Magyar Egyház, 1983 (62. évfolyam, 1-5. szám)
1983-01-01 / 1. szám
iflgyflK QQYhnf£ 5. oldal PÜSPÖKÜNK BEIKTATÁSÁN —---------------------------• 1982. NOVEMBER 26. ------------------------------HIVATÁSUNK BETÖLTÉSE (I Thes 5:12-21, Textus Ef. 4:1—3) Pál leveleiből főképpen a gyülekezetek gyakorlati életére meríthetünk tanulságokat. A Tessalónikiakhoz Írott leveléből hallottuk, hogy becsüljük meg azokat, akik fáradoznak közöttünk és elöljáróink az Úrban. — Az Efézusbeliekhez írott levélben tanítást nyerünk arról, hogy az Anyaszentegyház tagjainak hivatásuk van: Járjatok ahhoz az elhivatáshoz méltóan, amellyel elhivattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel; türelemmel, szenvedjétek el egymást szeretettel; igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötele által. Most, hogy közegyházunk püspökének és tisztviselőinek beiktatására gyűltünk össze hálaadással, főként a Lélek egységéről és annak a békességben megtartásáról szólok. Jézus evangéliuma Isten országának építésére hív mindnyájunkat. Jézus arra használta és áldozta életét. Ez a hivatása minden keresztyénnek. Jézust keresztre feszítették és meghalt érettünk, de nem helyettünk. Jézus elvégezte hivatását, de nem végezte el a mi hivatásunkat. Minthogy senki sem ehetik helyettünk, hivatásunkat is csak mi magunk végezhetjük. Jézusról feljegyezték, hogy széjjel járt és jót tett: szerette embertársait, segítette és szeretetre tanította őket: Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok! (Mt 11:29.) — Pál apostol arra int, hogy ugyanaz az indulat legyen bennünk, mely volt Jézus Krisztusban! (Fii 2:5). Ez a krisztusi lelkűiét az a Lélek, melyet meg kell tartanunk a békesség kötelékében s hogy ezt elérhessük, le kell vetkeznünk minden gyarlóságunkat. Egyik teológusunk erről gondolkozhatott, mikor ezt írta: Gyarlóságunktól ha búcsút vehetnénk, Istent és egymást jobban szerethetnénk! (Ref. Lapja 1982. okt. 24. p. 4.) Gyarlóságaink okozzák a Lélek egységének a megbontását, pedig mindnyájan hisszük és valljuk, hogy közös célt csak egységes lelkülettel lehet elérni. Szép példát adott erre Nagy Sándor a perzsa hadjáratában. A sivatagban elfáradt katonáinak pihenőt rendelt. A kimerült katonák éhesen, szomjasan letáboroztak. Nagy Sándor ránézett katonáira és felsóhajtott: legalább egy ital vizünk lenne! — Katonái szerették és hamarosan egy kupa vizet kínáltak neki. Csak ennyi vizünk van, mondták szabadkozva. Ez pedig egy embernek sok, soknak pedig kevés, mondta Nagy Sándor és a földre loccsantotta a vizet. Katonái úgy fellelkesültek, látva, hogy a vezér velük akar szenvedni, hogy dalolva indultak megkeresni a legközelebbi oázist. Történelmünk csodás dolgokat jegyzett fel a magyar katonákról, akik egy lelkülettel harcoltak a hazáért. Eger várát nemcsak Dobó katonái, hanem az asszonyok és gyerekek is védték diadallal s dicsőséggel! Lélekben egyek voltak: a Hazát védték. A gályarabok életüket adták hithűségükért! Tamás apostol Indiában alakított gyülekezeteket s ma is élő keresztyén hívei közölték nemrégen ezt a mondát: Bölcs Salamon egyszer azt álmodta, hogy az Úr egy kelyhet küldött neki, melyben az ifjúság és élet vize volt. Reggel felébredve, Salamon csodálkozva látta, hogy az asztalán ott állt a kehely és benne csillogott az örök ifjúság és az örök élet vize. Salamon nem volt önző és elhatározta, hogy megosztja a neki adott ajándékot az élő állatok legkiválóbb - jaival és össze is hívta azokat, megüzenve nekik, hogy milyen jót akar velük megosztani. Össze is gyűltek a legjobbak. Salamon végignézett rajtuk és megkérdezte: mindenből itt van a legkiválóbb? Nézegetnek és megállapítják, hogy a galambok nem küldtek követet. A király utána küldött és a galambok legkiválóbbját el is hozták, aki így szólt: Uram! én azért nem akartam eljönni, mert nekem van egy szerelmesem, aki nem kaphat ebből az italból és így bizonyára meg fog halni. Mondd óh király! Mit érne nekem az örökifjúság és az örökélet szerelmesem nélkül! Hiszen mi mindig együtt és egymásért élünk. — Igazad van, mit is érne az élet, ha azt elveszítenénk, akivel egyek vagyunk, felelte Salamon és a földre öntötte a kehelyben levő vizet. Mi hisszük az egyetemes papság elvét, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk és mindnyájan élethivatásnak tekintjük Isten országa építését. Ez a mi hivatásunk. Mind-
