Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-05-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal Más Denominációban szolgáló lelkészek: Rőczey Barnabás, New Brunswick; Dr. Komjáthy Aladár, Montreál, Kanada. 4. Lelkész-fizetések: Annál is inkább mivel gyülekezeteinkből hiányzik az egyközösségbe tartozó érzés, így a lelkészfizetések is egy-egy gyülekezet egyedüli megállapodásából származik. Talán egyes esetekben e megoldás elfogadható, mégis megkülönböztetésre ad okot. Mit értek ez alatt? Egyházközösségünknek nincsen elfogadott alapja a lelkészfizetéseket illetően, mint más egyházközösségeknek van, ahol a fizetések előre felállított mérce szerint a szolgálati időt és a gyülekezet számát illetően állapíttatik meg. A mérce, melyet sok esetben használni látok az, hogy lelkészeink a gyülekezeti tagok átlagfizetéséből kell hogy megéljenek, mely sok esetben nélkülözi azt, hogy milyen a lelkipásztornak a felkészültsége, tanulmányi háttere vagy éppen a gyülekezet létszáma. Legjobb esetben azt tartván szem előtt, „hogy megélhetést biztosít-e”. Javaslatom erre vonatkozván az, hogy az Egyházkerület dolgozzon ki erre nézve egy elfogadható megoldást, figyelembe véve az előbb említetteket. A másik tárgy, amit említeni szeretnék a Parókia kérdés. Igaz, hogy gyülekezeteink ezzel a régi egyházi gyakorlatot kívánják utánozni, de számba kell venni, hogy az idők változtak, és ha beszélhetek a lelkészek nevében, sok esetben kevésbé elfogadható. Az árak gyors emelkedése, még a legjobb takarékoskodás ellenére is, képtelenné teszi a lelkészt a nyugdíjra való gondolásban, mert azzal a gondolattal, mellyel a gyülekezetek a lelkészfizetést intézik, nem engedhetik meg maguknak a ház vásárlást. Ideje lenne erről a témáról komolyan gondolkodni, és ha elfogadható, követni más egyháztestek erre vonatkozó igyekezetét, hogy lelkipásztoraink maguk dönthessenek, hol kívánnak lakni, így házfenntartó összeget megállapítani vagy pedig a fizetéseket akképpen rendezni. 6. Lelkész utánpótlás: Bár jelenleg nincs üresedésünk a lelkészi szolgálatban, de egyre idősödő lelkészeink nagy számmal mennek majd nyugdíjba. Tudja mindenki jól, hogy gyülekezeteink ifjúsága nem választja a lelkészi szolgálatot, mert más szakmában többet kereshetnek, és nem igényelnek ezek a szakmák olyan áldozatot, mint a lelkészi állás, és jobbak az előléptetési lehetőségek is. Javaslom azért, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy azok, akik érzik lelkipásztori hivatásukat, megkapják a segítséget gyülekezeteink népétől. Javaslom ugyancsak, hogy amennyire egyházmegyénk pénzügyi állománya megengedi, „anyagi segítségünket” fejezzük ki tanulóink iránt ma is. 6. Gyülekezeti jelentések: Annál is inkább, mivel egyházmegyénk majd minden gyülekezete hivatalosan is képviseli gyűlésünket, szeretném felkérni őket, tegyék meg a gyülekezet életéről való jelentésüket. Tisztelettel adózunk ezen a helyen azoknak a gyülekezeteknek és népének, akik az elmúlt évben jubileumi ünnepségek keretében adóztak az Istennek: Carteret 85-ik, Perth Amboy 85-ik, Roebling 75-ik jubileumát ünnepelte. 7. Pénzügyi adatok: Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy pénzügyi adataikat ismerem a legtöbb gyülekezetnek, és elmondhatom azt, hogy mindannyian az előrehaladás útján vagyunk. Lehet, hogy itt-ott veszítünk egyháztagjainkból, de tagjaink egyházfenntartó áldozata megvan, és hűek dolgozni az épülés és gyarapodás jegyében. Adja az Isten, hogy az elkövetkező években is egyházunk gyarapodjék és Isten országa építésében legyen rajtunk áldása szüntelen. 8. Denominációs felelősség tudat: Amint említettem taggyülekezeteinkben elharapódzott a magunkkal való törődés. Ezek után érthető az is, hogy mint egyháztest képtelenek vagyunk népünket közösen szolgálni, legyenek azok vagy itt, vagy bárhol szétszóródva a világon. Befelé szolgáló missziónk, a magunk segítése a mások kárára vall. Egyháztestünk újsága szintén kölcsön adományokból jelenhet meg sok esetben, mert gyülekezeteink nem vállalnak áldozatot egyházunk szócsövének az életben tartására. Szeretnék bátorítani minden gyülekezetét az egymás terhének a hordozására, így közalapunknak a támogatására is. Csak úgy remélhetjük Isten velünk közölt ajándékainak gazdagságát, ha mi is életünk javát adjuk Neki. 9. Lelki növekedés: Bízom abban, hogy tagságunk gyülekezeteinkhez való ragaszkodása a lelki növekedés az Ige üzenetének lelki közössége. Egyházunk tanítása a Reformáció tanához való ragaszkodás, mely szerint tisztán és elegyíthetetlenül kell, hogy szóljon közöttünk az Ige. Az elmúlt években való Biblia órák növekedése gyülekezeteinkben bátorítást adott, látván azt, hogy vannak, akik éhezik és szomjúhozzák az Igét. „Tudakozzátok az Írásokat” indít fel bennünket az Űr. Bízom abban, hogy Biblia közösségeink a jövőben is nőni fognak. Mintegy biztatásként akarom mondani azoknak, akik sopánkodva veszik a kevésbé érdeklődést. „Ne keseredjetek el”, Isten tudja az övéit, és az Ő híveinek ígérte az Országot. Mindannyian mások vagyunk és mások lelki igényeink is, de addig, amíg alkalmat adunk az ige hallgatására és tanulmányozására betöltvén Jézus kérését „Tanítványokká tévén minden népeket” a világ tudja majd, hogy kik vagyunk és áldja majd az Ő örökkévaló nevét. 10. Utőszó: Szeretnék mégegyszer köszönetét mondani mindenkinek, akik e nemes munkánkban mellénk álltak. Isten gazdag áldása kísérje úgy a mi egyéni és gyülekezeti életünket, hogy abból dicsőség szüntelenül Őt illesse. Tisztelettel M. Török István Esperes THE NEW AND REVISED COOK BOOK is now available from the Women’s Guild HUNGARIAN REFORMED CHURCH 331 Kirkland Place Perth Amboy, NJ 08861 Price: $4.00 plus Postage $.75
