Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ LEVÉL BABILONBÓL „Akkor segítségre hívtok engem” (Jeremiás 29:12.). Jeremiást Krisztus előtt 626-ban hívta el Isten prófétának. 40 éven át hirdette Isten akaratát. Intette a népet a bálványimádás ellen, figyelmeztette a királyt s az ország vezetőit, hogy az asszírokkal és az egyiptomiakkal szemben feljövő új hatalommal, Babilonnal szövetkezzenek. Isten ítéletes igéjét és reálpolitikai intelmeit a kortársak semmibe vették, sőt élete is nem egyszer veszedelemben forgott. A világhatalmat kivívó Babilon 586-ban elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet. S aki élt és mozgott, az a Tigris és Eufrátesz között lévő és már évtizedek óta működő lágerokba deportáltatott. Egy nép likvidálása akkor is vagon-kérdés volt. Aki kibírta az irtózatos szenvedéssel járó menetelést, életben maradt. Jeremiás otthon maradt a babilóniai katonai parancsnokság által kinevezett új zsidó kormány tanácsadójaként. Egy hatalom-átvételt, politikai puccsot megkísérlő csoport a miniszterelnököt meggyilkolta és a kormány több tagját, a hozzátartozóikkal együtt, Egyiptomba hurcolták. Jeremiást túszként magukkal vitték. Hogy hol, milyen körülmények között fejezte be tragikus életét, nem tudjuk. A zsidók babiloni fogságát Jeruzsálem elestétől és a nép nagy tömegben való deportálásától számítjuk. Figyelemreméltó, hogy mennyire más volt a próféta üzenete és a hangja a fogságba hurcoltakhoz, mint volt annakelőtte, a szabad hazában élőkhöz. Könyvének 29-ik fejezete csodálatos példája az együttérzésnek, a gondban osztozásnak, a bizakodó szeretetnek. Az Isten szavát változatlanul retus nélkül közlő próféta hangsúlyozza, hogy a fogság 70 évig tart. Ezt a könyörtelen tényállást egy pillanatra se veszítsék szem elől, bármit mondanak is a naív álmodozók, üzennek/ írnak a hamis próféták. A nagy keserűségből azonban sok áldás fakadhat, ha és miután a nép Istenhez tér. A szabad hazában széthúzó, egymással marakodó, külföldet majmoló és idegen isteneket imádó zsidóság nemzetté kovácsolódik, és mint lelki közösség a Nagy Olvasztó Tégelyben válik alkalmassá az új honfoglalásra. Ez a zord, boldogtalan ember még mosolyogni is tud, ha az Úristennek a népével kapcsolatos jövőbeli terveiről ír. A nemzeti-lelki túlélés, a megmaradás csodálatos, optimista ígéreteinek a felvázolását nagyon praktikus tanácsokkal egészíti ki. Üzeni: hosszútávra rendezkedjenek be. Vásároljanak ingatlanokat, építsenek házakat, alapítsanak családot. Szaporodjanak! Az életnek — ahogy lehet jeligével — mennie kell tovább. A helyzetük okos megfontolást, bölcs magatartást sugall. Egyformán bűnt követ el, aki gleichschaltol, túlteljesíti a normát, és az is, aki fenegyerekeskedik, az oroszlán farkát ráncigálja. Kapaszkodjanak egymásba, ha nagyon fáj a szív! A babiloni gettó valójában előjáték volt a Nagy Szétszórattatáshoz, ami Krisztus után 70-ben következett be és politikailag 1948-ig tartott. Ahogy Jeremiás szíve együtt dobogott népe sorsával, helyzetével, ugyanúgy a még barakklakó, vagy már anyagi bázist kiépítő fogoly zsidó is kitárhatta az ablakát, ha feljött az esthajnali csillag. Jeruzsálem felé. Az élő Isten és az igazi haza valójában a szívünkben van, lakozik. A nyáron hat hetet töltöttem otthon, Magyarországon. Egy 20 évvel ezelőtt elhangzott igehirdetésem ellenpárja ez a mostani. Annak azt a címet adtam: Levél Babilonba. Ennek a címe: Levél Babilonból. Hazai élményeimet, a látottakat és hallottakat úgy adom vissza, mintha levélbeli beszámoló lenne a gyülekezetemnek. Amit mondok, írok, szeretném, ha kiérződne, hogy közöm van ahhoz a néphez, ahol a levelem addresszálódik. Annak ellenére, hogy igazat és igazán akarok írni, tisztában vagyok azzal, hogy más, akin történnek az események, és más, ha valaki szemlélője azoknak. Tehát elkerülhetetlen volt egy bizonyos távolság, kivüllétel atmoszférája, mivel amerikai útlevelemmel a zsebemben bármikor elhagyhattam az országot. 1972-ben jártam először otthon. Azóta túrista hazalátogatóként és mint konferenciákon előadó, illetve vendég-igehirdető többször haza mentem, repültem. Ha az első találkozásom a hazával fájdalmas volt, és félelem töltött el, a mostani otthonlétemkor azon csodálkoztam, hogy mily nagyot változott a világ csak három év óta is! A fél-Magyarországot bejártam, sok emberrel találkoztam. Valami egészen újat észlelni. Nem a felépítményen tűnik fel, bár a kozmetikai szépítés változatlanul folyik, hanem a lélekben és a viselkedésben történt változás, 1956 nyarára emlékeztető szellemi túlfűtöttséggel, a nyílt beszéd ittasságával. Beszámolómat Jeremiás Babilonban írt levelével egyeztetem, aki a nép, a nemzet és a lelki közösség összefüggésében vizuált és tanácsolt. A nép valamely területen élő, vagy eredetileg azonos területről származó közösség, amelyet a közös eredet és nyelv, valamint az ezekhez kapcsolódó hagyományok fűznek egybe. Magyarország Európa átjáróháza volt, úgyhogy a faj tisztaságához szó férhet. De ahogy reagálunk dolgokra, a világnézetünk és a viselkedési formuláink tipikusak. Azt kell mondanunk, hogy Jeremiásnak a fogságban lévő véreihez küldött azon üzenetével, hogy ti. vegyék tudomásul a helyzetüket, és abban tanuljanak meg kétlábon megállni, otthon nincs probléma. Ha igaz a szólás-mondás, hogy az utolsó magyar diplomata Bethlen Gábor volt, azt kell mondanunk, hogy ma Magyarországnak 11 millió diplomatája van. Mindenki igyekszik a maga kis életét megfogalmazni, víz felett tartani, a veszélyes örvényeket megkerülve. Talány, hogy honnan szerzik a pénzt, anyagot, de a kisember, a polgár építkezik; autót szerez, és Olaszba, Spanyolba jár világot látni. A Balatont, Budapestet, egyáltalán az országot ellepik a nyugati-keleti szomszédok. Viszont az is igaz, hogy magyarjaink meg Csehszlovákiába járnak át gyermekcipőt vásárolni. Bécsben a Kärtner Strasse-n végignézni a kirakatokat szintén sikk. A probléma nem a túléléssel, úgyis mint világnézettel és magatartással, hanem az ország lakosságának a fogyásával van. Jeremiás tisztában volt azzal, hogy Babilonban az igazi veszedelem az egyke vagy az egy-se, és nem az, hogy Nabukodonozor vagy az utód kardja diktált jogot és törvényt. Tudta, mit beszél, amikor azt írta: „Vegyetek magatoknak feleségeket és szüljetek fiakat és leányokat, ... szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesbedjetek”. A világlistán a legtöbb abortuszt Magyarország jegyzi! Egyre több fiatal bagó-módra él együtt, nem házasodnak össze. Autó, igen! Külföldi út, igen! Gyerek? Szó se lehet róla, ki tudja, mit hoz a holnap?! Már kiszámították, hogyha így fogy a magyar — jelenleg évi 20-25,000 lélekkel —, akkor Herder gúnyos jóslata beválik. Kb. 170 év múlva a magyarság az avarok, kúnok sorsára jut. Ez persze emberi statisztika és jóslat. Isten statisztikája azonban sosem azonos az emberével. A környező népek leírták Izráelt és Judát. És Isten megmutatta, bizonyította, hogyha tíz igaz ember imádkozik egy nép, egy nemzet meg
