait és és megérzik egymás fájdalmait és örömeit. Újkori történelmünk egyik legnagyobb tragédiája a magyarság egyharmadának határainkon kívül való elszakítása és szétszórattatása. De ezt a tragédiát Isten sok tekintetben jóra gondolta fordítani, amikor sokszor legtehetségesebb és legbátrabb fiai a hazának külföldre kényszerülve nemcsak új hazájoknak voltak hasznára, hanem a magyarság hírnevét szerte a világon öregbítették. Úgy gondolom, hogy nemcsak etnikai és kulturális kötelékek kötik össze az óhazai és az amerikai magyar reformátusságot, hanem úgyis egyek vagyunk, hogy Krisztus testének tagjai vagyunk, akik különböző kegyelmi ajándékokkal segíthetik egymást sajátos küldetéseink betöltésében. A Magyarországi Református Egyház történelmének egyik legnehezebb korszaka befejeztének határán áll, de amint a jelek mutatják, az előttünk álló korszaknak is meglesznek a maga próbái és nehézségei. Az egyház is nagy megújuláson ment át, amelyet akkor ébredésnek neveztünk. Az 1948-1949-es években bekövetkezett diktatórikus változások, amelyeknek militáns ateista jellege is volt, hamar lehervasztotta a megújuló élet szépen
