Magyar Egyház, 1983 (62. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

MAGYAR GGYllAZ 4. oldal Vajon lett volna értelme ennek a marat honi futónak a végkimerülésig rohanni, ha a győzelem biztos meg­hirdetése helyett csak annyit mon­dott volna-, az asszonyok azt beszélik, hogy győztünk, vagy kételkedve fé­­lig-meddig biztosan állítgatta volna, hogy azt hiszem, győztünk ... Egyszer a parókiánkra meghívott vendégek között volt egy nagykép­zettségű magyar politikus is, aki ró­mai katolikus lévén, egyszer az akko­ri pápánál is kapott kihallgatást. Ez a politikus megkérdezte az egyik Amerikában született, és itt egy gyenge teológián átvergődött refor­mátus lelkész vendégünktől, hogy hogyan lehetséges az, hogy némely lelkipásztor olyan meggyőződés nél­küli húsvéti prédikációkat mond? “Hogyan prédikáljunk arról, amit magunk sem tudunk elhinni?" — volt ennek a lelkésznek a válasza. En hiszem, hogy az Isten, aki ezt a világmindenséget, melynek csak egy nagyon kicsiny részét vagyunk képe­sek elképzelni, olyan szép rendben megteremtette, hogy megszámlálha­tatlan évekig futnak a számunkra az Úr által kiszabott pályán az égites­tek billiói, nem potyognak a nya­kunkba, mint az emberek által fel­lőtt rakéták; aki a fekete földből kék ibolyát, piros tulipánokat és a nö­vényvilág millióit képes előteremte­ni, és mindent a maga idejében, aki engem is teremtett és akinek a ke­zébe helyeztem életemet már itt a földön, ennek az Istennek van ha­talma, hogy egyszülött Fiát feltá­massza a halálból. Bizonyára mi, akik templomo­­zunk, hallgatjuk az Igét, vagy olvas­suk ezt a feltámadásról szóló elmél­kedést, nem azért ünnepeljük a Hús­­vétot, hogy minden erőnkkel arra tö­rekedjünk, hogy papunkkal együtt kételkedjünk a Krisztus feltámadása erejében, hanem azért, hogy a halál­tól való félelmünket eloszlatva tanúi legyünk Krisztusunk feltámadása er ej éneklés hasonlóvá lehessünk hoz­zá, az 0 halálában és feltámadásá­ban. Az Úr hívogat mindőnket ebben a húsvétban az O asztalához-, jöjjetek és részesüljetek az én megtöretett tes­tem és kiontott vérem áldásaiban. A meghallgatható, elolvasható Ige után előttünk áll a látható Ige, az 0 megtört testének és kiontott vérének záloga. Jöjjetek és higgyetek. Győ­ződjetek meg és boruljatok le előtte boldog hitvallással, mint a kételke­dőből hívővé lett tanítvány, mond­va\ “Én Uram és én Istenem.” Mi keresztyének, egyháztagok és lelkipásztorok, mi vagyunk a hírvivői a Krisztus halál feletti győzelmének. Vigyük meg a jóhírt mint a ma­­rathoni futó ennek a kételkedő vi­lágnak-. “Örvendezzetek! Győztünk!” Krisztus győzelmesen kikelt sírjából. A halál feletti győzelmének és a fel­támadása által nyert örök életnek mi is részesei és tanúi vagyunk. MEGHALT Nt. TÓTH BÁLINTNÉ Nagytiszteletű Hit. Tóth Bálintné sz. Jávor Katalin az egykori szeremlel lelki­pásztor özvegye 95 éves korában meghalt Bndakalászon. Életének csaknem utolsó két évtizedét Kanadában töltötte gyermekeinél, Nt. Vletorisz Lajoséknál és Dr. Tóth Kálmán­­éknál. Két éve tért vissza Magyarországra, ahol fia, Tóth Béla lelkész-tanár családi körében készült a végleges ‘‘hazamene­telre”. Gyászolják gyermekei házastársaikkal együtt, nyolc unokája és kilenc déduno­kája. — TRIFA VALÉRIÁN — az Amerikai Román Or­thodox Egyház püspökét a múlt év végén az Egyesült Államok hatóságai elítélték és a záros időn belül való kitoloncolását határozták el, mivel 30 évvel előbb, bevándorlása idején nem vallotta be, hogy szélsősé­ges szervezeteknek volt a tagja. A vád ellene az volt, hogy a zsidók meghurcolta­tásában részt vett. Vajon a magyarok üldözésében volt-e szerepe? Ez az első eset, hogy egy egyházi sze­mélyt, püspököt kiutasítot­tak Amerikából. Nt. SZABÓ BÉLA Ősi magyar családból indult el, Karos községben született 1908. április 3-án. Az elemi Is­koláit a Zemplén megyei kis községben, középiskoláit a híres Sárospataki Kollégiumban vé­gezte el, lelkész! diplomát pedig a Debreceni Theologián nyert 1931-ben. Az akkori idők szokásához híven mint segédlelkész szolgált több helyen, így Ibrányban, Bodrogszentesen, Apagyon, Besenyődön, míg aztán 1939-ben a nagy, több ezer lelket számláló Újfehértói egyház hívta meg lelkipásztorának. Nagy lelkesedéssel és híveinek a szeretetétől kísérve vitte az egyház munkáját, új polgári iskolát szervezett, a tanyavilág lelklgondozását felkarolta, majd a háború következtében kitele­pített lakosság között nemcsak lelkimunkát végzett, hanem azoknak anyagi szükségleteiről Is gondoskodott. Összeütközésbe került a jelenlegi rendszerrel, s emiatt kis egyházakba száműz­ték, mint sok más kiváló lelkipásztort. Aranyosapátiban szolgált, majd az 56-os szabadságharc után Budapesten teljesített szolgálatokat, és mikor jobbra fordult volna sorsa, újra megkezdő­dött a hányattatása. Utoljára a budafoki egyháznál teljesített szolgálatot és 1974-ben onnan jött át Kanadába, majd az Egyesült Államokba. Az első három és fél évet Phoenix, Arizonában töltötte az ottani új egyház ezer gondjával és bajával. Majd 1977-ben a Windsor, Ont. kanadai egyház hívta meg lelkipásztorának és Itt Is szolgált ez év január 1-ig. Múlt évben ünnepelte meg az egyház lelkipásztori szolgálatának 50 éves jubileumát. Nagy tervei és jó reménysége volt a jövendőre nézve, s váratlanul szólította el az Ür, rövid rákbetegséggel való küzdelme után február 28-án. Őszinte részvétünket fejezzük ki özvegye Kovássy Sára, fia Csaba, testvére Dr. Szabó Endre és az óhazában lévő család tagjai felé. Temetésén tíz lelkipásztor és a templomot teljesen betöltő gyásztisztességtevő gyülekezet bú­csúzott el a kiváló szónok, hátúját mindhalálig szerető és megalkuvást nem Ismerő hűséges lel­kipásztortól. A gyülekezet beszolgálását Nt. Szirmai József, a Detroiti Első Ev. és Ref. Egyház lelkipász­tora, a presbitériummal való megbeszélés értelmében látja el. Nt. Szabó Béláné címe: 928 Oulette Street, Windsor, Ont., Canada. A Mindenható Isten áldja meg Nt. Szabó Béla lelkipásztor emlékét. Á. D.

Next

/
Thumbnails
Contents