Magyar Egyház, 1984 (63. évfolyam, 1-5. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2. oldal MAGYAR EGYHÁZ ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz.” II. Korinthus 12:9/a. Mögöttünk van az Úrnak 1983-ik esztendeje és előttünk az ismeretlen 1984-ik év. Az előttünk feszülő utat csupa titok, csupa homály fedi. És milyen jól van ez így! A mában ada­gonként kapjuk a holnapot, a jelenben cseppenként a jövőt, mint valami kanalas orvosságot. Ha egyszerre zuhanna ránk az újesztendőnek minden gondja és baja, bizonyára összerop­pannánk a teher alatt. Jézus tanítása szerint „elég minden napnak a maga baja”. Szemben az ismeretlen, titokzatos újesztendővel, akarva­­akaratlanul felvetődik bennünk a kérdés: kinek a kezében van a holnap, a jövendő? Erre a kérdésre kezdettől fogva két­féle feleletet adott az ember. Milliók állították és állítják ma is, hogy a jövendő az ember kezében van. Az ember sza­bad akarattal alakítja, formálja azt. Erre a gondolkozásra utal az ismert magyar szólás-mondás: ki-ki a maga szeren­cséjének a kovácsa. Bölcseleti rendszerek, iskolák egész sora tanította ezt évezredek folyamán. Ez a gondolkozásmód vég­telen aktivitásra nevelte az embert. Űzte, hajtotta, nem hagyott nyugtot neki azért, hogy jövőjét minél szebbé, gazdagabbá tegye. A másik gondolkozás szerint a jövendő a végzet kezében van. Mindennek rendelt ideje, útja, módja van, így írták meg a sors könyvében — mondogatják embermilliók. Sorsodon nem változtathatsz. Ennek a gondolkozásnak is voltak és vannak követői évezredek óta. Az ilyen embernek az a kísértése, hogy tétlenné, passzívé válik, a kisujját se mozdítja és csak ezt hajtogatja: jöjjön, aminek jönnie kell. Ennek a feszültségnek a megoldása a keresztyénségben jelentkezett. A krisztusi tanítás szerint a jövendőt Isten for­málja ugyan, Ő azonban nem kényúr, hanem szeretet. Figyel­jünk ezért az Ő szavára, amellyel esztendő változásakor hoz­zánk szól: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz.” Azt jelenti ez az Ige, hogy a kegyelmes Isten továbbra is velünk marad. Ezt tapasztalta Pál apostol. Ezt tapasztalták az egyháztörténelem nagyjai és hősei. Ezt tapasztaljuk mindnyá­jan egyéni életünkben. „Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled ...” Ezt tapasztalja anyaszentegyházunk. Elfordulhatnak néhányan ettől az egyháztól. Isten őrt áll felette és vigyáz reá. Azt jelenti alapigénk, hogy Isten kegyelme elégséges ke­gyelem. Nem kevés és nem sok. Éppen elég. Elég volt Pál­nak, a vértanúnak, az egyházatyáknak, elég volt Luther Már­tonnak, a reformátoroknak, gályarab őseinknek. Ne féljünk, hogy elfogy a kegye'ern. Elég lesz az nekünk az egész esz­tendőre. Ezt a kegyi met személyes viszonyban adja nekünk az Isten. „Elég neked az én kegyelmem.” Ez a kegyelem nem közvetíthető. Nem lehet azt más háta mögé rejtőzve átvenni. Oda kell állanunk Isten elé és Ő személyesen adja nekünk ezt az elégséges kegyelmet. Isten ereje benne van a naprendszerben, ott ragyog a Himalája hófödte csúcsain, az óceánok mélyén, az őserdők homályában, de legcsodálatosabban a mi erőtlenségünkben jelentkezik. Győzni fog benne. Esztendő váltakozásakor adja Isten közösségünk minden tagjának az elégséges kegyelem megtapasztalását és így adjon mindnyájunknak békés, boldog újesztendőt. Csordás Gábor MAGYAR EGYHÁZ January-February, 1984 Vol. 63, No. 1 Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editors: THE REV. STEFAN TOROK and THE REV. GABOR NITSCH 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Business Manager: THE REV. GABOR NITSCH 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Office of Publication: I. H. Printing Co., 205 Hamilton St., New Brunswick, NJ 08901 Second Class Postage Paid at Lebanon, New Jersey Subscription: $6.00 yearly, Group: $4.00 Postmaster; Send Form 3579 to Business Manager A BÖJTÖLÉSRŐL „Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek komor ábrázatuak, mint a képmutatók; azok elcsúfítják az arcukat, hadd lássák az az emberek, hogy ők böjtölnek; bizony mondom néktek, az a jutalmuk. Te azonban ha böjtölsz, kend meg a fejedet és az arcodat mosd meg, hogy ne az emberek lássák, hogy böjtölsz, hanem a te Atyád, aki rejtve van; és a te Atyád, aki látja a titokban történteket, megfizet néked.” (Mt. 6:16-18. Dr. Budai Gergely fordítása szerinti szöveg.) Böjt alatt az evéstől-ivástól bizonyos ideig való önmegtartóz­tatást értjük. A vallásos indítékú böjtölés (mert van nem val­lásos jellegű is) egyetlen értelme-célja: az Isten előtti őszinte, igaz bűnbánat kimutatása, a Teremtő előtti hódolatteljes alá­zat. A Szentírás bőven foglalkozik a böjtöléssel, pozitív és ne­gatív értelemben egyaránt. Az Ószövetség népe eredetileg csak évente egyszer tartott böjtöt. Ez volt az ún. jom-kippuri, az en­­gesztelésnapi böjt. A III. Móz. 16:29 ezt írja: „...a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek ...” (Az újabb fordítások pl. a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által 1975-ben kiadott Szentírás így fordítja a fennti textust: „a hetedik nap tizedikén tartóztassátok meg magatokat.. .”, stb. (Expressis verbis egyik helyt sincs szó böjtről, de a test megsanyargatása, az önmegtartóztatást, az ételektől, esetleg italoktól való tartóz­kodást jelenti, a testi gyönyörűségekről való lemondásra szólít fel. Az engesztelésnapi böjt volt tehát az egyetlen, mely kö­telező volt Izrael népe számára. Azonban adódtak olyan rendkívüli helyzetek is, mint pl. háborúskodás, gyász, csapások, amikor a nép — karizmatikus vezetőinek felhívására — böjtölt. Gondoljunk csak az I. Sám. 7-ben leírt, filiszteusok elleni csatára. (Mispa-Ébenhaézer.) A nép, igaz bűbánatot tartva, a csata előtt böjtölt. A sors» döntő csata a választott nép győzelmével végződött. Az Ószö­vetségben sok helyt olvashatunk arról, hogy Isten nem haj­totta végre fenyegető ítéletét, ha a nép magát megalázva, őszinte bűnbánattal böjtölt.

Next

/
Thumbnails
Contents