Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal TALÁN EBBEN AZ ÉVBEN... A supermarket pénztáránál éppen rám került a sor. Ó-év utolsó délutánja volt. Előttem két fiatalasszony indult kifelé. Beszélgetésükből egy félmondatot kaptam el: „Talán ebben az évben..Hazamenet elgondolkodtam és megpróbáltam befejezni a mondatot. „Talán ebben az évben”, valamilyen lehetőséget jelentett. Lehet, hogy csak annyit, hogy „Talán ebben az évben végre összejöhetünk”. De az én gondolatfűzésem egész életünket, jövőnket példázta. Vágyainkat, terveinket, reménységeinket. Nem tudjuk, mit hoz az új év. Talán egészséget, talán szenvedést, talán éppen halált. Talán az erdélyi helyzet jobbrafordulását. Talán egy vidámabb magyar világot. Épeszű ember nem tervezi halálát; de lehetséges és nem mondhatom, hogy lehetetlenség, nem fogok az idén meghalni. A halálra való gondolatfűzésem kétágúvá vált és mindkét ág a szeretethez kapcsolódott. Az élet nem az én kezemben van és azokéban sem, akiket szeretek és akik engem szeretnek. Vessük fel a kegyetlen kérdést: ha tudnád, hogy a feleséged meghal június 30-án, mit változtatna magatartásodon az elkövetkező hónapokban? Jobb lennél hozzá? Gyengédebb? Ha édesanyádról tudnád meg ezt: többször látogatnád meg? Többször írnál a tengerentúlra? Megmutatni háládat, szeretetedet? De ragadjuk meg a gondolat másik ágát. Nemcsak azt, hogy milyen lenne magatartásod, ha feleséged vagy édesanyád halálát tudnád. Hanem azt, hogy te halsz meg. Sűrítenéd szeretetedet irántuk? Úgy is lehet kérdezni: van rendes szeretet és sürgős szeretet? Tehát: jobban kell-e szeretni házastársad, szülőd, gyermeked, ha tudod, hogy rövidesen meghal? A kérdést meg lehet fordítani: szabad-e őket kevésbé szeretni, mert alighanem még sok éven át együtt lesztek? Más szóval: ráérünk-e szeretni? A kérdés mélysége ez: adagolható a szeretet? Ennyi és ennyi van belőle és ha elhasználtuk, kifogy? Vagy olyan forrás, amely soha ki nem apadhat? Persze a „talán ebben az évben” mondattal nem kell gondolatunkat a halálra irányítani. Egyszerűbb dolgok is foglalkoztathatják képzeletünket. Talán ebben az évben újjáépítjük a konyhát, talán kicseréljük az öreg autót, talán mégiscsak lemegyünk egy-két hétre Floridába. Ezek a dolgok is beletartoznak életünkbe és jó tervezni felőlük. Kiszáradt a lelke annak, aki már nem tud tervelni. Újév alkalmával fogadalmat szoktunk tenni. Az újrakezdés természetes és a fogadalmak igazán őszinték lehetnek. A fogadalom nem keresztyéni, ha alkuszik az Istennel, de keresztyéni, ha elhatározásunkhoz Isten segítségét kérjük. Az elmúlt szilveszteri „pártinkon” végigkérdeztük egymást, hogy kinek-kinek mi az újévi fogadalma. íme, néhány a sokrétű válasz közül: „kétszer is meggondolom, hogy mit mondok; igazán takarékoskodni fogok; abbahagyom a dohányzást; kevesebbet fogok enni, csak egyszer veszek a ‘kekszibőT; nem fogok hazudni, ha megkérdik, hogy hány éves vagyok”. Volt egy, aki azt mondta: „Minden vasárnap templomba megyek.” Értékeltük a válaszokat és úgy látszott, hogy a templombamenősé a legjobb. De azután rájöttünk, hogy mindegyikünk valamilyen gyengeségünkre tapintott, valamilyen hibánktól akarunk megszabadulni, ami izgat, bánt. Az ötletszerűen kimondott fogadalmak mind becsületesek, fontosak és emberiek voltak. De alapjában véve önzők. Beszélgetésünk további során Jézus szeretet-parancsába ütköztünk. Jézus azt parancsolta örökségül, hogy tanítványai szeressék egymást. Ami most számunkra azt jelentette, hogy az új esztendő célját ne magunkban, hanem önmagunkon kívül keressük. Mit akarunk elérni 1989-ben? Azt, hogy általunk, életünk által a világ jobbá váljék. Nem tudjuk, hogy mit hoz 1989. De gyönyörű lesz az újesztendő, ha egy év múlva azt láthatjuk, hogy az erdélyi magyarok — és a többi utódállamban lévők is — szabadon szólhatnak magyarul, gyermekeik magyar nyelvű iskolába járhatnak, megvan „mindennapi kenyerük” és mindaz, amit az jelent. És hogy mindennek megvalósulásához mi is hozzájárultunk szóval, tettel, imádsággal. Boldog újévet! Harsányi András TEOLÓGIAI HALLGATÓK SZÁMA MAGYARORSZÁGON A két református teológiai akadémián az 1988/89-es tanévben a következő a beiratkozott hallgatók száma: Budapest. Rendes hallgatók száma 120, akik közül 4 külföldi magyar anyanyelvű és 6 külföldi nem-magyar anyanyelvű. A levelező tanfolyamon 100-an vesznek részt. Debrecen. A Debreceni Teológiai Akadémiának ez a 451-ik iskolai éve. Teljesidejű hallgató 136, katonai szolgálatot teljesít 13, 72 a levelező tanfolyam résztvevője; öszszesen 223. * A budapesti Evangélikus (Lutheránus) Teológiai Akadémiának az 1988/89. iskolai évben 80 beiratkozott hallgatója van (58 férfi, 22 nő). A 21 elsőéves hallgató közül 12 katonai szolgálatot teljesít. Három teológus külföldön tanul (Pozsony, Jéna, Greifswald), egy teológus Szlovákiából, három a Német Demokratikus Köztársaságból való, végül a hallgatók között van egy finnországi lelkész. KÉT ÚJ MAGYAR PÜSPÖK Az egyik nem a mai Magyar ország magyar reformátusainak lelki vezetője. Mikó Jenő a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új püspöke, akit 1988. december 15-én iktattak be tisztébe a komáromi templomban, hogy őrállója legyen a Szlovákiában élő mintegy 200 magyar református gyülekezet népének. (Az egyházkerületnek féltucatnyi szlovák nyelvű gyülekezete is van.) Mikó Jenő a pozsonyi gyülekezet lelkipásztora 1981 óta. A kerület egyetemes főgondnoka Takács Zoltán, hivatalos lapja a Kálvinista Szemle. Mikó Jenő beköszöntő igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a Szlovákiában élő reformátusok vállalják a kisebbségi sorsot és minden szolgálatukkal azon vannak, hogy Isten áldott eszközei legyenek ott, ahol élnek. + A Magyarországi Unitárius Egyház zsinata Huszti Jánost választotta püspökévé a nyugalomba vonult Dr. Ferencz József püspök utódaként. Az egyház főgondnoka továbbra is iff. Bartók Béla. A Magyarországi Unitárius Egyház híveinek száma kerek 15 ezer.
