Magyar Egyház, 1984 (63. évfolyam, 1-5. szám)
1984-01-01 / 1. szám
2. oldal MAGYAR EGYHÁZ ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz.” II. Korinthus 12:9/a. Mögöttünk van az Úrnak 1983-ik esztendeje és előttünk az ismeretlen 1984-ik év. Az előttünk feszülő utat csupa titok, csupa homály fedi. És milyen jól van ez így! A mában adagonként kapjuk a holnapot, a jelenben cseppenként a jövőt, mint valami kanalas orvosságot. Ha egyszerre zuhanna ránk az újesztendőnek minden gondja és baja, bizonyára összeroppannánk a teher alatt. Jézus tanítása szerint „elég minden napnak a maga baja”. Szemben az ismeretlen, titokzatos újesztendővel, akarvaakaratlanul felvetődik bennünk a kérdés: kinek a kezében van a holnap, a jövendő? Erre a kérdésre kezdettől fogva kétféle feleletet adott az ember. Milliók állították és állítják ma is, hogy a jövendő az ember kezében van. Az ember szabad akarattal alakítja, formálja azt. Erre a gondolkozásra utal az ismert magyar szólás-mondás: ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa. Bölcseleti rendszerek, iskolák egész sora tanította ezt évezredek folyamán. Ez a gondolkozásmód végtelen aktivitásra nevelte az embert. Űzte, hajtotta, nem hagyott nyugtot neki azért, hogy jövőjét minél szebbé, gazdagabbá tegye. A másik gondolkozás szerint a jövendő a végzet kezében van. Mindennek rendelt ideje, útja, módja van, így írták meg a sors könyvében — mondogatják embermilliók. Sorsodon nem változtathatsz. Ennek a gondolkozásnak is voltak és vannak követői évezredek óta. Az ilyen embernek az a kísértése, hogy tétlenné, passzívé válik, a kisujját se mozdítja és csak ezt hajtogatja: jöjjön, aminek jönnie kell. Ennek a feszültségnek a megoldása a keresztyénségben jelentkezett. A krisztusi tanítás szerint a jövendőt Isten formálja ugyan, Ő azonban nem kényúr, hanem szeretet. Figyeljünk ezért az Ő szavára, amellyel esztendő változásakor hozzánk szól: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz.” Azt jelenti ez az Ige, hogy a kegyelmes Isten továbbra is velünk marad. Ezt tapasztalta Pál apostol. Ezt tapasztalták az egyháztörténelem nagyjai és hősei. Ezt tapasztaljuk mindnyájan egyéni életünkben. „Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled ...” Ezt tapasztalja anyaszentegyházunk. Elfordulhatnak néhányan ettől az egyháztól. Isten őrt áll felette és vigyáz reá. Azt jelenti alapigénk, hogy Isten kegyelme elégséges kegyelem. Nem kevés és nem sok. Éppen elég. Elég volt Pálnak, a vértanúnak, az egyházatyáknak, elég volt Luther Mártonnak, a reformátoroknak, gályarab őseinknek. Ne féljünk, hogy elfogy a kegye'ern. Elég lesz az nekünk az egész esztendőre. Ezt a kegyi met személyes viszonyban adja nekünk az Isten. „Elég neked az én kegyelmem.” Ez a kegyelem nem közvetíthető. Nem lehet azt más háta mögé rejtőzve átvenni. Oda kell állanunk Isten elé és Ő személyesen adja nekünk ezt az elégséges kegyelmet. Isten ereje benne van a naprendszerben, ott ragyog a Himalája hófödte csúcsain, az óceánok mélyén, az őserdők homályában, de legcsodálatosabban a mi erőtlenségünkben jelentkezik. Győzni fog benne. Esztendő váltakozásakor adja Isten közösségünk minden tagjának az elégséges kegyelem megtapasztalását és így adjon mindnyájunknak békés, boldog újesztendőt. Csordás Gábor MAGYAR EGYHÁZ January-February, 1984 Vol. 63, No. 1 Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editors: THE REV. STEFAN TOROK and THE REV. GABOR NITSCH 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Business Manager: THE REV. GABOR NITSCH 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Office of Publication: I. H. Printing Co., 205 Hamilton St., New Brunswick, NJ 08901 Second Class Postage Paid at Lebanon, New Jersey Subscription: $6.00 yearly, Group: $4.00 Postmaster; Send Form 3579 to Business Manager A BÖJTÖLÉSRŐL „Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek komor ábrázatuak, mint a képmutatók; azok elcsúfítják az arcukat, hadd lássák az az emberek, hogy ők böjtölnek; bizony mondom néktek, az a jutalmuk. Te azonban ha böjtölsz, kend meg a fejedet és az arcodat mosd meg, hogy ne az emberek lássák, hogy böjtölsz, hanem a te Atyád, aki rejtve van; és a te Atyád, aki látja a titokban történteket, megfizet néked.” (Mt. 6:16-18. Dr. Budai Gergely fordítása szerinti szöveg.) Böjt alatt az evéstől-ivástól bizonyos ideig való önmegtartóztatást értjük. A vallásos indítékú böjtölés (mert van nem vallásos jellegű is) egyetlen értelme-célja: az Isten előtti őszinte, igaz bűnbánat kimutatása, a Teremtő előtti hódolatteljes alázat. A Szentírás bőven foglalkozik a böjtöléssel, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az Ószövetség népe eredetileg csak évente egyszer tartott böjtöt. Ez volt az ún. jom-kippuri, az engesztelésnapi böjt. A III. Móz. 16:29 ezt írja: „...a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek ...” (Az újabb fordítások pl. a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által 1975-ben kiadott Szentírás így fordítja a fennti textust: „a hetedik nap tizedikén tartóztassátok meg magatokat.. .”, stb. (Expressis verbis egyik helyt sincs szó böjtről, de a test megsanyargatása, az önmegtartóztatást, az ételektől, esetleg italoktól való tartózkodást jelenti, a testi gyönyörűségekről való lemondásra szólít fel. Az engesztelésnapi böjt volt tehát az egyetlen, mely kötelező volt Izrael népe számára. Azonban adódtak olyan rendkívüli helyzetek is, mint pl. háborúskodás, gyász, csapások, amikor a nép — karizmatikus vezetőinek felhívására — böjtölt. Gondoljunk csak az I. Sám. 7-ben leírt, filiszteusok elleni csatára. (Mispa-Ébenhaézer.) A nép, igaz bűbánatot tartva, a csata előtt böjtölt. A sors» döntő csata a választott nép győzelmével végződött. Az Ószövetségben sok helyt olvashatunk arról, hogy Isten nem hajtotta végre fenyegető ítéletét, ha a nép magát megalázva, őszinte bűnbánattal böjtölt.