Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-05-01 / 3. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ LEVÉL A „REFORMÁTUSOK LAPJA" (BP) SZERKESZTŐSÉGÉTŐL Kedves Testvéreink az Űr Jézus Krisztusban! Szívből jövő köszönettel és hálaadással vettük át a küldöttségetekben nálunk járt Nagytiszteletű Vass Zoltán lelkipásztor úrtól nagylelkű adományotokat, 2000 dollárt, amit a Magyarországra érkező erdélyi menekültek megsegítésére gyűjtöttek össze. Mélyen megrendít bennünket a testvéri szeretetnek és gondoskodásnak ez a jele. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ti magatok is sokan átéreztétek már, hogy mit jelent menekültnek lenni, elhagyni a szülőföldet és hazát. Isten áldása legyen minden adakozón, aki akár személyes tapasztalatai alapján, akár szívből jövő, segíteni kész indulat alapján nyújtja felénk, rajtunk keresztül az erdélyi menekültek felé segítő kezét. Messzemenő figyelmességetek jele az is, hogy tudjátok, mivel segélyezésünk az ország több pontján történik, adományotoknak egyik felét a debreceni, a másik felét a miskolci egyházi segélyközpontunkba irányítottátok. Kéréseteknek megfelelően adományotokat ezekre a helyekre juttatjuk el. Bizonyosan valamennyi megsegítendő erdélyi menekült testvérünk nevében is mondhatjuk: köszönjük segítségeteket, amely mögött ott érezzük imádságos szereteteteket. Tisztelettel és szeretettel Komlós Attila felelős szerkesztő és kiadó A PÜSPÖK JEGYZETEIBŐL Folytatom a feljegyzéseimből vett emlékeket, idézeteket. A lángész szorgalom nélkül csak tűzijáték. “f1 Kinek az ítélete fontosabb: a szomszédé vagy Istené? •b „Mi a hosszú élet titka?” — kérdeztem egy százéves atyánkfiát. A válasz: „Sokáig nem szabad meghalni.” •b Egy páduai kirakatban a Via Basilica-n láttunk egy alvó pólyásbaba Jézust azzal a felirattal, hogy kinyitja a szemét, ha felemelik. •b Minden temetés szomorúsággal teljes. De emlékszem egyre, ami különösen elszomorított. Öreg mamát temettünk. Férje már régen meghalt. Lánya, fia haláláig a mamával éltek. A fiú nem nősült meg, a lány vénlány maradt, hogy — mint mondták — „zavartalanul gondozhassák a mamát”. Valaki azt mondta, hogy az áldozatos szeretetről prédikáljak. Megtettem, pedig a szeretet tirannizmusáról kellett volna beszélnem. Utólag sajnáltam gyávaságomat. •b St. Gallenben délre értünk a történelmi múzeumhoz. Persze be volt zárva és délután három már túl volt vonatunk indulásánál. Leültünk egy padra gyönyörködni a park virágágyaiban. És ezzel is vigasztaltuk magunkat: „Nem baj, hogy a múzeum nincs nyitva. Mert ha beülnénk, esetleg még ott is tartanának minket mint ősmagyarokat.” Harsányi András ÖTVEN ÉVES A KÁLVIN EGYHÁZKERÜLET Idén tavasszal ünnepelte a Kálvin Egyházkerület önálló egyházkerületté alakulásának ötvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból Dr. Harsányi András, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke az alábbi köszöntést intézte a Kálvin Egyházkerülethez. A köszöntőt Illés Lajos, kerületünk ökumenikus titkára olvasta fel a május 23-án tartott clevelandi ünnepi közgyűlésen. A Kálvin Egyházkerület közgyűléséhez Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Jézus Krisztustól! Atyák és Testvérek! önálló egyházkerületté alakulástok ötvenéves évfordulójának ünneplése alkalmával az Amerikai Magyar Református Egyház pásztorai és népe részéről magyarul köszöntelek Benneteket, mert egy magyar nyelvű református Amerika világában történt eseményre emlékezünk. Veletek együtt hálaadással emlékezünk, hogy a magyar református örökség megőrzésében való elkötelezéstekre ötven évvel ezelőtt ihletést és új erőt adott Istennek Szent Lelke; Veletek együtt megnyugvással emlékezünk arra, hogy a változó időkben hűségetek nem halványult el; Veletek együtt reménységgel emlékezünk arra, hogy tovább él Bennetek az elhatározás és akarat, hogy megtartsátok a múltból mindazt, ami istenáldotta jó. A Ti egyházkerületeteknek és az Amerikai Magyar Református Egyháznak voltak közös tervei, amelyek megvalósítása sok kísérlet ellenére sem sikerült. Ma is belátjuk, hogy a szerves egység elérésének egyházigazgatási akadályai vannak. Ezek elhárítására, úgy érezzük, nem érdemes erőlködni és ügyeskedni. Számos olyan terület van azonban — hogy csak néhányat említsünk: lelkipásztorok kölcsönös elismerése és gyülekezeti szolgálatra való választhatóság megállapítása, közös sajtószolgálat, egyesített ifjúsági munka, tengerentúli miszszió közös vállalása, a magyarországi és utódállami református egyházakkal való kapcsolataink koordinálása — ahol gyülekezeteink, népünk, egész magyarságunk érdekében közös erővel végzett szolgálatunk imperativ református lelki egységünk életbentartására. Az Amerikai Magyar Református Egyház nevében erre a közös erővel végzendő szolgálatra kötelezem el magamat. Bízom abban, hogy ez a szándékunk Istennek tetsző és Szentleikét adja szolgálatunk végzésére. Krisztus kegyelme és békessége legyen mindannyiunkkal! Dr. Harsányi András
