Magyar Egyház, 1985 (64. évfolyam, 1-5. szám)
1985-09-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal A KITÁNTORGOTT EGYHÁZ (Jegyzetek Komjáthy Aladár könyvéhez) Apám 1906-ban 19 éves korában Veszprém megyéből ment ki Amerikába. Nem tekintette véglegesnek az ország elhagyását. Ügynökség útján, szerződéssel vándorolt ki. Sokfele dolgozott: Barbertonban, Daytonban, Chicagóban, végül Detroitban a Studebaker autógyárban volt előmunkás. Magyar farmerlányt vett feleségül, akinek a szülei 1903-ban Zalából vándoroltak ki. Szintén paraszt-família. Az apa nemsokkal az Üj Hazába érkezésük után meghalt, és az özvegy öt gyerekkel, sok gond és baj közepette kellett a kis gazdaságot fenntartsa Detroit magyar negyedében Delrayben laktunk. A Jefferson, West End és a Vanderbilt utcákon akkor jobbára magyar szót lehetett hallani, és a néger gyerekeknek, ha velünk akartak játszani, meg kellett tanulniok magyarul. Apám tagja volt a Verhovay betegsegélyző egyletnek és a református egyháznak, amelynek Borsos István volt a lelkésze. Az 1920 táján készült egyházi nyári iskolai csoportképen én is nyilván fellelhető lennék. Az első világháború után költöztünk Magyarországra, apám falujába. A hazavitt dollárokból apám vett tíz hold földet, ami az örökségével együtt középparaszt sorba emelte. Az amerikai éveit pénzszerzési alkalomnak tekintette, és ritkán beszélt róluk. Anyám famíliája — házasságok folytán, majd a második és harmadik generációban — asszimilálódott. Ma már nincs kapcsolatuk a magyar csoportokkal, egyházzal. Anyám jól beszél angolul. Haláláig siratta az Amerikában élő testvéreit, akiket mint legidősebb gyerek a családban, ő nevelt, gondozott. E személyes életrajz-adalék első pillanatra magánügynek tűnhetnek. Miféle apró, képzettársítás mondatta el velem szüleim életének az amerikai hátterét, amikor én Komjáthy Aladár „A kitántorgott egyház” című könyvéről akarok írni? A könyv bevezető sorai megadják a választ: „Amikor a magyar paraszt, a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben vagy a huszadik század első évtizedeiben elhatározta azt, hogy Amerikában próbál szerencsét, esze ágában sem volt, hogy minden köteléket elszakítva véglegesen Amerikában maradjon ... Akik Amerikába mentek, mind azzal a szándékkal indultak neki a kockázatos útnak, hogy hazatérjenek és falujukban jobb körülmények között folytassák paraszti életüket.” Komjáthy egyháztörténeti számadásának vagy ha úgy tetszik, szemléletének alaptétele, hogy az amerikai magyar református egyházat a státusában ipari munkás, származásukban és lelkiségükben azonban parasztnak megmaradt falusiak kezdeményezték. A nagyvilágba, idegenségbe kiszakadt magyar — akárcsak a zsidó — gettóval védekezett a nyelvét, szívét elkérő Üj Világ ellen. Ösztönösen azt csinálta, amire otthon a századok tanították: falkában maradt, és görcsösen ragaszkodott a falujának apáktól a fiákra átruházott hitéhez, erkölcséhez, emberi magatartásához. A zsidót a Tóra és a hagyományai, a református magyart a zsoltároskönyve, meg a hagyományai tartották egybe. A munkahelyen, a gyárban csak a legszükségesebb angol szakkifejezéseket tanulta meg. Otthon, egymáz közt, a templomában csak magyar szót lehetett hallani. Megindítóan szép fejezetei Komjáthy könyvének, ahol az első gyülekezeti szervezésekről, templomépítésekről olvashatunk. Az ipari munkássá lett magyar parasztnak saját háza még nem volt, de istentiszteleti helynek illett, kellett lennie. A templom nemcsak az imádság háza volt ugyanis, hanem a nyelvének, múltjának, hovatartozásának a jelképe és csomópontja is. S hogy az óhazát a saját kisközösségi, tájegységi miliőjében élte meg, tudta elképzelni, egészen természetes. A szabolcsiak, szatmáriak, hajdúságiak és a többiek egymás társaságát keresték, és úgy érezték magukat otthon, hogy egy darabot a hazai világukból, életükből megjelenítettek. Nemcsak egy nyelvet beszéltek, ami a tájszólást illette, de egyik-másik templom a hazainak volt a mása, mint ahogyan olyan igehirdetőt kerestek maguknak, aki úgy beszélt, mint otthon a nagytiszteletű úr. Komjáthy kínos, pontos adatgazdálkodással építi fel a József Attila híres versszakával összecsendülő amerikai magyar kálvinizmust, úgyis mint közösségi ügyet és úgyis mint emberi tartást. Istenes és nagyonis emberi érzések, indulatok adták a keretét annak az építménynek, amely mind méretében, mind hatásában egy a „magyar csodák” sorában. Komjáthy a magyar diaszpóra egy sajátos képletét fogalmazta meg, tette érzékelhetővé a közel és messze lakó magyarok számára. Egyáltalán nem tekintem véletlennek, hogy „A kitántorgott egyház” bestseller lett Magyarországon, ahol kiadták. Itt t.i. többről van szó, mint egy doktori disszertáció, mégha azt a princetoni egyetem fémjelezte is. Komjáthy könyve lépésről-lépésre, tényekkel alátámasztva, borotvaéles elemzéssel, és mindig azonosítva magát az Amerikába kitántorgott magyarral, arról ad jelentést, hogy távol a hazától, szétszórtságban is meg lehet maradni magyarnak, fel lehet építeni a Templomot. Hogy a könyv hézagpótló, hogy elképesztő kutatómunka van mögötte, hogy a történészt állandóan ellenőrzi a teológus, és hogy a szerző az egyházi frakciók harcát tárgyilagosan igyekszik felmérni — az mind igaz. De az egyháztörténeti értékén túlmenően abban látom „A kitántorgott egyház” hatásának az okát, hogy a könyv prófétai üzenet. Helyén és idején mondott szó. Ige. Isten Komjáthy könyvével elsősorban az óhazába üzen. Az a paradox helyzet állott elő, hogy Isten ma a szétszórtságban levő magyar egyházak példáját tartja a múltját, történelmét, közösségtudatát feledő, veszélyeztető otthoniak elé, hogy íme, lehet egy nép fiait belülről talpraállítani és iszamos földön biztosan állni. Oka van annak, hogy felelős helyeken egyre több szó esik róluk, a diaszpórában működő egyházak helyreállásáról, hitbeli és erkölcsi eredményeiről. Es tudom, hogy Komjáthy könyvét a népük, a fajtájuk megmaradásáért égő, élő magyarok otthon úgy veszik a kezükbe, mint egy kézikönyvet, amit Isten látott el imprimáturral. Trombitás Dezső Nt. Henter Lajos Török István esperessel
